A Halálos iramban-filmsorozatnak van néhány főbenjáró bűne, de az egyik legnagyobb, hogy rászabadította a világra Gal Gadotot, aki a benzingőzös franchise negyedik felvonásában bukkant fel először a nagyvásznon, az ötödikben már bikiniben illegette magát, és Gisele karaktere még párszor visszatért ezt követően is a mindenfajta fizikát és logikát nélkülöző szériában. Az izraeli színésznőnek valahogy összejött némi szakmai siker később a Wonder Womanben, amit azonban megismételni már sosem tudott. Gadot a Zack Snyder keze alatt összehulló DCEU egyik ékköve lett, aki próbálkozott Agatha Christie-adaptációban és Netflix-művészfilmben is, túl sok vizet mégsem zavart már.
Azok után, hogy még a Hófehérkét is meggyalázta a Disney élő szereplős adaptációjában, egészen meredek elképzelés, hogy Gal Gadotra bármelyik nagyobb stúdió filmet építsen. Márpedig a szeptember 2-án az Amazon Prime-on bemutatott The Runner – Versenyfutás az életért főszerepére kedvenc Wonder Womanünket kérték fel. Ami a legnagyobb vicc az egészben, hogy van is benne ráció, mert sok mindenbe bele lehet kötni a színésznővel kapcsolatban, de a fittségébe, látható fegyelmezettségébe és visszafogottságába nem.
Jó választás is lehetett volna az Amazon saját gyártású thrillerébe Gal Gadot, ha nem lenne ekkora antitalentum, aki a legkisebb kamera láttán képtelen bármiféle érzelmet kipréselni magából, és történjék bármi, ő az első forgatási naptól az utolsóig robotmódban tolja le az egészet.
Na, ez az egyik nagy baj a The Runnerrel, mármint hogy Gal Gadotot beoltották színészkedés ellen, és hiába a viszonylag érdekes alapötlet, a főszereplő és néhány túl képtelen akciójelenet, valamint egy, a végén ellőtt, rettenetesen hülye fordulat aláássa az egész sztorit.
A The Runner – Versenyfutás az életért középpontjában egy ügyvédnő, Maia Marten (Gal Gadot) áll, aki egy napon iskolába viszi a kisfiát, Noah-t (Rory Wilmot), majd az egyedülálló anyuka megy tovább a dolgára, futni. Igen ám, de csörög a telefonja, és az ismeretlen hívó a vonal túloldalán közli a nővel, hogy a gyereknek annyi, kivéve, ha Maia még szorosabbra köti a futócipőt, és záros határidőn belül elfut a jó pár mérföldre, Londonban fekvő Excelsus Hotelbe, és ott lepuffantja azt a koronatanút, aki éppen az ellen a gyilkossággal vádolt maffiózó ellen készül tanúskodni, akit Maia és csapata próbál leültetni.
Egy nagyjából 80 perces rohanás veszi kezdetét, és ami a fizikailag nehéz jeleneteket illeti, Gal Gadot hozza a kötelezőt, simán elhisszük a főszereplőnek, hogy esik-kel, rendőröket cselez ki, amikor elütik, kiugrik a mentőből, és a fia túlélése érdekében rohan tovább. Csakhogy a The Runner néha eszméletlenül bugyuta túlzásokba esik, amikor Maia leugrik London egyik hídjáról, rá egy hajóra, de a londoni metró lefutása szintén olyan jelenetsor, amely elképzelhető, hogy lehetséges a valóságban, ám engem a látszólagos képtelenségével kirántott a filmből.
Nyúlfarknyi filmről beszélünk, és mégis úgy tűnt számomra, mintha a nagy robbanás óta ülnék a tévé előtt. Az írók, mondjuk, nem könnyítették meg a dolgomat, a világ legklisésebb háttérsztoriját kapta meg Gal Gadot ügyvédnője, míg a főgonoszról, a motivációjáról, hogy miért csinálja ezt az egészet, miért terrorizálja pontosan a futót, semmit nem tudunk meg. Hatalmas blama, mert az amúgy a Homelandben is nagyszerű Damian Lewis itt nem kap elég kibontakozási lehetőséget. Gal Gadot filmbeli kisfiáról nem is beszélve, holott Rory Wilmot a Harry Potter-sorozatban Neville Longbottomot alakítja majd. Kihagyott ziccerek, egymás hegyén-hátán.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a The Runner legnagyobb sztárja egyértelműen London, engem legalábbis az szórakoztatott a leginkább, hogy az ismerős helyszíneket kerestem, ahol már jártam. A Barbican Centre a maga hideg, rideg, tiszteletet parancsoló brutalista épületével újfent lopta a show-t, bár ott a filmes stábok nagyon szeretnek forgatni, ám valahogy így sem válik elcsépeltté, amikor itt futkos Gal Gadot.
Futkos, de minek? A The Runner igazi streamingszemét lett, egy ihletetlen film, amelynek zéró mondanivalója van, és a szórakoztatási faktort illetően is a béka segge alatt van a végeredmény. Amin jókat röhögcséltem még, és ezt muszáj vagyok leírni, hogy jó pár beszélgetős jelenetben inkább nem is láthatjuk Gal Gadot arcát, a reakcióit, mintha tudták volna a készítők, hogy a színésznő nagytotálban képtelen színészi alakítást kipréselni magából, ezért ezekben a drámainak szánt snittekben inkább jó messziről, hátulról mutatták a főszereplőt. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy testdublőrrel helyettesítették, és utána mondatták fel vele a szöveget. Röhej, komolyan.
4/10
A The Runner – Versenyfutás az életért az Amazon Prime-on nézhető meg.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!