A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láthattuk Martin McDonagh, az Erőszakik, a Három óriásplakát Ebbing határában és A sziget szellemei Oscar-díjas rendezőjének új filmjét, a Vadló Kilenc (Wild Horse Nine) című alkotást. A megtekintés után magabiztosan állíthatjuk, hogy a kiváló rendező és drámaíró ismét remek filmmel jelentkezett. Mondhatnánk úgy is, hogy nem hazudtolta meg önmagát a Vadló Kilenc című alkotással, és ismét díjeső várhat rá. Nagy eséllyel elnyerheti az Arany Oroszlánt is. John Malkovich, a film főszereplője pedig karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja, sokán már most őt tartják a következő Oscar-gála egyik legnagyobb esélyesének a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Az olasz kollégák már oda is ítélték neki a díjat.
Óh, a CIA, szegény Allende
A Vadló Kilenc leginkább McDonagh Erőszakik című filmjével rokon, miközben markánsan magán viseli a direktor kézjegyét. A film első perceiben úgy tűnt, mintha ominózus 2008-as drámájának bizonyos elemeit nemes egyszerűséggel áthelyezte volna a hetvenes évekbe, de aztán rájöttem, hogy itt most – az alapvető motívumok ellenére – valami egészen más történettel lesz dolgunk. A történet szerint a középkorú Lee (Sam Rockwell) és a már bőven nyugdíjas korban lévő Chris (John Malkovich) CIA-ügynökök, akik 1973-ban éppen Chilében a szocialista Salvador Allende megbuktatásán dolgoznak.
Chilei munkálkodások után a Húsvét-szigetekre utaznak, mert ez a nagybeteg, haldokló és morfiumfüggő Chris utolsó kívánsága. A történelem sorsfordító pillanataiban meghatározó szerepet játszó gyilkos/ügynök még látni szeretne a szigeten található emblematikus (szobrokat) „fejeket”. De arra is szakít időt, hogy diktafonra mondja élete eseménydús történetét, ami természetesen nem tetszik a szintén drogfüggő főnöküknek, MJ-nek (Steve Buscemi). Kérdés, hogy Chris úgy és ott halhat-e meg, ahol szeretne, vagy erről is CIA dönt majd, mint annyi minden másról a világban.
Keserű méz
A film képi világa nagyon meggyőző. A Húsvét-szigetek McDonagh filmjében is gyönyörű, miközben az alkotás a legapróbb részletekig korhű. Látszik, hogy nemcsak teljesen professzionális, hanem elképesztően kreatív csapat dolgozott a látványvilágon. A snittek könnyedén magával sodorják a nézőt. Az alakításokról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nehéz olyan színészt találni, aki Malkovichnál hitelesebben tudta volna ezt a meglehetősen összetett szerepet játszani.
A halállal viaskodó karaktere intelligens, impulzív, szélsőséges és mély. Malkovich az összes részletre figyelt.
Ezzel a szereppel ismét bizonyította, hogy helye van a legnagyobbak panteonjában.
Sam Rockwell méltó társa, ráadásul – közhelyesen szólva – remekül működik közöttük a kémia. És töredelmesen be kell valljam, hogy ez az első film, amiben Rockwell játéka végérvényesen meggyőzött arról, hogy nem véletlenül kapott Oscar-díjat. Steve Buscemi hozza a tőle elvárható minőségi játékot, remek választás volt a cinikus, megfáradt CIA-főnök szerepére.
Elhihetik, az alkotás minden másodperce élvezetes. A néző egy pillanatig sem unatkozik, a párbeszédek pedig frenetikusan viccesek. A poénoknak sajtok, országok és gyilkosságok szolgálnak apropóul.
Immár kész tényként kezelhetjük, hogy McDonagh mestere a keserédes párbeszédeknek és monológoknak.
A haldokló ügynök történetének segítségével egyértelműen ítéletet mond a CIA ténykedéséről, az USA nagyhatalmi beavatkozásairól. A jobboldali macsóságról is elutasítóan regél. De a filmbe még az is belefért, hogy újra meséljen elmúlásról, barátságról. A barátság és a hűség ebben a filmben is legalább olyan fontos szerepet kap, mint A sziget szellemeiben. Szinte a családon felüli értékként jelenik meg. Mondván, férfiak barátsága csak akkor igaz, ha minden próbát kiáll, örök.
A film novemberben lesz látható a hazai mozikban, csak ajánlani tudom.
9/10
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!