Két év szünet után Aaron Donald visszatér a profi amerikaifutball-liga (NFL) vérkeringésébe. A 35 éves klasszis – akit 2014 és 2023 között háromszor választottak még az év védőjének – azért döntött így, mert a Rams a holtszezonban megszerezte a sack-rekordot felállító Myles Garrettet, akivel együtt az NFL történetének legfélelmetesebb párosát alkothatják. Döntésében az is közrejátszott, hogy a következő Super Bowlt a Rams stadionjában rendezik, nagy álma, hogy hazai közönség előtt szerezze meg a második bajnoki címét.
Donald 35 évesen is elképesztő fizikummal bír, a híres védőfalember minden támadófalembert el akar majd pusztítani az útjából, de azért ott lebeg a kérdés a levegőben, hogy ennyi kihagyás után pontosan mire lesz képes a pályán.
A múltban voltak olyanok, akik egy hosszabb pauza után is dominánsak tudtak lenni a saját sportágukban, másoknál viszont a nagy „comebackre” csak egy szomorú lábjegyzet emlékeztet.
A varázslóknál már nem jött össze a varázslat
Vegyük például Muhammad Ali esetét, aki pályafutása csúcsán, 1967-ben megtagadta a katonai szolgálatot, ezért elvették tőle a világbajnoki címét, és három évre eltiltották. A visszatérését követően, 1974-ben került sor a a legendás „Rumble in the Jungle” mérkőzésre, amelyen George Foremant legyőzve visszaszerezte a világbajnoki címet.
Nem mellesleg George Foreman is megtapasztalta, milyen visszatérni a csúcsra. A legendás bunyós 1977-ben bejelentette a visszavonulását, de aztán nem bírt magával, és 1987-ben visszatért a ringbe. Majd 1994-ben, 45 évesen kiütötte az addig veretlen Michael Moorert, amivel minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka lett.
A kosárlabda egyik legnagyobb ikonja, Michael Jordan háromszor vonult vissza az NBA-től. Először 1993 októberében tett így, miután sorozatban háromszor bajnoki címre vezette a Chicago Bullst. Utána belekóstolt a profi baseballba, majd 1995-ben közölte, hogy újra a Bulls játékosa lesz. Ezután ismét megcsinálta a bravúrt, sorozatban három idényben lett bajnok az illinoisi csapattal.
1999 januárjában megint búcsút intett a ligának, amiben közrejátszott Phil Jackson vezetőedző távozása, valamint az, hogy a Bullsnál végbemenő vezetőségi változások nem voltak az ínyére. 2001-ben aztán harmadszor is visszatért a profik közé, mégpedig a Washington Wizards színeiben, amelynek akkoriban részvényese is volt. A második visszatérése már nem sült el túl fényesen, mert bár a korához képest Jó statisztikákat produkált, de a közelébe sem került a bajnoki címnek az amerikai fővárosban, a csapat még a rájátszásba sem tudott bejutni vele. De azért még veteránként is képes volt a bolondját járatni az ellenfelekkel:
Michael Schumacher 1991 és 2006 között hétszer lett világbajnok a Formula–1-ben, pályafutása első részében 91 futamgyőzelmet aratott. A 2000-es évek elején senki nem tudta felvenni a versenyt vele és a Ferrarival, még 2006-ban is elképesztő teljesítményre volt képes (aki nem hiszi, nézze vissza a 2006-os Brazil Nagydíjat).
