Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Magyar Péter és Manfred Weber
Fotó: Magyar Péter / Facebook
Kosztur András geopolitikai elemzőt arról kérdeztük, hogy vannak-e már kézzelfogható eredményei az új kormány külpolitikájának, és miként változott Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képessége. Arról is szó volt, hogy a határozottabb nyugati orientáció szűkítheti-e az ország külpolitikai mozgásterét, miként egyeztethető össze az euroatlanti igazodás a kínai gazdasági kapcsolatok megőrzésével, valamint milyen lehetőségei maradnak Magyarországnak Oroszország és tágabban a Kelet felé.
A jótanulóságnak ára van, vizsgázik a magyar külpolitika
A Tisza-kormány egyik legfontosabb külpolitikai céljaként fogalmazta meg, hogy Magyarországot „visszaintegrálja” az Európai Unió és a NATO fősodrába. Orbán Anita miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter korábban úgy is fogalmazott, hogy visszaépítik Magyarország tekintélyét a nyugati szövetségi rendszerekben. Nemrégiben pedig az ATV Egyenes beszéd című műsorában kijelentette, hogy „Magyarország újra visszatért a szövetségi rendszerébe”.
Magyarország szervezeti tagsága eddig is fennállt az Európai Unióban és a NATO-ban, ezért Kosztur András szerint a visszaintegrálás, a visszaépítés és a visszatérés kifejezéseket leginkább úgy lehet értelmezni, hogy az új külpolitikai szemlélet abból indul ki, hogy létezik egy, a tagállamokon kívül álló közös európai álláspont, amelyhez igazodni kell. A részérdekek összeegyeztetésére pedig legfeljebb ezen belül nyílhat lehetőség.
Ez a külpolitikai felfogás arra épül, hogy Magyarország kis szereplő a szövetségi rendszerein, vagyis az Európai Unión és a NATO-n belül. Ennek elfogadásával azonban jótanulóként előnyökhöz juthat mindkét szervezetben
– fogalmazott az elemző.
Úgy véli, az uniós források hazahozatala lehet ennek az új szemléletnek az első próbaköve. Ha ez megvalósulna, a magyar társadalom jelentős része számára pillanatnyilag igazolhatná a felfogás létjogosultságát. Kosztur András hozzátette, hosszú távon ugyanakkor kérdéses, hová vezet ez a politika, és mi történik akkor, ha az összeurópai fősodor és a magyar érdek élesen ütközik, mint például az orosz energiahordozók jövő évi kivezetése esetében.
Az elemző szerint, ha az európai fősodorhoz való igazodást és az ezért begyűjtött vállveregetéseket önmagában nem tekintjük eredménynek, akkor két külpolitikai sikerről beszélt eddig az új kormány. „Közelebbről megvizsgálva azonban mindkettő meglehetősen kérdőjelesnek tűnik” – jegyezte meg.
Az egyik az uniós pénzek hazahozatala, amelyekkel kapcsolatban elvi megállapodás született, a magyar parlament ennek megfelelően törvényeket is alkotott, ugyanakkor gyakorlati eredmények legkorábban ősztől várhatók.
A másik a kárpátaljai magyarság jogaival kapcsolatos megállapodás, aminek konkrét tartalma azonban nem ismert, és Ukrajnában eddig nem született ezzel kapcsolatos törvénymódosítás vagy rendelkezés. „Tehát jó eséllyel itt is egy elvi megállapodásról lehet szó, amelyet Ukrajna a csatlakozási tárgyalások során, annak haladása függvényében tervez végrehajtani, már ha számon kérik rajtuk” – vélekedett Kosztur András.
Kedden a Kyiv Post arról számolt be, hogy Magyarország immár harmadszor is megakadályozta Ukrajna EU-csatlakozási folyamatát, és csak akkor hajlandó visszavonni kifogását, ha Kijev előrelépést mutat az ország magyar kisebbsége jogainak védelme terén. Az Ukrajinszka Pravda szintén erről írt.
Csütörtökön a Kulturális Diplomáciai Értekezleten Orbán Anita azt mondta, a kormány azt várja Kijevtől, hogy hajtsa végre a júniusban kitárgyalt kisebbségi megállapodásokat, amelyek a magyar nemzetiség oktatási, kulturális és politikai képviseleti jogait biztosítják. A külügyminiszter hozzátette, hogy információik szerint az ukrán kormány már kidolgozta a szükséges törvénytervezetet.
A mosolydiplomácia már nem elég
„Diplomáciai nagyüzem” – közölte Magyar Péter miniszterelnök a Facebook-oldalán, miután António Costát, az Európai Tanács elnökét fogadta Budapesten. A héten Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is Magyarországra látogatott. A kormányfő tájékoztatása szerint mindkét találkozón téma volt, hogy végre sikerüljön megoldást találni arra, hogy Magyarországnak ne kelljen napi egymillió eurós bírságot fizetnie az európai külső határok védelmekor alkalmazott menekültügyi szabályok miatt. A Tisza-kormány a továbbiakban is megvédené az Európai Unió közös határait, és az eddig kiszabott bírság jóváírását fogja kérni az új uniós költségvetés tárgyalásakor. Magyar Péter az Európai Tanács elnökének azt is leszögezte, hogy Magyarország egyik tagjelölt ország esetében sem támogatja a gyorsított csatlakozási eljárást.
