Számuk ugyan folyamatosan csökken, de még mindig kétmillióan dohányoznak Magyarországon, a nikotinos füst beszívása majd kifújása örök értetlenséget vált ki a nemdohányzókból. „Mire jó ez?” – kérdezik elképedve, amikor köztudottan és határozottan káros. Amire többnyire a „mert megnyugtat”, „kell egy kis szünet”, „jó érzés” szokott lenni a bizonytalan válasz. De ott van a különc, szürreális világairól ismert David Lynch filmrendező, forgatókönyvíró komplex alkotói hitvallása is:
Számomra [a cigizés] a művészi élet része volt. A dohány és az illata, ahogy hátradőlsz, rágyújtasz, és nézed a munkádat, vagy elgondolkodsz dolgokon. Semmi ehhez fogható nincs a világon, ami ilyen gyönyörű lenne. Közben pedig megöl, úgyhogy abba kellett hagynom.
David Lynch hamar rágyújtott, nyolcéves korában szívta el az első cigarettáját, és a dohányzás identitásának részévé vált, „megnyugtatta az idegeit és fókuszálta a gondolatait”. 2020-ban tüdőtágulatot diagnosztizáltak nála, de csak két évre rá tette le a staubot, amikor már otthonról sem tudott kimozdulni, mert már egy rövid séta alatt is elfogyott a levegője. Nála nem pusztán kellék, hanem állandóan visszatérő vizuális, atmoszferikus és karakterábrázoló motívum a cigaretta,
a Kék Bársonytól (Blue Velvet) a Twin Peaksig több kultfilmjét végigbagózzák a szereplők.
Az Arany Pálma-díjas Veszett a világ (Wild at Heart) című filmklasszikusában a főhőst alakító Nicolas Cage pedig csúcsra járatja a műfajt, amikor egyszerre két szálra gyújt rá a legfeszültebb pillanatokban.
„Imádtam a dohányzást… de megvan az ára, és ez az ár számomra a tüdőtágulat” – nyilatkozta David Lynch, nem sokkal azelőtt, hogy 2025 januárjában a betegség végleg legyőzte a szervezetét. A zseniális rendező tragédiája azonban egy olyan paradox rejtélyre mutat rá, amellyel milliók küzdenek: miért ragaszkodunk a cigarettához akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy megöl? Miért erősebb a cigaretta az életösztönnél?
Persze, persze, a nikotin, de van ott más is
Úgy tudjuk, hogy a cigarettában az apróra vágott dohánylevelek nikotinja okoz függőséget, méghozzá ravasz módon: ez a természetes eredetű pszichoaktív alkaloid vegyület az idegrendszer saját neurotranszmitter-rendszereit utánozza, és olyan idegi folyamatokat indít el, amelyek, többek között, dopaminfelszabaduláshoz vezetnek. A nikotin egyszerre stimulál (enyhe izgalom, éberség, fokozott figyelem) és szubjektíven megnyugtat (elégedettség), ami elsőre ellentmondásosnak tűnik, de neurobiológiailag jól magyarázható. Ezért aztán újra és újra át akarják élni a dohányosok a kellemes érzést, hogy enyhítsék az elvonási tüneteket.
Tiszta sor: parázsló cigaretták helyett tapaszokkal, rágókkal kell akkor bejuttatni a szervezetbe a nikotint – persze egyre csökkenő adagokban, a hosszabb-rövidebb procedúra végén pedig füstmentes élet vár minden bagósra. Azonban világosan látjuk, hogy távolról sem ennyire egyszerű a leszokás, mert akkor már rég nem lenne a dohányzás az emberiség és Magyarország egyik legjelentősebb (megelőzhető) halálozási kockázati tényezője.
Akkor hát miért ragaszkodunk mégis a cigarettához, miért erősebb a cigaretta az életösztönnél? A választ két amerikai neuropszichológus Terry Robinson és Kent Berridge szállította az 1990-es években, akik évtizedes kutatásaik után kijelentették, hogy
az agyunk nemcsak a nikotinra, hanem a dohányzás rituáléira is halálos módon képes rákattanni.
