Freddie Mercurynak olyan színes és izgalmas élete volt, ami garantálta, hogy rengeteg emlékezetes sztori szülessen róla.
A bundabiznisz
Freddie-nek Londonba költözve valahogy fenn kellett tartania magát, és az Ealing Art College grafikus-dizájn szakának elvégzése után a híres Kensington Marketen bérelt egy kis ruhás standot, ahol a Queen későbbi dobosával, Roger Taylorral közösen árultak használt vintage ruhákat. A standjuk hamar a helyi művészvilág kedvelt találkozóhelyévé vált. Gyakran előfordult, hogy a saját készletükből öltözködtek, és a piaci napok végén a bevételt azonnal elbulizták. Egy alkalommal 100 darab szőrmekabátot vásároltak meg egy kereskedőtől összesen 50 fontért, majd darabját 8 fontért adták tovább a piacon, ami az egyik legsikeresebb korai üzletük volt. A szőrmeimádat a zenekarban is megmaradt: a korai években mindenhol – női – szőrmebundában jelentek meg
Freddie Mercury és Samantha Fox, London, 1986. (Fotó: Dave Hogan/Getty Images)
A repülőtéri kitérő
A hatvanas évek végén a piaci árusítás mellett Freddie egy ideig kénytelen volt nehéz fizikai munkát is vállalni a megélhetésért. Ahogy azt a Bohém rapszódiában is láthatjuk, a londoni Heathrow repülőtéren dolgozott mint csomagszállító és rakodómunkás, ahol nehéz kofferokat pakolt a repülőgépekre. Munkatársai robusztus, egyszerű fizikai munkások voltak, akik kezdetben furcsállták a finom kezű, művész lelkű fiú jelenlétét. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért végez ilyen munkát, ha diplomája van, Freddie büszkén azt felelte, hogy
ő valójában egy rocksztár, csak még nem fedezték fel.
A kollégái nevettek rajta, de a magabiztossága és a szorgalma miatt gyorsan kivívta a tiszteletüket. A repülőtér vezetősége évtizedekkel később, Freddie születésnapján egy különleges táncos koreográfiával tisztelgett a Heathrow egykori leghíresebb dolgozója előtt.
A Trident Stúdió éjszakai szellemei
A Queen első nagylemezének felvételei rendkívül megalázó körülmények között zajlottak a neves londoni Trident Stúdióban. Mivel a zenekarnak egyáltalán nem volt pénze, a stúdió vezetősége csak az úgynevezett „holt időben”, vagyis hajnali egy és reggel hét óra között engedte őket dolgozni. Nappal a már befutott sztárokkal vették fel az anyagaikat, és a Queen tagjai sokszor az ő otthagyott felszereléseikkel kísérleteztek.
Freddie és a fiúk a stúdió sötét folyosóin vagy a padlón aludtak,
miközben arra vártak, hogy a mérnökök szabad jelzést adjanak. A fáradtság miatt a hangulat gyakran pattanásig feszült volt, és Freddie többször ordibált a hangmérnökökkel a rossz minőségű mikrofonok miatt. Ennek a nyomásnak és az éjszakai műszakoknak a szülötte lett az a nyers, sötét hangzás, amely az első albumukat jellemezte.
A Queen – Forrás: Pannonia Entertainment
Freddie Mercury élete képekben
21
A Killer Queen és a felemás áttörés
Amikor a Killer Queen című dal 1974-ben világsláger lett, a zenekar tagjai a toplisták élén találták magukat, de a valóságban még mindig le voltak égve anyagilag. A menedzsmentjükkel kötött rendkívül előnytelen szerződések miatt Freddie-nek és a többieknek heti fix, megalázóan alacsony zsebpénzből kellett megélniük. A helyzet annyira abszurd volt, hogy miközben a rádiók folyamatosan Freddie hangját játszották,
ő nem tudott kifizetni egy új zongorát a lakásába.
John Deaconnak nem volt pénze kaucióra a házasságkötése előtt, Brian May pedig kórházba került, és a számláit a zenekar alig bírta rendezni. Ez a pénzügyi kiszolgáltatottság vezetett oda, hogy Freddie feldühödve felbontotta a szerződést a Trident menedzsmenttel. Ez a drasztikus és kockázatos lépés inspirálta a későbbi, dühödt Death on Two Legs című dal megírását is.
Forrás: Photo by Dave Hogan/Getty Images
Ami a Bohém rapszódiából kimaradt – Így bulizott az igazi Freddie Mercury
Merthogy az igazi Freddie Mercury még a filmben bemutatottnál is bohémabb volt, ha úgy hozta a sors, és nő is több volt az életében. Meg törpe, de láma csak alig.
A legendás 39. születésnapi party Münchenben
Freddie a müncheni Mrs. Henderson klubban rendezte meg élete talán legvadabb, fekete-fehér drag bálját. A meghívott vendégeknek kötelező volt ellenkező nemű ruhába vagy extrém jelmezbe bújniuk. A rendezvény annyira kicsapongó volt, hogy a lemezkiadója kezdetben be is tiltotta a felvételek nyilvános bemutatását. A vendégek között neves művészek, modellek és a müncheni éjszakai élet prominens alakjai szórakoztak hajnalig.
A partin felszolgált koktélok és az extravagáns dekoráció több tízezer fontba került.
