A tizenkét apró korallszigetből álló terület mára a térség egyik jelentős természetvédelmi és kutatási helyszínévé vált – olvasható a román Antena 3 cikkében.
Marlon Brando vigyázott a szigetre
Marlon Brando, a két Oscar-díjas színészlegenda 1960-ban, a Lázadás a Bountyn forgatásának előkészítésekor találkozott először Tetiʻaroával. A türkizkék vizű lagúnát körülölelő szigetek annyira lenyűgözték, hogy 1966-ban megszerezte a területet az azt korábban birtokló amerikai fogorvos, Johnston Walter Williams örököseitől. A színész nem hagyományos turistaparadicsomot akart létrehozni, hanem olyan területet, amelyet lehetőség szerint megőrizhetnek eredeti állapotában.
Légifelvétel Tetiaroáról, Marlon Brando szigetéről, 2018. február 28-án. (Forrás: Alexis Rosenfeld/Getty Images)
Brando a Motu Onetahi nevű szigeten egyszerű telepet építtetett családja, vendégei, valamint az élővilágot vizsgáló kutatók számára. Bár elképzelései az évtizedek során olykor változtak, a természetvédelem és a tudományos munka támogatása mindvégig fontos maradt számára. A színész 2004-ben bekövetkezett halála után örökösei és helyi partnereik folytatták a természetvédelmi programok támogatását.
Arrafelé sztárok a teknősök
A munkát ma elsősorban a nonprofit Tetiaroa Society végzi, a Te Mana o Te Moana természetvédelmi szervezettel és más kutatóintézetekkel együttműködésben. A szervezet az atoll természeti környezetének gondozása mellett tudományos kutatásokat, oktatási programokat és kulturális örökségvédelmi kezdeményezéseket is támogat. A tengeri teknősök fészkelését csaknem két évtizede rendszeresen megfigyelik.
Egy teknősbébi a tengeren kezdi meg életét, miután elhagyta a Marlon Brando szigetén található Tetiaroa strandját. (Forrás: Alexis Rosenfeld/Getty Images)
A 2024–2025-ös szezonban a kutatók 430 teknősnyomot és 161 igazolt fészket dokumentáltak.
Összesen 113 nőstényészlelést rögzítettek, a kikelt állatok számát pedig 15614-re becsülték. Közülük 227 legyengült, vagy veszélybe került kisteknőst mentettek meg, majd engedtek a vízbe.
A felmérések során nemcsak a fészkeket és a kikelt tojásokat számolják meg: azonosítják a nőstényeket, genetikai mintákat vesznek, feljegyzik a fészkek mélységét és hőmérsékletét, az inkubáció hosszát, valamint a kikelés sikerességét is. Vizsgálják továbbá az éghajlatváltozás hatásait, köztük a partok erózióját, a fészkek elöntését és a hőmérséklet által befolyásolt ivararányt.
A természetvédelmi munka fontos része az ember által behurcolt állatfajok visszaszorítása. Az atoll egyes szigeteiről eltávolították a patkányokat, amelyek kifosztották a teknősfészkeket és veszélyeztették a talajon költő tengeri madarakat is. A ragadozók eltűnése után az őshonos növény- és állatvilág jobb esélyt kapott a regenerálódásra.