Kovács János politikai elemző, Az elemző szemével Facebook-oldal szerzője szerint most, hogy Magyar Péter – egyes kritikusainak állítására rácáfolva – „diplomáciai nagyüzembe” kezdett, még nagyobb választói elvárások övezhetik a találkozók érdemi eredményeit. „A mosolydiplomáciáért járó szimbolikus vállveregetés nyilvánvalóan már nem elegendő; a hangsúly nem a megfelelésen, az »éltanuló« szerep felvételén vagy épp a »házi feladatok« teljesítésén van, hanem azon, hogy mindez pénzben, fejlődésben mérhetően mennyire éri meg az országnak; mennyiben nyújt mást, többet, mint az orbáni különutasság” – fogalmazott rövid elemzésében Kovács János.
Magyarország Kína ügyében is beállhat a sorba
Az Orbán-kormány külpolitikájának egyik alapvetése volt, hogy Magyarország egyszerre próbáljon jó kapcsolatokat fenntartani Washingtonnal, Moszkvával és Pekinggel, miközben a konnektivitás jegyében keleten is partnereket keresett és gazdasági kapcsolatokat épített. A Tisza-kormány ettől eltérő külpolitikai irányvonalat követ. Kosztur András úgy látja, hogy
az új kabinet lényegében kiszervezi a globális erőközpontokkal való kapcsolattartást az uniós intézményeknek, és az Európai Unióra bízza az ezekhez fűződő viszony alakítását is.
Az elemző arra is rámutatott, hogy Brüsszel többé-kevésbé konfliktusos viszonyban áll Washingtonnal, még inkább Pekinggel, legfőképpen pedig Moszkvával.
Kosztur András ugyanakkor nem gondolja, hogy a magyar kormány a jövőben egyáltalán ne tartana fenn kétoldalú kapcsolatokat ezekkel az országokkal, bizonyos kérdésekben ugyanis a közvetlen tárgyalások továbbra is elengedhetetlenek lesznek. Úgy látja azonban, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a kereteit immár alapvetően az határozza meg, milyen viszonyt ápol az Európai Unió az érintett országokkal.
Értékelése alapján szuverenista nézőpontból egyértelműen szűkül a magyar mozgástér, míg a föderalista megközelítés abból indul ki, hogy Magyarország a jóval nagyobb érdekérvényesítési erővel rendelkező Európai Unió által elért eredmények haszonélvezője lehet.
„Ez a szemlélet békeidőben gyakorlati előnyökkel is járhatott, az Európai Unió nemzetközi súlyának csökkenése és a globális konfrontációk erősödése azonban ahhoz vezethet, hogy Magyarország is olyan konfliktusokba sodródik, amelyek ellentétesek az érdekeivel” – figyelmeztetett az elemző.
Kína az elmúlt másfél évtizedben Magyarország egyik legfontosabb Európán kívüli gazdasági partnerévé vált, és a kínai beruházások súlya az elmúlt években tovább növekedett. A Tisza-kormány eddigi lépései az ázsiai külpolitika hangsúlyainak átrendezésére utalnak, miközben Japán szerepe is felértékelődni látszik. Orbán Anita a napokban egyeztetett Motegi Tosimicu japán külügyminiszterrel a pozsonyi V4+Japán találkozó alkalmával. A magyar külügyminiszter a megbeszélést követően arról számolt be, hogy megállapodtak: a technológia, az innováció és a mesterséges intelligencia területén új együttműködési lehetőségeket azonosítanak.
A magyar–kínai kapcsolatokra kitérve Kosztur András rámutatott, hogy Kína gazdasági térnyerése összeurópai jelenség, amelyet a magyar kormány önmagában valószínűleg sem ösztönözni, sem korlátozni nem tud.
Itt is az a fő kérdés, hogy mi történik uniós szinten. Ha a most még csak szórványos kölcsönös szankciókat teljes ágazatokra is kiterjesztik, akkor ahhoz vélhetően Budapest is alkalmazkodni fog. Könnyen lehet azonban, hogy erre nem kerül sor, ez ugyanis még jobban fájna az EU-nak, mint az Oroszországgal szembeni szankciók. Igaz, mindkét esetben számolni kell az amerikai állásponttal is, amely még mindig sok tekintetben meghatározza, hogy milyen lépéseket tesznek az európai vezetők. A lényeg, hogy Magyarország valószínűleg nem képvisel majd különvéleményt ezen a téren, hanem sodródik a többiekkel
– fejtette ki az elemző.
Mi lesz az orosz olajjal és gázzal?
