Az univerzum leírható hologramként? Sabrina González Pasterski kvantumfizikus szerint igen. Laikusként meghökkentőnek tűnik az állítás, ám a 33 éves tudóst nem ok nélkül emlegetik „a következő Einsteinként”. Pasterski már kamaszként bekerült az USA természettudományos és technológiai csúcsegyetemére (MIT), az első kutatását Stephen Hawking is idézte, a világ egyik legnagyobb techmágnása, Jeff Bezos pedig állást ajánlott neki – amit Pasterski elutasított, hogy az univerzum titkait tanulmányozhassa. Sándor Anna írása.
–
Mi lehet „az univerzum forráskódja”? Sabrina González Pasterski fogalmaz így, akit korunk egyik tudószsenijeként emlegetnek, és aki olyan problémák megoldásán dolgozik, amiket a legnagyobb koponyák jeleztek előre vagy hagytak maguk után megoldatlanul.
Pasterskit viszont a nagy kihívások sohasem tántorították el: gyerekként popsztár akart lenni, ám miután elolvasta a Harry Potter-könyveket, repülni szeretett volna. Minden itt kezdődött.
„Be akartam szerezni egy repülő seprűt – ehelyett az apám és nagyapám kerített nekem egy Cessna kisrepülőt”
– mesélte volt egyeteme alumni újságjának. A kis Pasterski nem elégedett meg annyival, hogy repülési órákat vegyen, hanem 2006-ban hozzálátott első repülőgépe megépítéséhez. Egy évvel később Kanadában egyedül is felszállt saját merevszárnyú, egymotoros Cessna 150-esével, 2008-ban pedig a gépét repülésre alkalmasnak minősítették. Még akkor állásajánlatot kapott az Amazon-tulajdonos techmágnás Jeff Bezostól (Pasterski ide feltöltötte az eredeti levelet), amit elutasított.
Nem techmilliárdosok vagyonát akarta gyarapítani, hanem minél többet tudni az univerzumról. Ekkor volt 14 éves.
Elmondása szerint azóta is ő a legfiatalabb ember, aki nemcsak megépített egy repülőt (hiszen ezt már fiúk is megtették előtte), hanem hivatalos engedélyt is kapott, hogy használja, azaz arról, hogy a gép biztonságosan repül. A folyamatról házivideót is készített, amit megnézhetsz a YouTube-oldalán:
A története lenyűgöző, de itt is látható, mennyit számít a támogató közeg még egy zseni indulásában is. Bár az elmúlt évtizedekben sokat javult a nők aránya a STEM-területeken (természettudomány, technológia, mérnöki tudományok, matematika) a felsőoktatásban, a kutatásban és a munkaerőpiacon is, még mindig megfigyelhető az a sztereotip tévhit, hogy ezek a tudományok a lányoknak nem mennek vagy nem valók nekik. Az ezen nézetből fakadó, jobb esetben jószándékú tanácsok, rossz esetben akár gúnyolódások pedig önmagukat beteljesítve bátortalanítják el a férfiasnak kikiáltott területektől már kisgyerekkorukban a nőket (itt beszélgettünk a problémáról) – miközben számos történelmi és mára számtalan kortárs ellenpélda sorakozik fel a tévhit cáfolataként.
Ilyen példa Pasterskié is, akinek az apja hitt annyira a lányában, hogy ne egy gyerek múlandó szeszélyeként kezelje fokozódó repülésmérnöki érdeklődését.
Amikor Stephen Hawking hivatkozza a munkádat
Pasterski 1993-ban született egy kubai-amerikai anya és egy lengyel-amerikai apa gyermekeként, a szülei mindketten ügyvédek. Chicagóban nőtt fel, és már ott halmozni kezdte a tanulmányi sikereket. Amikor 2009-ben jelentkezett az amerikai mérnöki és természettudományos csúcsegyetemre, az MIT-re, várólistára tették, egy mentor segítségével azonban sikerült úgy képeznie magát, hogy végül 16 évesen elkezdhette a felsőfokú tanulmányait. Évfolyamelsőként, minden tárgyból színjelessel végezte el a fizika szakot, gyakornokként dolgozott a NASA Kennedy Űrközpontjában és a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumában, a CERN-ben, valamint ő lett az első nő, aki elnyerte az egyetem rangos Orloff-ösztöndíját.
A repülőmérnökség viszont csalódást okozott neki. Ahogy a Wirednak elmondta, „mindenki csak a drónokkal akart játszani”, a quadcopterek viszont az ő fantáziáját egyáltalán nem indították be, és úgy érezte, a repülőmérnökség stagnáló terület.
