A brit kormány ideiglenesen megakadályozta, hogy külföldre kerüljön Rembrandt egyik legkülönlegesebb kései portréja. Az 1657-ben festett Catrina Hooghsaet portréja mintegy 71,7 millió fontot, vagyis nagyjából 30,5 milliárd forintot ér, ezzel minden idők legdrágább olyan műtárgya lett, amelyet Nagy-Britanniában nemzeti kincsként próbálnak az országban tartani. A festmény történetét azonban nemcsak az ára teszi különlegessé: egy XVII. századi amszterdami nőt ábrázol, aki férjétől külön élt, Rembrandt pedig a papagájával együtt örökítette meg.
A brit kulturális tárca döntése nem jelent végleges exporttilalmat.
A kormány azért függesztette fel a kép kiviteli engedélyének kiadását, hogy legyen ideje valamelyik brit múzeumnak, galériának vagy más megfelelő vásárlónak előteremteni a vételárat, és így a festmény az országban maradhasson.
Az első haladék december 26-ig tart, ezt követően a tulajdonosnak 15 munkanapja lesz mérlegelni az esetleges vételi ajánlatokat. Ha komoly vásárlási szándék mutatkozik, az eljárást további kilenc hónappal is meghosszabbíthatják. A kormány szerint még soha nem kapott ilyen értékű műtárgy nemzeti kincs státuszt Nagy-Britanniában. A döntést előkészítő szakértői bizottság mindhárom úgynevezett Waverley-kritérium alapján kiemelkedőnek találta a festményt:
szorosan kapcsolódik a brit kulturális történelemhez,
kivételes esztétikai jelentőségű,
emellett Rembrandt életművének és a portréfestészet történetének kutatásához is fontos forrás.
Egy nő, aki külön élt a férjétől
Rembrandt 1657-ben festette meg Catrina Hooghsaetet, egy jómódú amszterdami mennonita nőt. A mennoniták szigorú protestáns közösségéhez tartozó Catrina a képen fekete ruhában, fehér gallérral és főkötővel jelenik meg. Öltözete visszafogott, társadalmi helyzetéről leginkább arany ékszerei árulkodnak. A háttérben látható nagy papagáj azonban különösen szokatlanná teszi a portrét. A The Art Newspaper szerint nem egyszerűen Rembrandt festői ötletéről volt szó:
Catrinának valóban volt papagája, amelyet még a végrendeletében is megemlített.
A nő élettörténete legalább ennyire rendhagyó. Bár férjnél volt, külön élt a második férjétől, ami a XVII. századi Holland Köztársaságban, különösen egy szigorú vallási közösségen belül, rendkívüli helyzetnek számított.
A brit kormány már a kép 2015-ös exportügye idején kiemelte, hogy Catrina jól dokumentált magánélete, függetlensége és társadalmi helyzete miatt a portré nemcsak Rembrandt kései korszakának egyik fontos alkotása, hanem a korabeli holland társadalom kutatásához is különleges forrás.
Catrina második házassága súlyos konfliktusokkal terhelt volt. Férjével a világi hatóságokat és saját vallási közösségüket is bevonták vitáikba, végül pedig engedélyt kaptak arra, hogy külön háztartásban éljenek. Később ismét megözvegyült, majd 66 évesen harmadszor is férjhez ment, ezúttal egy lutheránus orvoshoz. 1685-ben bekövetkezett halála után férje eladta a portrét.
Több mint 250 éve Nagy-Britanniában van
A festmény a XVIII. század közepe óta Nagy-Britanniában található. A brit kormány háttéranyaga szerint minden valószínűség szerint már 1752-ben John Fane gyűjteményében volt a kenti Mereworth House-ban, később pedig több arisztokrata család tulajdonába került. 1860-tól hosszú időn át a walesi Penrhyn Castle-ben függött.
A The Guardian szerint a festményt már 2015-ben is megpróbálták kivinni az országból. Akkor egy ázsiai vevő számára kértek exportengedélyt, a vételár pedig 35 millió font volt. A brit kormány akkor négy hónapra elhalasztotta az engedély kiadását, hogy legyen idő hazai vevőt találni. Az Art Fund később jelezte, hogy komoly szándék mutatkozik a szükséges összeg előteremtésére, végül pedig az exportengedély kérelmezője visszavonta a kérvényt, így a Rembrandt Nagy-Britanniában maradt.
Ezután a képet három évre a cardiffi National Museum Walesnek adták kölcsön. A The Art Newspaper szerint a festményt 2025-ben ismét eladták, ezúttal a Christie’s közvetítésével, magánértékesítés keretében. A jelenlegi tulajdonos kilétét nem hozták nyilvánosságra.
Tizenegy év alatt azonban óriásit nőtt a kép értéke: míg 2015-ben 35 millió fontért cserélt gazdát, most már több mint 71 millió fontra, vagyis hozzávetőleg 30 milliárd forintra becsülik.
Ruth Mackenzie brit kulturális államtitkár úgy véli, a portré évszázadok óta része Nagy-Britannia kulturális életének, ezért azt szeretnék, ha múzeumok, támogatók és magángyűjtők összefognának a megtartásáért.
A lap szerint ha december végéig sikerül megfelelő vevőt találni, Catrina és papagája továbbra is Nagy-Britanniában maradhat. Ha azonban senki sem tudja előteremteni a több mint 30 milliárd forintos vételárat, a festmény több mint két és fél évszázad után elhagyhatja az országot.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!