Mérföldkőnek számító elméletükben, az Ösztönző-szenzitizációs elméletben (Incentive-Sensitization Theory) bebizonyították, hogy nem csak a nikotintól leszünk függők, hanem a dohányzáshoz kapcsolódó viselkedésektől, szeánszoktól és minden körülménytől, amelyek a füstöléshez társulnak.
Nemcsak a nikotin okozza a dohányfüggőséget, hanem a köréje épülő tanult viselkedéssel együttesen tartják fenn az addikciót – állították. Sőt,
a szertartás részletei idővel önmagukban, nikotin nélkül is képesek sóvárgást vagy átmeneti megkönnyebbülést kiváltani.
Az agy jutalmazó rendszere ugyanis nemcsak a keserű kémiai vegyületnek tulajdonít fokozott jelentőséget, hanem a füstös droghoz (ne szépítsük, mert az) kapcsolódó környezeti ingereknek is. Túlérzékennyé válik rájuk, és már a cigarettásdoboz látványa, a cigi sercegése, füstjének szaga, egy öngyújtó kattanása, a dohányzóhelyen csoportosuló emberek, vagy a kávé illata önmagában is azonnali, intenzív sóvárgást idéznek elő.
Szeretem vagy akarom? Nem mindegy
A két tudós legnagyobb felfedezése, hogy az agyi jutalmazás egyik, korábban egységesnek tekintett neurológiai komponensét kettéválasztották, és kiderítették: az élvezet (liking) és a sóvárgás (wanting) két külön agyi pályán fut. A függőség előrehaladtával a nikotin fizikai élvezete csökken (hozzászokunk, ezért tolerancia alakul ki vele szemben), miközben a rituálé és a környezet iránti vágy, az „akarás” (wanting) – az egyre fokozódó agyi érzékenység (sensitization) miatt – folyamatosan nő.
Egy idő után már nem is a nikotin kémiáját élvezi a dohányos, hanem a ceremónia által kiváltott automatikus és sürgető vágyat szolgálja ki.
Robinson és Berridge azonban nem választották el teljesen a biokémiát a viselkedéstől. Elméletük lényege éppen abban áll, hogy a nikotin hatása annyira felerősíti és mélyen beleégeti az agyba a rituálékat, hogy egy idő után akár már nikotin nélkül is fennmarad a függőség. „Már nem is esik olyan jól a cigaretta, de amikor meglátom a dobozt, azonnal rá akarok gyújtani” – mondhatná és mondja is egy erős dohányos. A meghökkentő állítást agyi képalkotó vizsgálatok (fMRI, PET) és nikotinmentes cigarettákkal elvégzett kísérletek sora igazolta.
Kényszerít a despota dopamin
Forradalmi eredményeikkel újraértékelték a dopamin szerepét. Addig direkt jutalmazó, hedonikus örömközvetítőnek tekintették a vegyületet, de aztán rájöttek, hogy nem a jutalmazásban vesz részt közvetlenül, hanem inkább motiváló, ösztönző neurotranszmitterként érdemes tekinteni rá. Nagy meglepetést okozott, amikor szembesültek vele, hogy
a nagy bagósok dopaminrendszere nem is annyira a nikotin kéjes élvezetére, hanem a cigi megszerzésére és az ahhoz kapcsolódó ingerekre válik hiperszenzitívvé.
Aminek az lesz az eredménye, hogy a láncdohányos idővel már nem is igazán a cigaretta ízét vagy serkentő hatását élvezi (a liking csökken), hanem az agya követeli kényszeresen a füstölnivalót (a wanting felerősödik).
Robinson és Berridge elmélete az addiktológia egyik sarokköve – a tudomány mostani állása szerint. Kimondja, hogy azért rendkívül nehéz leszokni a dohányzásról, mert a rituálék önálló életre kelnek, és olyanná válnak, mint a drog. Amikor a dohányos meglátja a gyújtót, agya már a nikotin bejutása előtt reagál, az ismerős környezet, a megszokott mozdulatok pedig biológiailag megváltozott agyi riasztórendszerként kezdenek működni, majd automatikusan-kényszerítően feldobják a „Rá kell gyújtani!” parancsot.
