Nem kifejezés, hogy Matthew McConaughey megválogatja a szerepeit, az 56 éves amerikai jó pár évet kihagyott a nagyvásznon, és legutoljára főszerepben a 2019-es, Guy Ritchie által rendezett Úriemberekben játszott kannabiszbárót a True Detective egykor mogorva nyomozója. Igaz, Guy Ritchie azóta lecsúszott, és a direktor közelmúltban kiadott filmjeiben nem is volt érdemes játszani, sőt… megnézni se igazán. Azonban McConaughey nem emiatt, hanem családja, megváltozott szakmai érdeklődése, azaz írói ambíciója és az egyetemi tanítás miatt tette parkolópályára a színészetet. Látványosan, mert pár szinkronszereptől eltekintve nem igazán bukkant fel sehol a cowboy.
Kétszeresen is ünnepnapnak ígérkezett tehát szeptember 3-a, amikor bemutatták A mézkirály című filmet a hazai mozik, általában Matthew McConaughey-t érdemes megnézni, bármennyire is tűnik agyamentnek egy-egy új projektje, a kipihent Matthew McConaughey-t meg pláne. A mézkirály nem egy tipikus amerikai maszlag, az író-rendező, a vidéki gyökereihez visszanyúló, a történetet Oklahomába elvivő Andrew Patterson számos műfajt kever egybe ebben a kétórás játékidőben. Kapunk feelgood, musicales részekkel felöntött családregényt, némi humorral, valamint egy olyan bosszúdrámát, ami szinte a semmiből jön. Utóbbinak köszönhető, hogy A mézkirályra simán rá lehet mondani, hogy az év legfurcsább filmjei között van. Ilyen durva tónusváltást és egyben kreatív megbicsaklást ugyanis ritkán lát az ember.
A mézkirály története a vidéki Amerikába kalauzol, ahol egy Amziah King (Matthew McConaughey) nevű méhésszel ismerkedünk meg, aki szabadidejében a haverjaival zenél, de emellett viszonylag nagyiparban űzi a méztermelést. Ennek megfelelően pedig imádja a méheket, dédelgeti őket, elvégre a megélhetése múlik rajtuk. A film önfeledt zenélgetéssel indul, fülbemászó dallamok vezetnek be minket az oklahomai hétköznapokba, amikor is néhány zsaru megkeresi Amziah-t, hogy segítsen nekik, lopott mézeshordókra bukkantak, és nem tudják megállapítani, vajon kinek a tulajdonából szökhettek meg.
A már említett feelgood stílust rögtön az elején megtöri egy sokkolóbb fordulat, amikor a Tony Revolori-féle, feleslegesen kíváncsiskodó Colmart megskalpolja az egyik gép. Persze, itt is van könnyedség, és a brillírozó McConaughey karaktere megőrzi a hidegvérét, poénkodik, kezében tartja az éppen szétcsúszni készülő dolgokat, de ha lett volna popcorn a kezemben, hát jó időre elment volna a kedvem az evéstől.
Lehet, hogy filmnek nem is lehet nevezni A mézkirályt, inkább amolyan vidéki amerikai sztorikat összefogó antológiának, melyek középpontjában Amziah King áll. Többnyire, mert a folytatás úgy kalandozik el a kezdetben felvezetett krimitől, hogy „öröm” nézni. Egy ponton felbukkan Amziah őslakos nevelt lánya, Kateri (Angelina LookingGlass) is, aki jócskán rácsodálkozik a fura falusiakra, és magával együtt hozza a káoszt, amire se nekünk, se a helyieknek baromi semmi szükségük.
És itt jegyezném meg, hogy Andrew Pattersonnak mekkora szerencséje van, hogy McConaughey igent mondott erre a viszonylag intim, közel sem blockbuster drámára, mert a főszereplő úgy viszi a hátán a cselekményt, bemutatva, kifigurázva a helyieket, hogy engem önmagában az húzott magával, ahogy a méhész látja a környezetét. Az az irónia, kicsit csípős humor, ami árad a mézkirályból, eszméletlen, megspékelve a jó hangulatú dallamokkal. Megkockáztatom, hogy amennyiben a film második fele nem lenne ennyire pocsék, és végigvezették volna Amziah drámáját, az Oscar is simán kijárna a színésznek. Fél filmért nem tudom, jár-e, ezt majd az Akadémia eldönti.
A rendező minden bizonnyal nagyon egyedinek szánta, hogy a filmje második fele ennyire elüt az elsőtől, de én úgy gondolom, Patterson nagyon csúnya öngólt rúgott a művészieskedő húzással.
Angelina LookingGlassból konkrétan főgonoszt csinálnak, ahelyett, hogy megindokolható és érthető, mi több, átérezhető bosszúhadjáratot látnánk. Kateri egyik szemét húzást követi el a másik után, és mivel Amziah sincs már ott, hogy vezessen, a női főszereplő pár látványos mozdulattal mindent felrúg. Röhej, mert nagy ellenlábasnak valahogy még Kurt Russelt is leigazolták a filmbe, de őt is inkább csak sajnáljuk, ahogy az indiánlány elszabadul és átgázol mindenkin.
Kínos helyzetben vagyok, mert ennyire rossz filmben ritkán látni ennyire jó alakítást, a pontszám főleg Matthew McConaughey teljesítményének, a játékidő első egy órájának szól, ami tényleg csodálatos. A maradékért kár volt, simán szekunder szégyenérzetet vált ki A mézkirály második fele, arról nem beszélve, hogy az üzenete káros. Káros a nézőkre, káros a világra, legszívesebben úgy, ahogy van, elfelejteném.
6/10
A mézkirály jelenleg is elcsíphető a hazai mozikban.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!