Ez az este tökéletesen szimbolizálta Freddie vágyát a határtalan szabadságra és a csillogásra. A buli hangulatát és a féktelen mulatozást a Living on My Own című szólódalának videóklipjében is megörökítették. A klipet a BBC nem volt hajlandó leadni, de tök mindegy volt, mert az akkor már hasító MTV így is agyonjátszotta.
A Bohemian Rhapsody és a szalagok elkopása
A rocktörténelem egyik legkomplexebb dalának felvételei több mint három hétig tartottak a stúdióban. Freddie fejében már a kezdetektől fogva pontosan megvolt a teljes operai rész minden egyes szólama. A zenekar tagjai naponta tíz-tizenkét órát énekeltek a mikrofonok előtt, hogy elérjék a kívánt monumentális hatást. A technológia akkori korlátai miatt a mágnesszalagokat újra és újra felülírták a különböző sávokkal, de a folyamatos használattól a szalagok annyira elvékonyodtak, hogy a fény felé tartva szinte átlátszóvá váltak. A hangmérnökök rettegtek attól, hogy a felvétel elszakad és a teljes munka kárba vész. Freddie azonban hajthatatlan volt, és addig ismételtette a részeket, amíg az tökéletes nem lett.
Az Under Pressure születése egy átmulatott éjszakán
A Queen és David Bowie közös slágere a svájci Montreux-ben, egy spontán stúdiózás alkalmával jött létre. A zenészek tetemes mennyiségű alkohol és drog elfogyasztása után ültek le örömzenélni a keverőpult mögé. Az 1981 októberében kiadott „Under Pressure” alapját képező ikonikus basszusfutamot John Deacon találta ki, de a szünetben elfelejtette. Szerencsére Roger Taylor emlékezett a dallamra, így sikerült megmenteni a szám gerincét, a szöveget pedig nagyrészt Bowie írta. Freddie és Bowie között feszült, de rendkívül kreatív szakmai versengés alakult ki az énekfelvételek során. Mindketten külön szobába zárkóztak, és egymástól függetlenül énekelték fel a saját vokális ötleteiket. A végeredmény egy olyan zseniális kollaboráció lett, amely a mai napig a popzene alapműve. A dal „második élete” akkor kezdődött, amikor Vanilla Ice 1909-ben lenyúlta a dallámát az ’Ice Ice Baby’ című dalához.
A Barcelona és az opera iránti szenvedély
Freddie gyermekkori álma vált valóra, amikor együtt dolgozhatott a spanyol opera dívájával, Montserrat Caballéval, akivel nem csak a címadó Barcelona dalt, de egy egész albumot vettek fel. Mivel mindketten rendkívül elfoglaltak voltak, az előkészítő munka nagyjából különböző kazetták egymásnak küldözgetéséből állt. Mercury annyira izgult a személyes találkozás előtt, hogy napokig gyakorolta a klasszikus énektechnikákat.
A stúdióban kiderült, hogy hangja tökéletesen passzol a szoprán énekesnő monumentális előadásmódjához.
Freddie nemcsak énekelte, hanem szinte teljesen maga komponálta és hangszerelte a lemez dalait. A közös munka során mély barátság szövődött a két teljesen eltérő zenei világból érkező művész között. Montserrat elragadtatással beszélt Freddie zenei precizitásáról és a ritmusérzékéről. A címadó dal végül az 1992-es olimpia hivatalos himnusza lett, bár Freddie a bemutatót már nem élhette meg.
Freddie Mercury és Montserrat Caballe 1988. október 8-án duettet adtak elő Barcelonában – Forrás: Getty Images / Dave Hogan
Fizikai fájdalom a stúdióban
Élete utolsó hónapjaiban, a Innuendo és a Made in Heaven albumok rögzítésekor Freddie már alig tudott járni. Ennek ellenére ragaszkodott hozzá, hogy amíg a tüdeje bírja, minden nap bemenjen a stúdióba énekelni. A zenekar többi tagja sokszor órákat várt rá, amíg összeszedte az erejét a mikrofon előtt. Amikor a stúdióban volt, nem tűrt el semmilyen sajnálkozást vagy szomorú hangulatot a munkatársaktól. A fájdalmak enyhítésére gyakran fogyasztott alkoholt, ami átmenetileg melegséget adott a torkának. Brian May elmondása szerint Freddie ekkor nyújtotta élete legmeghatóbb és legerőteljesebb énekesi teljesítményét. A zene iránti elkötelezettsége tartotta őt életben ezekben a rendkívül nehéz utolsó időkben.
Elton John, Peter Straker és Freddie Mercury, 1977 (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Elton John és a titkos becenevek
Freddie és Elton John között nemcsak szakmai elismerés, hanem mély, testvéri szeretet és bajtársiasság létezett. Mindketten imádták a túlzásokat, a divatot és a feltűnő színpadi megjelenést az életben. Egymást privátban női beceneveken szólították:
Freddie volt Melina, míg Elton a Sharon nevet kapta.
Elton egyike volt azon keveseknek, akik meglátogathatták a haldokló énekest a kensingtoni otthonában. Freddie még a halálos ágyán is gondolt barátjára, és egy karácsonyi ajándékot készített elő neki. Egy gyönyörű festményt küldött Eltonnak, amelyet egy párnahuzatba csomagolva nyújtottak át a temetés után. Elton a mai napig könnyek között emlékszik vissza erre a megható, utolsó baráti gesztusra.
Borítókép: Mercury 1982-ben – Forrás: Daily Express/Hulton Archive/Getty Images
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!