Nem a nikotin, hanem a rutinok és a kellékek jelentik tehát a legnagyobb (láthatatlan) akadályát, hogy eldobjuk a cigit.
Még a fizikai elvonási tüneteknél is sokkal nehezebb ugyanis kiszabadulni a megszokások és a mozdulatok neurológiai börtönéből.
Hogyan lehet feltörni a rituálék celláját?
David Lynch híres volt arról, hogy rendszeresen meditált, évtizedeken át gyakorolta a transzcendentális meditációt, amelynek elkötelezett híve és egyik legismertebb támogatója volt. Tudatállapotok szivárványai között járt-kelt, mégsem tudta letenni a cigit, mert nála a dohányzás kreatív rituáléjának lényeges része volt.
A cigaretta volt a varázspálcája,
amivel szép köröket rajzolhatott a levegőbe, hogy illusztrálja mondanivalóját vagy füstfüggönyöket eregessen.
És a veszte is. Ahogy ő fogalmazott, a cigaretta számára „egyirányú út a mennyországba”. Tragédiája nem a gyengeség, hanem az emberi addikció különös neurobiológiájának bizonyítéka. A függőség nem jellemtorzulás, hanem az agy egy mélyen huzalozott (kontraproduktív) tanulási folyamata. Azért bizonyulnak sokszor kevésnek önmagukban a nikotintapaszok, mert pótolják ugyan a kémiát, de üresen hagyják a kezet, és nem érintik az agyba rögzült mindennapi rituálékat. Ezért hallani egyre többször, hogy a sikeres leszokás kulcsa nem a puszta tiltás vagy a szimpla akarás,
hanem a rituálék megértése és tudatos átírása, újraprogramozása kritikus helyzetekben, például stressz, unalom idején, vagy egy vidáman füstölgő társaság kellős közepén.
Bármilyen pótcselekvés megteheti, rágózás, mentolos cukorka, szívószál, a lényeg, hogy lefoglalják a kezet és a szájat, és örökre száműzzék az agyba égetett, kényszeres orális fixációt. Ha pedig már undorodni kezdünk a cigifüsttől, elmondhatjuk, jól becsaptuk az agyunkat, túljártunk saját magunk „eszén”.
Az ártalomcsökkentésről
A tudomány mai állása szerint nem elsősorban a nikotin, hanem a cigaretta égése során felszabaduló füst felelős főként a dohányzással kapcsolatos megbetegedésekért. Épp ezért az a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk. Aki még el sem kezdte, az ne is szokjon rá, aki pedig már dohányzik, az minél hamarabb szokjon le róla, hisz az első cigarettamentes naptól jelentősen csökkenek a megbetegedés kockázatai. Azonban sokan vannak – a Földön több mint egymilliárdan, hazánkban kétmillióan – akik valamiért mégsem teszik ezt meg. Azok a felnőtt dohányosok, akik az ismert kockázatok ellenére is tovább folytatják a dohányzást, van lehetőségük csökkenteni az ártalmakat, ha megbízható forrásból tájékozódnak az ártalomcsökkentés lehetőségeiről.
A füstmentes technológiák által akár 70-95 százalékkal csökkenthető a károsanyag-kibocsátás. Ilyen füstmentes technológia az elektronikus cigaretta, a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna vagy a dohányhevítéses technológia. Fontos tudni azonban, hogy ezen füstmentes technológiák sem kockázatmentesek, hiszen tartalmaznak pl. nikotint, amely többek között megemeli a vérnyomást és a szívfrekvenciát, valamint függőséget okoz; a károsanyag-kibocsátás csökkenése és az egészségügyi hatás közötti összefüggés vizsgálatára pedig még hosszú távú kutatások szükségesek. A füstmentes technológiák által elérhető ártalomcsökkentés csak a cigaretta teljes mellőzésével érhető el, együttes használatuk esetén nem érvényesül az ártalomcsökkentés. A legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk semmilyen dohány- és nikotin tartalmú készítményt.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!