Néhány év pihenés után úgy érezte, maradt még benne annyi erő és lendület, hogy újra harcba szálljon a győzelmekért a száguldó cirkuszban. Számítása nem jött be, bár valamennyire versenyképes maradt, a korábbi dominanciájából semmit sem tudott felmutatni, 2010 és 2013 között egyetlen futamot sem tudott megnyerni, dobogóra is csak egyszer állt fel (Valenciában, 2012-ben). Azért néha-néha előtört belőle a zseni, 2012-ben például mindenkit leiskolázott a Monacói Nagydíj időmérő edzésén, a kvalifikáció után Lewis Hamilton így kommentálta a zseniálisan összerakott kört:
Nem rossz egy oldtimertől! Nagyon örülök neki, hogy ilyen eredményt ért el, nem véletlenül nyert már itt ötször
A második visszavonulása előtt Schumacher is elismerte, hogy jobb eredményekben reménykedett a visszatérése után. „Két teljesen különböző karrierem volt: az egyikben mindent megnyertem, a másikban pedig rájöttem, mit jelent a vereség” – nyilatkozta a németek legendája 2012 őszén. Egyes vélemények szerint azért jelentős szerepe volt abban, hogy a Mercedes gyorsabbá vált, ennek gyümölcsét viszont már Lewis Hamiton aratta le 2014-től (no meg egyszer Nico Rosberg 2016-ban), de ez már egy másik sztori.
Michael Schumacher 2013 decemberében szenvedett súlyos síbalesetet. Azóta a nyilvánosság elől teljesen elzárva él, családja pedig semmilyen információt nem oszt meg az állapotáról. A sportlegenda közeli hozzátartozói többször kérték az újságírókat, hogy tartsák tiszteletben a hétszeres világbajnok magánéletét.
Super Mario 44 hónap kihagyás után is megállíthatatlan volt
Minden idők egyik legjobb jégkorongozója, Mario Lemieux ipari mennyiségben termelte a pontokat, de nem tudta megdönteni Wayne Gretzky rekordjait, ugyanis rengeteg sérülés hátráltatta őt, és ha ez nem lett volna elég, még a rákot is le kellett győznie. 1997 tavaszán jelentette be, hogy nem játszik többet a legmagasabb szinten, de 44 hónappal később megint az NHL-ben terelgette a korongot a Pittsburgh Penguins mezében (akkor már a franchise többségi tulajdonosának számított, neki köszönhető, hogy a szervezet nem ment csődbe), a visszatérése napján egy gólpassz és két asszist került a neve mellé.
Sokáig kitartott a lendülete, a 2001-es rájátszásban végül a New Jersey állította meg a Pittsburghöt, a Devils 4–1-es összesítéssel búcsúztatta a pennsylvaniai alakulatot a Keleti főcsoport döntőjében. Lemieux játékosként kétszer (1991, 1992) lett bajnok az NHL-ben, csapattulajdonosként pedig háromszor (2009, 2016, 2017) emelhette magasba a Stanley-kupát.
Björn Borg már 15 évesen kiemelkedő teniszezőnek számított, aztán a Grand Slam-tornákon is villogott, alig 18 évesen nyerte meg a Roland Garrost, 20 évesen és egy hónaposan pedig Wimbledon királya lett. Nagyon nehéz volt legyőzni őt, éveken át dominálta a férfi teniszt. Ennek pedig kiégés lett a vége, 1983 januárjában bejelentette, hogy elege lett a versenyszerű sportból, pihenőre megy. Ekkor még csak 26 éves volt. Nem tudott sokáig meglenni otthon, pár héttel később Monte-Carlóban megint ütőt ragadott, de a második körben búcsúzott a versenytől. 1991-ben megint megpróbálkozott a visszatéréssel, de az akkori erőfeszítéseit sem koronázta siker, ezért 1993-ban végleg hátat fordított a tenisznek.
Michael Phelps az újkori olimpiákon összesen 28 érmet nyert, a legszínesebb medáliából 23-at vihetett haza. A legendás úszó a 2012-es londoni olimpia után azt mondta, nem akar több versenyen a vízbe ugrani, de két évvel később meggondolta magát. A 2016-os riói olimpia volt a csereszne a hab tetején Phelps szemszögéből, Brazíliában az amerikai klasszis öt aranyat és egy ezüstöt nyert. Majd alig 31 évesen végleg visszavonult.
Tom Brady is beállt ebbe a sorba, minden idők egyik, ha nem a legjobb NFL-es irányítója 40 nap után gondolta meg magát. Erre az útra lépett régi harcostársa, Rob Gronkowski is, ezeket a történeteket ebben a cikkben dolgoztuk fel.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!