A Tisza-kormány az előző kabinethez képest új alapokra helyezné az Oroszországhoz fűződő viszonyt. Orbán Anita úgy fogalmazott, hogy Magyarország „pragmatikus kapcsolat” kialakítására törekszik Oroszországgal, miközben az új kormány az orosz energiafüggőség mérséklését és a NATO közös álláspontjához való szorosabb igazodást tűzte ki célul. Egyelőre azonban nem világos, hogy ez a megközelítés pontosan mit jelent a gyakorlatban, és milyen konkrét diplomáciai, illetve gazdaságpolitikai lépések történtek ennek érdekében.
Kosztur András úgy véli, hogy a következő időszakban az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok további romlására, illetve minimális szintre csökkenésére lehet számítani. Nagy kérdésnek tartja, hogy fennmaradhatnak-e a kőolaj- és földgázszállítások, és ha igen, meddig. Arra számít, hogy Magyarország valamilyen felmentést kaphat a jövőre esedékes tilalmak alól, ezzel párhuzamosan azonban folyamatosan csökkenti majd az orosz energiahordozók arányát.
A keleti nyitás lehetősége az új kormány előtt is adott maradhat. Kosztur András úgy látja, hogy a Törökországgal és a közép-ázsiai államokkal kialakított viszony minden különösebb akadály nélkül fenntartható, Magyarország pedig akár az Európai Unió közvetítőjeként is kamatoztathatná az elmúlt években kiépített kapcsolatrendszerét a térségben.
Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar sajtó és a közösségi média egyes szegmenseiben megjelenő „közép-ázsiai diktátorozás” és „isztánozás” elfedi a régió növekvő jelentőségét. Ezek az országok ugyanis komoly gazdasági lehetőségeket kínálnak, és egyre nagyobb figyelmet kapnak a világ meghatározó gazdasági, illetve hatalmi központjaitól, köztük az Európai Uniótól is.
Tavaly áprilisban rendezték meg az első EU–Közép-Ázsia-csúcstalálkozót az üzbegisztáni Szamarkandban és három alkalommal megrendezték már az EU–Közép-Ázsia Gazdasági Fórumot is.
Közép-Ázsia és a kaukázusi országok jelentősége az ukrajnai háború miatt kereskedelmi folyosóként és energetikai beszállítóként is megnőtt. A közép-ázsiai és kaukázusi kapcsolataink alakulása jól mutatja majd, hogy a magyar külpolitika csak a szövetségeseinkkel való konfliktusok elcsendesítését célozza, vagy tényleg minden fontos kérdésben átadja a döntési és kapcsolatépítési lehetőséget a nagyoknak
– fogalmazott Kosztur András.
A déli folyosók jelenthetik Magyarország lehetőségét
Korábban kétrészes Világjátszma-cikkünkben (itt és itt) foglalkoztunk Byrappa Ramachandra történész, az ELTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa elképzelésével, amely szerint az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig húzódó, általa Új Európai Ívnek nevezett geopolitikai együttműködés körvonalazódik. Meglátása szerint ez alapjaiban rajzolhatja át a kontinens stratégiai erőviszonyait. Az Indexnek úgy fogalmazott, hogy Közép- és Kelet-Európa a kontinens új stratégiai súlypontjává válhat, Magyarország pedig a kormányváltást követően kedvező pozícióból kapcsolódhat be a formálódó regionális együttműködésbe.
Kosztur András szerint az „Új Európai Ív” gondolata valójában nem teljesen új. Párhuzamba állítható az első világháború után kialakított, Szovjet-Oroszország európai befolyását korlátozni hivatott cordon sanitaire-rel, valamint a Balti-tenger és a Fekete-tenger közötti térséget összekapcsolni kívánó lengyel Intermarium-koncepcióval.
Egy ilyen »ív« alapvetően oroszellenes, korábban pedig részben németellenes élű volt. Célja a német–orosz közeledés megakadályozása volt, egyrészt a helyi kis- és közepes államok, másrészt a nyugati, atlanti térség hatalmainak érdekében. Ez most sem lenne másképp, azzal a különbséggel, hogy keleti viszonylatban a németek és egy ilyen tömörülés között szándékközösség alakulna ki, és legfeljebb a konkrét lépések anyagi vonzata okozhatna nézeteltéréseket. Azonban még ha geopolitikailag indokoltnak is tartja valaki egy ilyen »fal« kialakítását Európa keleti végein, számolnia kell azzal, hogy ez a felvázolt térség valójában egyáltalán nem alkot egységes régiót, sem földrajzilag, sem kulturálisan, sem gazdaságilag nincs igazán összefonódva
– fejtette ki az elemző.
Kosztur András ezzel arra is utalt, hogy Byrappa Ramachandra maga is az ív két, egymástól elkülönülő, északi és déli részéről beszélt. Az elemző úgy látja, Magyarország számára hosszabb távon a Fekete-tenger és a Földközi-tenger felé vezető déli irány lehet fontosabb. Értékelése szerint ez biztosíthat erősebb kapcsolódást a világgazdasághoz, miután a Kína és az Európai Unió közötti, folyamatosan bővülő kereskedelmi és közlekedési folyosók egy része is ezen a térségen keresztül halad.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!