Az utóbbi időben nagyot mennek a restomod építéssel foglalkozó műhelyek, még akkor is, ha kifejezetten csak egy modellel vagy egy szériával dolgoznak. Jellemzően öregebb, akár 40-60 éves autókat vesznek elő, hogy a klasszikus külsőt megtartva modern technikával töltsék fel a műszaki oldalt. Nagyon hasonló elven gondolkodik a brit Analogue Atomotive is, azonban ők egy egészen frissnek ható autót, a Lotus Elsie-t vették elő, hogy egy kiváló restomodot építsenek belőle.
hirdetés
Fontos kiemelni, hogy a gömbölyded formái és kerek lámpái miatt csak frissnek hat, valójában harminc éve velünk volt az Elise a széria, gyártásának 2021-es leállításáig. A brit műhely ezek közül az első generációt, azaz az Elise S1-et vette alapul, hogy megépítse belőle a VHPK-t. Jó restomodhoz hűen kívülről alig változtattak az autón, csupán a rengeteg szénszálas díszelem és a PK Purple fényezés lehet gyanús a típus rajongóinak. Sőt, aki közelebbről megnézi, az olyan feláras extrákat is felfedezhet, mint a 300-as karbon-kerámia féktárcsák, amiket elöl négydugattyús nyergek szorítanak.
A 90-es években a Lotus egy óriási újítást hozott be az autóiparba. Az Elise szerkezete nem klasszikus módon acélból készült, hanem extrudált alumínium struktúrákat öntöttek, amiket aztán a repülőgépiparban is használt epoxigyantával ragasztottak össze. Emiatt az autó rendkívül könnyű, mindössze 720 kiló lett, így nem kellettek bele nagy és erős motorok. A rengeteg szénszállal és az amúgy is minimalista beltér további ritkításával az Analogue Automotive ezt képes volt még lejjebb faragni és a gyártáskész VHPK súlya mindössze 600 kiló lett. Ez a mai, modern autók között elképesztően alacsony.
A Lotus a kezdetektől fogva a Rover K-sorozatú, 1,8 literes, négyhengeres motorját használta, amit a hátsó tengely fölé építettek be keresztbe. Ez eredetileg 120, majd az S1 széria végén, különleges kivitelekben 190 lóerő leadására is képes volt, de az Analogue Automotive komolyan átdolgozta. Több erősített belső alkatrészt is beépítettek a forgattyús mechanizmusba, illetve a blokk öntöttvas részeiből is cseréltek néhányat erősebb darabokra. Az új motor lökettérfogata 1,9 literre nőt, a teljesítményét pedig 254 lóerőre állították be. Az autó súlyát figyelembe véve ez bámulatos teljesítmény, hiszen így majdnem 2,4 kiló jut minden lóerőre, de mondhatom azt is, hogy bő 400 lóerő jut egy tonnára.
A magas fajlagos teljesítményt az Elise eredetileg is zseniális futóművének egy továbbfejlesztett változata támogatja, míg a kormányművet meghagyták az eredeti állapotában – az már úgy is tökéletes volt. A hajtás a hátsó kerekekig egy ötsebességes, kézi váltón keresztül jut el, illetve beépítettek egy részlegesen önzáró differenciálművet is, hogy a VHPK kanyarban is képes legyen elegendő teljesítményt letenni az aszfaltra. Az élményt pedig valószínűleg tovább fokozza, hogy az Analogue Automotive kiszórta az utastér jelentős részét, középre helyezte a kormányt és az egy darab szénszálas kagylóülést, így a sofőr mindennél jobban tud a vezetésre koncentrálni – ráadásul könnyebb lesz követni a jobbra- és balratartást megkövetelő országok szabályait is.
Az Analogue Automotive autója egy különleges darab és nem kerül tömeggyártásba. Mindössze 35 darabot terveznek építeni megrendelés alapján és egyenként 350 000 font, átszámítva közel 150 millió forint lesz az alapár. Erre még pakolhatunk olyan extrákat, mint a szénszálas keménytető vagy a légkondi, azonban jó hír, hogy a donorautó megvásárlása és felújítása már benne van az árban.
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!