Ezekbe a krimikbe és thrillerekbe ha akarnánk, se tudnánk belekötni!
Nemcsak a modern bűnügyi fimek, hanem úgy a filmművészet általában is sokat köszönhet Francis Ford Coppola felejthetetlen remekművének, amely egyszerre epikusan és szívhez szólóan mutatja be a Corleone család nagy generációváltását. Marlon Brando és Al Pacino játéka ikonikussá, egyből felismerhetővé vált, a csavaros sztori pedig azután sem válik unalmassá, hogy ötszázezredszerre is megnéztük. Coppola és alkotótársai ráadásul egy hasonlóan remekbe szabott folytatással kerekítették ki a sztorit, amely egyszerre kalauzolt el minket ennek a titokzatos, erőszakos, mégis vonzó világnak a múltjába és a jelenébe. Illetve gondoskodott arról is, hogy Robert De Niro csillaga felívelőben maradjon.
Anthony Hopkins és Jodie Foster a bűnügyi filmek történetének talán két legjobb alakítását nyújtja Jonathan Demme meghatározó sorozatgyilkosos-kannibálos krimi-horrorjában, amelyből egy egész műfaj nőtt ki: a kilencvenes években sorban érkeztek a jobb-rosszabb utánzatok. Azonban A bárányok hallgatnak remek filmeket is inspirált egészen a Hetediktől kezdve a Longlegsig. Sajnos az eredeti krimi folytatásai sem sikerültek olyan túl jól, viszont a belőle készült sorozat a saját jogán is zseniális lett. Visszont mégis az eredeti az, amihez muszáj időről időre visszatérni, és rádöbbenni, hogy az ijesztegetés és a borzalmak egy pillanatot sem öregedtek 1991 óta.
Quentin Tarantino első mesterműve tényleg annyira tökéletes az elejétől a végéig, hogy se a nézők, se a kritikusok nem tudták imádni a filmet. A Ponyvaregény minden díját megérdemelte, ahogy azt is, hogy modern klasszikusként tartsuk számon. Az élvezeti értékét némileg csökkentették a folyamatosan sorjázó, fárasztó utánzatok, azonban Tarantino dialógusain nem fogott az idő. Nagyon ritkán kerül be egy filmbe annyi zseniális és idézhető so, mint amennyit a mester beletömködött az elejétől a végéig tökéletes pörgő, okos és vicces filmbe.
A Szemtől szemben című Michael Mann-filmben A keresztapa folytatása óta először dolgozott együtt Al Pacino és Robert De Niro. Abból a filmből csak az hiányzott, hogy közös jelenetei legyenek a két sztárnak, akik a sztori szerint két különböző idősíkon tevékenykedtek. Az 1995-ös akcióthrillerben viszont végre összecsaphattak: a klasszikus bankrablós filmben a világ legprofibb rendőre ered a világ legprofibb tolvaja nyomába, az eredmény pedig egy filmtörténetbe illő csata a kor két legjobb színésze között. És akkor még meg sem említettük az azóta sajnálatos módon elhunyt Val Kilmert, aki még magasabbra emeli a színvonalat.
Martin Scorsese számos legendásan jó filmet készített karrierje során, de A tégla volt az a filmje, amellyel bebizonyította, hogy vérbeli 21. századi rendezőként is megállja a helyét. A pörgős, akciódús rendőrségi thriller nemcsak frissnek és eredetinek hatott, hanem olyan feledhetetlen alakításokkal is megajándékozott minket, mint Jack Nicholson tündöklése a paranoid, erőszakos ír gengszter szerepében. Ehhez adjuk hozzá a Dropkick Murphys zenéjét, valamint az olyan zseniális mellékszereplőket, mint például Mark Wahlberg és Vera Farmiga: máris kész az instant modern klasszikus!
Annyira lenyűgöző, földöntúli élmény végignézni az Eredetet, hogy könnyű elfeledkezni arról is, hogy papíron a film a klasszikus betörős thrillerek sémáját követi, amelyekben profi bankrablóknak kell iszonyatosan szigorúan őrzött helyekről kilopni a zsákmányt. Igen ám, de Dom Cobb (Leonardo Dicaprio) és csapata emberi elmékbe tör be, hogy az álmok síkjáról lopja ki a titkokat. De mival akkor, ha ezúttal nem a lopás a feladat, hanem épp egy új gondolat becsempészése az áldozat (Cillian Murphy) agyába?
A Tőrbe ejtve folytatásairól megoszlanak a vélemények, azonban az kétségtelen, hogy Rian Johnson krimisorozatának első része hiba nélküli. A rendező úgy idézte meg Agatha Christie klasszikusait, hogy közben a feje tetejére állította a whodunnit-krimik műfaját. Ebben pedig óriási segítséget nyújtott neki a nevetnivaló déli akcentussal nyomuló Daniel Craig, aki közvetlenül James Bond eljátszása után végre nyugodtabban, kevésbé feszengve, jobb alapanyagból dolgozhatott. A sztárokkal telezsúfolt szereplőgárda tette rendesen a dolgát, Ana De Armas pedig minden néző számára jelezte, hogy érdemes figyelemmel követni a karrierjét.
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!