A Velencei Filmfesztiválon láthattuk Danny Boyle, a Trainspotting rendezőjének legújabb filmjét, az Ink (magyarul várhatóan Tinta) című alkotást. Az Oscar-díjas rendező filmjének forgatókönyvét James Graham írta, és abba az időszakba kalauzolja a nézőt, amikor Rupert Murdoch médiamágnás 1969-ben megvásárolta a The Sun brit napilapot, és főszerkesztőnek Sir Larry Lambet nevezte ki. Együttműködésük alapjaiban változtatta meg a brit bulvársajtó működését, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a médiatörténetben. A The Sun újraindításával Murdoch és Lamb olyan agresszív, szenzációközpontú és szórakoztató újságírást honosított meg, amely később világszerte mintává vált és jelentős befolyást gyakorolt az emberek életére.
Boyle a filmben a szinte példátlan siker történetének árnyoldalait is megmutatja: azt, hogyan szorultak egyre inkább háttérbe a hagyományos újságírói normák a példányszámért és a figyelemért folytatott szinte mániákus küzdelemben. Az Oscar-díjas direktor a film utolsó pillanataiban már nem csupán a The Sun történetét meséli el, hanem ítéletet is mond arról a médiamodellről, amelynek hatása máig érezhető.
Szex, nők, celebek és Donald Trump
Az biztos, hogy az alkotás nem fest túl rózsás képet Larry Lambről (Jack O’Connell) és Rupert Murdochról (Guy Pearce). Két rendkívül tehetséges, elhivatott, a céljaikért szinte bármire képes embert látunk, akik ezzel párhuzamosan elképesztően ellenszenvesek is. Nyilvánvaló, hogy Boyle (tudatosan) összetett karaktereket jelenít meg filmjében, hiszen nem sablonos szereplőkön keresztül akarta elmesélni a bulvársajtó radikális megújulásának történetét, utalva annak hatástörténetére is. Szomorú, hogy ez a megújulás – a történet szerint – nem az olvasókért, hanem csupán az eladások növelésének érdekében, sérelmek orvoslása és az édes bosszú miatt történt. Lamb önérzete miatt.
Larry Lamb arra kereste a választ, hogy mi érdekli igazán az embereket. Csapatával, válogatott kis szerkesztőségével arra jutott, hogy az olvasókat a szex, a meztelen nők és a celebek érdeklik. Megelégedett az egyszerű és könnyedén olvasható nyelvezettel és a hangzatos, sokszor szinte értelmetlen szalagcímekkel. Boyle a film végén Diana hercegnőt, modern kori botrányokat, háborús helyzeteket, a bulvár általános térhódítását és Donald Trumpot mutatja a nézőnek, mondván, köszönjük, Larry Lamb és Rupert Murdoch.
A rendező egyértelműen arra utal, hogy a média olyan hatalmi ág, amely a közösségi média megjelenéséig szinte mindent áthatott és befolyásolt, de nem biztos, hogy a helyes irányba.
És épp a média bulvárosodásának köszönhetjük a társadalom erkölcsi normáinak gyengülését. A film ítéletet mond a vadkapitalista szellemiségről, ami nem ismer se Istent, se embert. De nem ítélkezik Murdoch és Lamb felett. Nem démonizálja őket. Inkább csak jelzi, hogy hova vezetett a ténykedésük.
Halovány Foy
A film csaknem kétórás, és olykor veszít a lendületéből, miközben Boyle az összes mesterfogását és történetmesélési praktikáját beveti az alkotás sikere érdekében. A látványvilág még a Gettómilliomos című filmjét is megidézi. A színészek egészen kiválóan játszanak, a mezőnyből egyértelműen kiemelkedik a Lambet alakító Jack O’Connell. Guy Pearce is nagyon meggyőző Murdoch szerepében, egyedül Claire Foy játéka tűnik haloványnak a szereplők közül. Játékát látva olyan érzése támad az embernek, mintha csak a kötelezőt akarta volna hozni, és nem tudta igazán magáévá tenni az újságírónő szerepét. De ennek ellenére Claire Foyt továbbra is kiváló színésznőnek tartom.
A díszletek, a ruhák és sminkek a legapróbb részletekig korhűek. Aprólékos, profi munkát végeztek a stáb tagjai. Az Ink egy tökéletes film lehetne, de valamiért mégsem az. Az embernek az az érzése, hogy Boyle sokkal többet akart markolni, mint amennyire egy ilyen történettel képes. Remek munkát végzett, de mégsem az a mestermű, amit tőle nyugodt szívvel, szinte bármikor várhatunk. Akit az érdekel, hogy hogyan jutottunk idáig, talál válaszokat, igen, ebben a filmben is.
7/10
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!