Hitéről, családi tragédiájáról, a színészi pályából való kiábrándulásáról és a megbocsátásról is rendkívül személyesen beszélt Csőre Gábor a 777 új, Szín-Vallás című podcastjának első adásában.
A Jászai Mari-díjas színművész elmondta, eredetileg nem is feltétlenül színésznek készült: a politológia, a történelem, a régészet és a jog is érdekelte. Végül a színészet lett a hivatása, az eljátszott szerepek pedig – mint fogalmazott – képesek bölcsebbé tenni az embert. Különösen Arany János Toldiját emelte ki, amelyhez újra és újra vissza lehet nyúlni különböző élethelyzetekben.
A színházi szakma jelenlegi állapotáról ugyanakkor már jóval keserűbben beszélt. Csőre szerint olyan mértékű megosztottság és szeretetlenség alakult ki, amelyből csak hosszú idő alatt lehet kilábalni. Úgy véli, ehhez komoly megtisztulásra és konszenzusra lenne szükség.
Akkora a baj a szakmánkban, hogy most negyven évig kell vándorolnunk a pusztában, hogy aztán bejussunk Kánaánba
– mondta.
Családi tragédiáról is vallott
Az interjú egyik legmegrázóbb részében Csőre Gábor arról a családi tragédiáról beszélt, amikor 29 éves korában halva született a kisfia. Aznap este ráadásul színpadra kellett állnia A dzsungel könyvében, ahol Balu halálát játszotta. Mint felidézte, az előadás közben átszakadt benne egy érzelmi gát, a színpad pedig később is lehetőséget adott számára arra, hogy a fájdalmait feldolgozza.
A színész azt is elmondta, hogy a mai napig fájó emléke, hogy akkori zaklatott állapotában beleegyezett abba, hogy a kórház elvigye halva született gyermekét, így nem tudták méltó módon eltemetni. A családban azonban azóta is őrzik az emlékét.
Csőre Gábor számára a remény szorosan összekapcsolódik Istennel és azokkal a szeretteivel, akiket az évek során elveszített.
Én minden este imádkozom, gyakran reggel is.
Mint elmondta, imádkozás közben elhunyt szüleire, nagyszüleire, sógornőjére és barátaira gondol. Reményt ad neki a gondolat, hogy egyszer ismét találkozhat velük.
Az Eszenyi Enikő körüli egykori vígszínházi konfliktusról is beszélt. Csőre akkor szakszervezeti vezetőként maga is érintett volt az ügyben, évekkel később azonban felhívta Eszenyit, amikor a rendező nyilvánosan bocsánatot kért. A színész szerint a megbocsátás végül számára is felszabadító volt.
Nekem jó volt, hogy meg tudtam bocsátani.
Csőre vallásossága saját elmondása szerint nem elsősorban a rendszeres templomba járásban vagy a katolikus liturgia követésében jelenik meg. A hit inkább belső igényként alakult ki benne. Régóta szokása, hogy ha útja során meglát egy templomot, néhány percre betér, elmond egy Miatyánkot, gyertyát gyújt és elcsendesedik.
A 777-nek arról is beszélt, hogy számára megnyugvást ad annak elfogadása, hogy létezik egy felettünk álló Isten.
(Borítókép: Csőre Gábor 2024. június 21-én. Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!