Balatonkeresztúron, a tankoláskor még minden rendben volt: szivárgás sehol, hűtővíz rendben, motorhang gyönyörű, alapjárat stabil.
Töltöttem bele nagyjából fél liter motorolajat, mert a nívó közepén járt a szintje, és enyhe megnyugvással konstatáltam, hogy nagyjából 200 kilométert könnyedén teljesít a maga komfortos, 90-95 km/h körüli tempójával. Fél szemem az úton, másik a hőfokjelzőn, de minden rendben volt, emelkedőn kapcsoltam neki egy hűtőventilátort, lejtőn élveztem a vitorlázást, és igyekeztem érzésre is úgy menni, hogy ne terheljem túl a motort, direkt korán indultunk, hogy ne kelljen rohannunk.
hirdetés
A Zágráb előtti fizetőkapunál nagyjából 3-4 autó állt előttünk, a hűtőventilátor dolgozott, mi pedig a lassú gurulásban furcsa, enyhén csörgő hangokra lettünk figyelmesek – nem volt hangos, de a hangszínében egyértelműen volt valami egészségtelen. Abban a pillanatban, hogy fizettem és továbbhajtottam a kaputól, már 120 fok felé tartott a vízhőfok, gondoltam, hogy némi lassú, óvatos gurulás menetszele segít majd a hűtésnek, ezért azonnali megállás helyett a lehető legóvatosabban mentem vele tovább, de már a lejtős szakaszon is fura módon kezdett kihagyni a motor, az emelkedőn pedig már egyértelmű volt a helyzet: a maradék lendületet kihasználva lehajtottam a leálllósávba, amikor a motor megszorulásra emlékeztető módon leállt.
A motortérben egybefüggőnek tűnő vízgőz fogadott minket, 1-2 perc után már lokalizáltuk, hogy a vízpumpa alól, illetve a légszűrőházból dől a gőz, utóbbi azért egyértelműen utal arra, hogy a probléma nem kicsi, és nem fogjuk azonnal megoldani. A teljes kétségbeeséshez közel még megpróbáltam beindítani:
tudtam, hogy ennek itt vége van, de a leállósávok baleseti statisztikáit ismerve inkább megölöm a motort teljesen egy utolsó járatással, mintsem az autópálya leállósávjában belőlünk is matrica legyen. Természetesen nem indult be.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el a segítség megérkezéséig, nagyjából 15 perc lehetett, de egy örökkévalóságnak tűnt. Tomi jobbról tolta, én balról kormányoztam, a következő benzinkút öt kilométerre, lejtőkön gurultunk, emelkedőn szenvedtünk. Rengeteg autó száguldott el mellettünk, de végül a szintén Balkan Rally felé tartó Iván mentett meg, és a turbódízel Pajeróval nagyjából két perc alatt húzott ki a leállósávból a benzinkútra – óriási hálánk ezúton is, de egyben tényleg csalódáskeltő, hogy ezt mennyire sok ideig nem tette meg senki egy láthatóan nehéz helyzetben.
Utolsó, reményvesztett próbálkozásaim nagyjából két percig tartottak: az érdekesség kedvéért levettem a külső szíjat, hogy kézzel átforgassam a vízpumpát, nem lóg a tengely, nem szorult meg, kicsit ráhúztam a rögzítőcsavarjaira, de nem voltak igazán meglazulva, és nagyon szerettem volna meghallgatni a motor hangját, hogy véglegessé váljon a döntést, de hiába volt stabil szikra és üzemanyag, hiába forgott át a motor, többet nem indult be.
A benzinkút parkolójában objetkív, letisztult döntést igyekeztünk hozni: a Skoda innen nem megy tovább, és az autópálya parkolójában nem maradhat. Mi hónapok óta készülünk a Balkan Rally-ra, le van foglalva minden szállásunk, lemondani nem szeretnénk. Kell egy autó: mivel nagyon sok mindent pakoltunk egy hétre, a személyes cuccainkkal és a forgatós eszközökkel nem fértünk volna el az én MX-5-ömben, de nagyobb baj, hogy a garázsom kulcsa is nálam van, Budapestről 350 kilométerre – ki hitte volna, hogy egy mentőakciónál valódi ötletként felmerül, hogy lehozatjuk.
