A Fabia 130 nem akar az RS babérjaira törni, ez már az első motorindításkor érezhető. Nincs vérmesre vett motorhang, érces turbós röfögés, böffenés és pukkanás, az 1,5 literes a maga kispolgári visszafogott ketyegésével semmit sem árul el a 177 lóerőről. Nem egy Abarth 500-as, tény, viszont egész felnőttes a csomag és az összhatás. 

Kormányzása meglepően jó ellenállású, közvetlenebb és feszesebb a normál Fabiáénál, pontosan irányítható vele a könnyű 1,2 tonna körüli tömegű kisautó, de lehet pont ez az utóbbi érték a kulcsa az egésznek. Kiszámítható, nincs benne olyan izgágaság mint akár egy generációval korábbi sportos kisautó esetén. 

A kormányzás meglepően jó

Mivel a lehető legklasszikusabb futómű dolgozik a típus alatt, esetünkben malomkő méretű kerekekkel, így elkerülhetetlen volt a kemény hangolás. Feszes, de nem vesét verő brutalitással, mint mondjuk egy Mini, alapvetően közelebb van a komfortos hétköznapi szinthez. A keskeny oldalfal, és a határozott rugózás a nagyobb kátyúkat kőkemény ütésként tudják csak felvenni. 

Kanyarban könnyűnek, élénknek és semlegesnek érződik a Fabia 130. Gyors irányváltásoknál ismét előkerül az alacsony tömeg előnye, lehet „tenni-venni” az autót két ív között, kormánnyal provokálva, gázelvételre farolási hajlam is előcsalogatható, de alapvetően baráti, orrtolós az autó viselkedése. 

Mechanikus önzáró differenciálmű viszont nincs: szűk kanyarból nagy gázzal kigyorsítva főleg korlátozott tapadásnál küszködnek a gumik, de a 177 lóerő azért kevés ahhoz, hogy a hiány fájó legyen egy átlagos napon, amit kell, azt elintézi az elektronika. 

15 mm-es ültetése nem egyedi, rendelhető más kivitelhez is

Egy ideges, erős kisautó régebben autópályán kifejezetten kellemetlen élmény volt. Magas fordulaton bőgő motor, ide-oda mocorgó kormányzás, magas zajszint. A Fabia 130 viszont ezen a téren is komoly, felnőtt arcot mutat. Nem válik idegessé a rövid tengelytáv miatt, egyenesfutása atombiztos.

A duplakuplungos váltó észrevétlenül pakolja a fokozatokat, 130-as tempónál szinte teljesen eltűnik a motorhang, és alacsony fordulat mellett (130 km/óránál hetedikben körülbelül 2500-at forog), takarékos üzemben suhanhatunk célunk felé. Még a 18 colos kerékszett gördülési zaja sem zavaró, ezen a felszereltségi szinten pedig a hifi is egész jó, tehát hosszabb utakra tökéletesen bevethető a Fabia ezzel a motorral.

Negyvenbe fordult életkorral ezt értékelem, de a testen túlmutató örökifjú tudatnak unalmas ez a kispolgári kényelem, túl tompa, túl civilizált az összkép. Ez pedig a Fabia 130 szálkája a köröm alatt, mert így nehéz nem csak egy ünnepi felöltőnek látni, egy olyan vizuális csomagnak, amiből kimarad az a huligán faktor.

Ha már a ralis múlt előtt tiszteleg, akkor legyen benne több kurázsi! Értem, hogy nem RS, de ha felötlik bennünk a Škoda-múlt, a Jikov-karburátort reszelő, kipufogót bandázsoló, hegyi felfutón farmotorral keresztbe autózó hőskor, azért elvárnánk némi csibészséget. 

Könnyű autó „peres” gumival, életerős motorral, alap recept ami most is működik, de azért nem túl izgalmas

Némi érces kipufogóhangot, vagy legalább kézi váltót. Mert utóbbi nagyon hiányzik, hiába gyors a DSG, és hangolták újra a Fabia 130 kedvéért. Ebben a kivitelben visszadob két fokozatot is lassításkor, és tényleg hozza azt a tempós felkapcsolást, amiért ez a konstrukció megszületett. Mégis legalább opcióként élnénk egy rövidebb fokozatokkal operáló kézi váltót. 

Ha nem használjuk kis a Sport üzemmódot, és pörgetjük tiltásig az öblös 1,5 literes blokkot, akkor a Fabia takarékos arcát mutatja, könnyen 6,8-7 l/100 kilométer környékére szorítható vissza a fogyasztás, a teszthét átlaga 7,4 l/100 kilométer lett.