Az is aggasztotta, milyen erős személyiségekkel kellene majd megküzdenie a űrrepülőiparban. „Mindig attól tartottam, hogy valami rossz történik, és ezek a magántőke-befektetők egyszerűen tönkreteszik az egész iparágat. Tényleg nagyon akarnod kell az egészet ahhoz, hogy ilyen ügyfelekkel foglalkozz” – tette hozzá, utalva a milliárdosokra, akik jelenleg meghatározzák a rakéták és az űrrepülés világát.
Ott állt tehát, az MIT éltanulójaként, és el kellett döntenie, hogy ha nem a repülés, akkor merre tovább. Végül az segített neki, amikor rájött, hogy mindazok szerint, akiket nagyra tart, a fizika szuperérdekes.
„Néha nem azért választasz egy területet, mert szerinted menő, hanem azért, mert azok az emberek, akiket te menőnek tartasz, menőnek tartják”
– viccelődött a Wired interjújában. A doktori fokozatát ezután a Harvardon szerezte meg, posztdoktori ösztöndíjasként dolgozott a Princeton Egyetemen, majd 2021-ben az intézmény valaha volt legfiatalabb kutatójaként és az akkori stábban dolgozó három nő egyikeként csatlakozott a kanadai elméleti fizikai kutatóintézethez, a Perimeter Institute-hoz.
Karrierje során Jeff Bezos mellett elutasította a Google-t és a Metát is, nincs Facebook-, Instagram vagy X-fiókja. A körülötte fel-felhabzó hype is zavarba ejti. Miután egy újságcikk a következő Einsteinnek nevezte, a honlapján azt írta: „Elnézést a megnevezés miatt, úgy tűnik, a mentoraim csillagászati magasságokba törő reményeket fűznek hozzám.”
Csendesen végezte tehát a kutatásait, 2016-ban pedig már Stephen Hawking hivatkozta a munkáját.
Mi köze a világmindenség kódjának a hologramhoz?
Még a harvardi éveiben, 2014-ben Pasterski és kollégái felfedezték az úgynevezett spinmemória-hatást, amely egy olyan jelenség, amely során az űrbe sugárzott gravitációs hullámok maradandó változást hagynak maguk után a téridő szerkezetében (itt és itt jól elmagyarázzák). A jelenség létezését már Albert Einstein előre jelezte az általános relativitáselméletében – mintegy száz évvel később pedig Pasterskiéknek sikerült bizonyítania.
Ez biztosította Pasterski számára az akadémiai szabadságot, így 2015-ben önálló tanulmányban publikálhatta eredményeit. Ezt a tanulmányt, valamint két olyan publikációt, amelyeknek társszerzője volt, idézte Stephen Hawking a fekete lyukak kapcsán.
Pasterski tehát elméleti részecskefizikusként kutatja a kvantumgravitációt – azaz a gravitáció elméletét a kvantummechanika alapelveivel igyekszik egyesíteni. A két elmélet ugyanis ma még ellentmond egymásnak, ám ha sikerülne őket összehozni, az feltárhatná az univerzum működését, vagy az univerzum forráskódját, ahogy Pasterski fogalmaz.
Jelenleg a Celestial Holography Initiative (Égi/Űrbéli Holográfia Kezdeményezés) nevű kutatócsoport vezetője. Ez a komplex projekt a fizikai univerzum megértésére törekszik azáltal, hogy „a holografikus elvet olyan téridőkre alkalmazza, amelyekben eltűnik a kozmológiai állandó”. Azaz, nagyon leegyszerűsítve az ő megközelítésük az, hogy mi van, ha a rettenetesen komplex négydimenziós valóságunk leírható egy kétdimenziós felületen. Vagy másképpen: mi van, ha a négydimenziós valóságunk megérthető úgy, ahogyan a hologram működik. (Ezt a videót is ajánlom a lenti mellett.)
Ha elveszettnek érzed magad a megértési folyamatban, nem vagy egyedül :). Pasterski becslése szerint a világon valószínűleg mindössze néhány ezer ember van, akivel érdemben beszélgetni tud a fizikában végzett munkájáról. Ám ezen a közösségen belül a munka a szoros együttműködésen alapul:
„Valami nálad sokkal nagyobbat építesz.”
A kiemelt kép forrása: Perimeter Institute / Gabriela Secara
Várunk a WMN-Tagságba!
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!