Tomi E46-ja éppen a váltónál játszik olajfolyósat, az E36-ja pedig a víznél, de kellő odafigyeléssel bármelyik autóval túl tudtunk volna élni, szóval az lenne a legegyszerűbb, ha felhívnánk Kazai Norbit, hogy le tudja-e valamelyiket hozni autómentővel, a Skodát pedig postafordultával hazavinni. Norbi nem volt elérhető, és mint kiderült, az időpont sem lett volna igazán megfelelő, így ezt el kellett vetnünk. Két perc alatt meglett a döntés: a pajerós srácok kihúztak minket egy biztonságos parkolóba, majd a Skoda hazai képviseletének villámgyors segítségével kaptunk kinn egy új Skoda Octavia bérautót, így hát versenyautónk neve mostantól nem M’Lady Boleslav, hanem:
M’Lady Béreslav egész pontosan egy szinte vadonatúj Skoda Octavia 1,5 TSI, kézi váltóval, továbbá a mai autók minden előnyével és hátrányával. A simogató klíma, az 5,7 literes autópályás átlagfogyasztás és a középső kijelzőre tükrözött telefonos navigáció kényelmében azonban időről időre ránk tört a csalódottság a 120-asunk halála miatt.
Lehet, hogy eleinte az AMTS miatt csak az autó külsejével foglalkoztunk, de később mind futómű, mind fék, mind pedig motor tekintetében igyekeztünk műszakilag is minél közelebb kerülni az autó gyári állapotához.
Kompressziót mértünk, olajfogyasztást vizsgáltunk, majd amikor eldöntöttük, hogy ez a motor még megérdemel némi foglalkozást, akkor a hűtőrendszer, a vezérlés, a vízpumpa, a karburátor és a gyújtás minden ismert méregfogát kihoztuk, tapasztaltabbnál tapasztaltabb tulajdonosok véleményét kértük ki az alkatrészekről, és kétszer 250 kilométer tesztkör után kétszer is visszavittük revízióra az Avalonhoz a kocsit, ami sem hangját, sem folyásait tekintve nem mutatott semmilyen hibát. Jól működött hidegen, még jobban működött melegen, és bár a melegindításkor volt némi füstölése, ezt a feketeövesek szerint a szelepszár-szimmering nélküli OHV konstrukció néhány éves korában is tudta, nem kellett volna tőle félnünk.
Ennyi szeretet, törődés, ennyi elköltött pénz után ennél méltóbb véget is érhetett volna a versenyünk
Innentől kétfelé válik számunkra a Balkan Rally és az éves projektünk sorsa: lehet, hogy stílusában, hangulatában nem ez az Octavia lesz a megfelelő autó, de mi játékon kívül megpróbáljuk a lehető legjobban átélni és bemutatni ezt a versenyt, és ha hazaérünk az öreg Skodával együtt, akkor fel fogjuk tárni, mi okozta a hibát, mi történt pontosan a motor belsejében, és hogyan tudjuk ezt a problémás konstrukciót tartósabbá tenni.
És bár mindenkinek köszönöm a sok jótanácsot, hogy milyen motort, hogyan és milyen alkatrészekkel, illetve átalakításokkal kellett volna beépítenünk, ezúton jelezném, hogy ha az általános tanácsokon túl tényleg tudsz eladó, használható motorról, amit érdemi átalakítás nélkül be tudunk építeni a 120-asba, és biztos vagy benne, hogy kibírna egy ilyen jellegű túraversenyt, akkor árral együtt írj e-mailt nekem:
Megpróbáltuk az öreggel, de ő ezt most nem akarta, hiába tettük bele szívünket-lelkünket, partnereink önzetlen munkáját, alkatrészeit, segítségét, ez most nem jött össze.
Időközben mi már Trogirban, a rajt helyszínén vagyunk, és hamarosan megkezdjük az Octaviával a 2026-os Balkan Rally-t, hogy minél több cikkel és videóval érkezhessünk nektek a versenyről!
Balkan Rally cikksorozat:
Első rész: Elindultunk a Balkan Rallyra! Az első cél: Horvátország, Trogir
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!