Hiába indult villámcsapásszerűen szerelmük, nyolc év telt el, mire Vas István és Szántó Piroska összeköthették életüket – utána viszont csaknem ötven éven át kitartottak egymás mellett.
„Nem állíthatom, hogy Ottlik Géza el volt ragadtatva a képeimtől, mikor negyven évvel ezelőtt először állt meg a műteremnek csúfolt négyszer ötméteres szobámban, és körülvillantotta a szemüvegét gyanakodva. – Bolond maga tisztára – dohogta –, kukoricát fest meg karalábét meg mafla leveleket, most, amikor leégett körülöttünk a város? Meg meghalt a fél családja, és a fél hazája elpusztult? Hát, tudja, engem az ilyesmi egyáltalán nem érdekel” – idézte fel Szántó Piroska festőművész Akt című önéletrajzi regényében Ottlik Géza szavait, amikor az író az ostrom után először látogatott el hozzá.
Ottlik később megenyhült: „Jövök be Gödöllőről azon a ronda HÉV-en, és látom a tököket a kukoricaföldön, hát muszáj a hülye képeire gondolnom, a szél meg a képembe fújja a maga kukoricáit” – jelentette ki. Szántó Piroska valóban azon kevés női alkotók egyike, akik szintén művész férjük mellett képesek voltak az önmegvalósításra, s nem szűkölködött sem lehetőségekben, sem elismerésekben.
Szántó Piroska munka közben (1961)
Fotó: Fortepan / Hunyady József
„Fertelmes” gyerekkor
Pedig nem indult könnyen az élete. Egy kiskunfélegyházi zsidó családban született 1913-ban, s mindössze ötéves volt, amikor édesanyja nem tudta feldolgozni, hogy férje elhagyta a családot. Piroskát és két testvérét végül a nagymama és a nagynénik nevelték fel; a hányatott, nehéz gyermekkor azonban végül megerősítette – ahogyan ma mondanánk: rezilienssé tette – Szántó Piroskát:
„Hála istennek olyan fertelmes gyerekkorom volt, hogy már nyolcéves koromra megszereztem a teljes védettséget nagyjából minden rossz ellen”
– vallotta önéletrajzi könyvében. 14 éves koráig zárdában nevelkedett, majd előbb az Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolára járt. Mestere Szőnyi István volt, de baloldali nézetei miatt kizárták a főiskoláról – még vizsgálati fogságba is került. Az ott tapasztalt megalázó tortúrát önéletrajzi könyvében elevenítette fel. A radikális baloldali mozgalomtól azonban ez sem tántoríthatta el.
Vas István 1940-ben ismerte meg Szántó Piroskát, szerelmük csaknem ötven éven át tartott
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Nem akart úriasszony lenni
Szántó Piroskának sok hódolója akadt a „mozgalmi fiúk” között („közlik velem, hogy ők kielégítetlenek, és sürgősen aludjak velük, mert zavarja a munkájukat, ha nem teszem meg nekik ezt a szívességet”), végül azonban nem közülük választott férjet. Egy textilkereskedő-fényképész felesége lett, de a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a férfi eltiltotta mozgalmár barátaitól és „ múló ifjonti hülyeségnek” tartotta felesége művészetét. Szántó Piroskát nem vigasztalta a viszonylagos jólét sem:
„Akartam én jó felesége lenni Gének, de nem ment, nem.”
Estélyre hívnak meg a gazdag rokonaink (…) Csak állok a fényesen kivilágított, egymásba nyíló négy szoba közepén, türkizkék estélyi ruhában, mint egy Molnár Ferenc-darab mellékszereplője, és megkérdezik tőlem, hogy festegetek-e még” – idézte fel ezt az időszakot.
Mozgalmi szerelem
Két évig bírta az „úriasszonyságot”, majd összecsomagolta festékeit és visszatért a „szabad farkasok közé”. Itt rátalált az igazi szerelem is, Csömöri József személyében: „Jóska író és kommunista, gyönyörűnek lát, és hisz a tehetségemben, vele aztán ég-föld összeszakad, égzengés és harsonák, majd újra belép az életembe a mozgalom romantikája giccsel határos módon és formában.”
Szerelem első látásra
1940-ben, egy Szentendre melletti művésztelepen új hódolója akadt: Vas István költő. „Szentendrére mentem ki egy barátommal, aki akkor éppen Piroska nővérének udvarolt, aztán férje lett. És fölmentünk hozzájuk, fel a dombra, és akkor az ablakon kinézett Piroska. Hát ez volt az a coup de foudre, a villámcsapás, mert ez volt az a szerelem első látásra, ahogy a mesékben áll.
