Miután a fél világ tátott szájjal nézte végig a Squid Game-et, és utána látványosan sokan ráfüggtek a koreai sorozatokra, nem valószínű, hogy az újdonság erejével hat, ha azt írom, hogy az ebből az országból érkező történetek hősei általában megviselt alakok, akik a társadalom szélén egyensúlyoznak, inkább kevesebb mint több sikerrel, és sűrűn átlépnek rajtuk a többiek, néha meg is rugdosva őket a földön.
A Netflixre augusztus 28-án a teljes, tízrészes évadával érkezett Egérfogó azonban még úgy is felkeltette a figyelmemet, hogy egy ideje megcsömörlöttem a koreai sorozatoktól. Nem segített, hogy már az emlegetett Squid Game-nél komoly gondjaim voltak azzal, hogy az előadásmód színpadias, a színészek túljátszanak, az erőltetett humor is sűrűn túlcsordul, és úgy összességében túl keleties az egész az amerikai sorozatokhoz szokott ízlésemnek.
Az Egérfogóval, legalábbis a pilot alapján, nincsenek hasonló problémák, még úgy sem, hogy a sztori rettenetesen abszurd, és megköveteli tőlünk a Netflix új thrillere, hogy helyenként félrerakjuk a kétkedésünket.
Az Egérfogó története egy Je Moon-jae (Ryu Jun-yeol) nevű regényíró körül forog, aki talán a világának az egyik legvisszavonultabban élő művésze. Hősünk szó szerint három éve nem tette ki a lábát otthonról agorafóbiája miatt, de egyébként is kerüli az embereket, s mindenáron őrzi valós személyazonosságát a kíváncsi szemek elől. Igazi csodagyerekről van szó, aki az írásaival szinte anonim módon futott be, ám egy napon az egész visszaüt rá, amikor egy Patkány névre hallgató idegen kiforgatja őt a saját életéből.
Manapság, amikor az életünk az internetre költözött, az ismerkedéstől kezdve a bevásárláson át sok mindent lehet online csinálni, és a kényelmesség miatt a modern korunk embere él is ezekkel a lehetőségekkel, nem sok mindent tudok elképzelni, ami annál rémisztőbb lenne, mint hogy ellopják az ember személyazonosságát. Márpedig ezt, sokunk legrosszabb rémálmát váltja valóra az Egérfogó, amikor Je Moon-jae rájön, hogy hirtelenjében semmit nem tud elintézni, semmihez nem fér hozzá, és
úgy összességében megszűnt létezni.
Az író még a mobiljának a kijelzőjét sem tudja feloldani az ujjlenyomatával, de a számláiról is kizárják, és ha mindez nem lenne elég, beállít a hiperszuper lakásába egy ingatlanos, azt állítva, hogy márpedig a kéglit eladásra rakták fel, szóval Je Moon-jae-nek húznia kell otthonról.
Igen, itt jön képbe az, hogy komoly hátulütői vannak annak, ha valaki otthonról melózik, Je Moon-jae hiába próbálja elmagyarázni az embereknek, hogy ő tényleg az, akinek mondja magát, a hekkelés miatt senki nem tudja ellenőrizni annak igazságtartalmát, amit állít. Az Egérfogó egy rettenetesen paranoid, és a helyenkénti lassúsága ellenére egy adrenalindús versenyfutás, hiszen Je Moon-jae az első epizód végén összeakad egy uzsorással is, No-jával (Sul Kyung-gu), és az alvilági fickó az addigi szenvedései tetejében jól megveri az írót. Egy kusza társulás kezdete ez, mert a Netflix szériájában ők ketten erednek a Patkány nyomába, hogy igazságot szolgáltassanak saját maguknak. Még egyszer mondom, egy agorafóbiás író és egy agresszív uzsorás. Nem mindennapi duó, meg kell hagyni.
Az Egérfogó elég izgalmas alapokra épít, egyrészt egy ismert koreai népmesére, amely úgy hangzik, mintha Kafka találta volna ki. Egy fiatalemberről szól, aki levágott körmeit a sarokban hagyja, ám egy patkány megeszi azokat, és emberré válva átveszi a fiú helyét, átverve és elbizonytalanítva még a közvetlen rokonait is. Szó szerint valami ilyesmi történik a Netflix új szériájában, mínusz a misztikus körítés, s anélkül, hogy nagyobb poént lelőnék, annyit elárulok, a kettős főszerepben látható, introvertált írót is játszó Ryu Jun-yeol ügyesen hozza, amit kell neki. Másrészt egy webtoonon alapszik az Egérfogó, és
a modern képregényes, valamint hagyományőrző előadásmódok ütközése abszolút egyedivé varázsolja a thrillert.
Ami a sorozatnak az erőssége, az egyben a gyengesége is, elvégre egy one man show-ról beszélünk, amelyben a főszereplő író rohangál, küszködik azzal, hogy hosszú évek bujkálása után az utcára kell lépnie, ha rendezni akarja a slamasztikát, amibe csöppent. Ugyanakkor a mellékszereplők elsikkadnak mellette, egy-két jelenetben pár mondatuk van csupán.
Az egész tényleg Je Moon-jae világa, és bár a kezdés a túlírtsága és mesterkéltsége ellenére felpörgeti a néző agyát, nem ártana a későbbiekben más arcokat is hasonlóképpen fontos szerepekbe behozni, mert így gyorsan egysíkúvá válhat a végeredmény, és nem lesz 10 részre elég muníció ebben a pisztolyban. Persze, a k-drámák folyton újabb és újabb fordulatokat dobnak be, nincs megállás, és az Egérfogót végig is fogom nézni, de vannak aggodalmaim. Még ha a Squid Game-ben tapasztalt túljátszás ezúttal nem is vehető észre a szériában, ami már önmagában nagy szó, és bizakodásra ad okot.
7,5/10
Az Egérfogó mind a tíz epizódja a Netflixen nézhető meg, én szinkronnal ajánlom.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!