A 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láthattuk Horvát Lili első angol nyelvű alkotását, a Jegyzeteim a Marsrólt. A produkciót a Giornate degli Autori (Venice Days) versenyprogramjának nyitófilmjeként mutatták be, a közönség soraiban – a rendező mellett – a két világhírű főszereplő, Mackenzie Davis és Rupert Friend is jelen voltak. Kritika következik.
Már megint itt van a szerelem
Nem esett messze az alma a fájától. Ezzel a meglehetősen rossz frázissal csupán annyit szeretnék mondani, hogy Horvát Lili maradt legutóbbi témájánál: a szerelemnél. A filmrajongók még biztosan emlékeznek legutóbbi, 2020-ban bemutatott, Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjére, amelyben szintén a szerelem, a párkapcsolatok, a vágy és szenvedély témakörét járta körül. Úgy tűnik hát, hogy még mindig nem mondott el mindent, amit erről el szeretett volna nekünk. És tudjuk, hogy szinte kimeríthetetlen kérdéskörről van szó.
Most a rendezőnő még legutóbbi filmjénél is (nem pejoratív értelemben) elvontabb történettel állt elő. Egy közel kétórás, korunk viszonyaihoz képest meditatív allegóriával, amelynek a megtekintése után sokkal több kérdésünk marad, mint első blikkre hinnénk. Miután megnéztük a Jegyzeteim a Marsrólt, komolyan el kell gondolkodnunk azon,
hogyan lehet jól szeretni a másikat,
miként lehet újraéleszteni egy megfáradt kapcsolatot.
Központi kérdése pedig nem más, mint hogy a a szerelem segítségével leküzdhető-e a kapcsolatban lévők között óhatatlanul megjelenő és olykor jelen lévő (jelentős) távolság. De érdemben foglalkozik a nemi szerepekkel is: a macsóság vagy az érzékenység diadalmaskodik „a szerelmi párviadalban”?
Mi történik itt?
Horvát Lili filmje egyszerre romantikus dráma és sci-fi. A sztori szerint Margot (Mackenzie Davis), a házassági problémákkal küzdő fiatal amerikai űrkutató megmagyarázhatatlan módon eltűnik, miközben a férjével, Sammel (Rupert Friend) és barátaival az Alpokban túrázik. Margot pár héttel később felbukkan az emlékére szervezett búcsúztatón. Semmire sem emlékszik korábbi életéből, egyedül a Mars-kutatásról szóló jegyzeteire, amelyeket kétségbeesetten meg akar semmisíteni. A nő megváltozik, emlékei tovaszállnak, és nem ugyanaz, mint azelőtt, Sam mégis a szerelmük második esélyeként tekint a felesége visszatérésére és a köztük beállt, leküzdhetetlennek tűnő távolságra.
Vajon mi történt Margottal? Meghalt és egy, a Marsról származó idegen bújt a bőrébe? Mire jött rá, mi az a tudományos felfedezés, ami ezt a helyzetet előidézte? Hogyan térhetett vissza? Átlépte a csillagkapukat? Mi történik a film végén? A nem hétköznapi történet megtekintése után számtalan kérdésünk marad.
De úgy érzem, úgy látom, hogy az alkotás lényege ebben áll: nem ad válaszokat, elhallgat. Az űrt (a Föld és a Mars között) nekünk kell kitöltenünk.
Gondolkodnunk kell. Ez a rendezői döntés igencsak dicséretre méltó. Manapság rizikós és egyre kevesebben vállalják be. És legalább ilyen dicséretre méltó, hogy a filmet körüllengi a meg nem értettség pátosza, ami főleg Margot karakterén keresztül elevenedik meg a néző számára. Ahogyan az is figyelemre méltó, hogy az alkotásban milyen jelentős szerepet tölt be a szenzualitás, a testiség. A másik illata, hangja, egy mozdulat, egy pillantás, egy érintés. Az embernek óhatatlanul eszébe jut a közelmúltban elhunyt Nádas Péter világa.
Az embernek az az érzése támad, hogy Horvát Lili figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed.
A hang és téboly
A casting szinte tökéletes. Mackenzie Davis játéka ismét lenyűgöző. Utoljára a Tizenegyes állomás című sorozatban láttam tőle ilyen elmélyült játékot. Alakítása mély, mégis könnyed, ráadásul a történetnek köszönhetően két szerepet is eljátszik a produkcióban. A régi és az új feleséget. Rupert Friend kiváló, egyenrangú partnere Davisnek. Megtestesíti a tiszta, nyers férfierőt.
Maly Róbert operatőr munkáját is érdemes kiemelni.
A film nemes egyszerűséggel szép.
Az alkotásnak egyetlen szépséghibája, baklövése van. Van egy jelenet, amikor a Clark Ádám térre beforduló fonódó villamost látjuk. Ez még nem is lenne problémás, jó látni a budapesti és más hazai helyszíneket. A probléma az, hogy halljuk is az alagútba beforduló villamost. Borzalmas. Aki utazik a járattal, tudja, hogy milyen rettenetes. Sosem gondoltam volna, hogy meg lesz örökítve. Ettől független csak ajánlani tudom a Jegyzeteim a Marsról című filmet. Ennyit megérdemel. Sőt még ennél többet is.
8/10
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!