Hát annak csakugyan volt valamilyen tartós hatása az életre, mert ugye ma a feleségem. És ezt a pillanatot még fel is ismertem.
De ennek a pillanatnak sem volt forradalmi hatása, mert hiába lettem bele szerelmes – hogy is mondjam? –, a szerelem nem talált meghallgatásra” – idézte fel egy interjúban az emlékezetes pillanatot a költő, aki egy évvel korábban veszítette el első feleségét, Kassák Lajos lányát, Etit.
A festőnő Papnövelde utcai lakásukban (1961)
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Találkozgatni kezdtek, de a mozgalmárok nem kedvelték Vas Istvánt, és követelték, hogy Szántó Piroska tegye ki a szűrét. Amikor ez megtörtént, Vas nemcsak a szakítástól szenvedett, hanem attól is, hogy képes ilyen „hevesen, villámcsapásszerűen” beleszeretni egy nőbe alig egy évvel a felesége halála után. A háború alatt Szántó Piroska előbb Vas elhunyt feleségének papírjaival bujkált, majd régi ismerőse, Aczél György, a későbbi kultúrpolitikus segítette. A költőt Kutni Mária, „Marika” bújtatta.
Ötször kezdték újra
1945-ben találkoztak ismét. Vas ekkor már Marika férje volt, a festőnő pedig egy másik férfi menyasszonya. Ennek ellenére viszony kezdődött közöttük; három év alatt ötször szakítottak és kezdték újra kapcsolatukat.
„Pista pedig kívánta és szerette azt az életformát, ami Marika mellett alakult ki benne, de nélkülem sem bírta ki.
(…) Vissza-visszajött ugyan hozzám, de több-kevesebb idő múltán közölte, hogy most már elég vitamint kapott tőlem ahhoz, hogy visszamenjen abba az életbe, amit Marikával élt és helyesnek tartott szerelem nélkül is” – idézte fel viszonyuk természetét Szántó Piroska. Vas István végül 1948. március 15-én jelent meg egy bőrönddel a festőnőnél, s úgy döntött, hogy marad. Ezúttal örökre.
„Nem tehettem másként”
Sokan nehezteltek rájuk a döntés miatt. A barátok, már akik egyáltalán hajlandóak voltak köszönni nekik, Piroska szemére vetették, hogy tehette meg, hogy elválasztotta a férfit Marikától, akinek az életét köszönheti. „Szégyellem is magamat, de nem tehettem másként” – foglalta össze a történetet Szántó Piroska.
Ne maradj le a Dívány tartalmairól!
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Egy költő és egy festő
Az ötvenes években mindketten hallgatásra kényszerültek; csak műfordítói és illusztrátori munkához juthattak. Később azonban a magyar művészet megkerülhetetlen alakjaivá váltak. A házaspár szentendrei otthona kedvelt találkozóhellyé vált az irodalmi és művészeti világban, ráadásul a festőnő régről ismerte Aczél Györgyöt, s barátai érdekében hajlandó volt arra is, hogy „kifárasztással legyőzze” a kultúrpolitika urát. Vas megírta monumentális önéletrajzi visszaemlékezés-sorozatát, valamint az Egy szerelem három éjszakája című darabot, amelynek nosztalgikus, a tegnapba révedő világa óriási sikert aratott a 60-as évek elején. E helyt most nem a darabból idézünk, hanem a költő Óda a tegnapi asszonyokhoz című verséből, amely egy korszak nőtípusának állít lírai emléket:
És utcán vagy hangversenyen, ha feltűntök, szembe velem,
A fejetek fölvetését már messziről megismerem,
Mert ilyet nem tudnak semmimód az édesek, a maiak,
A macskatekintetű puhák, a sejtelmesek, a démoniak,
A szemükbe hulló hajúak, a lankatag idegbabák,
Ahogy ti értettétek vívni a szerelem párbaját.
„És boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ez volna a happy ending? Nincs heppiend. Persze, boldogan éltek, míg meg nem haltak. De meghalnak” – írta kissé rezignáltan Szántó Piroska az Aktban. Vas István 1991-ben, Szántó Piroska 1998-ban hunyt el.
Kapcsolódó: Szántó Piroska jól ismerte Illés Endrét is, akit Kádár Erzsébethez fűztek gyengéd szálak
Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!