A Yara Sluiskil üzem megkezdte működését. Fotó: energynews.pro Új út a szén számára
A Reuters szerint a Zeeland tartományban található Yara Sluiskil Európa legnagyobb ammónia- és műtrágyagyártó létesítménye. Az üzem évente akár 800 000 tonna ammóniatermelésből származó CO₂ leválasztására és cseppfolyósítására is képes.
Miután a CO₂-t elválasztották a kibocsátási áramtól, ideiglenesen tárolják a Yara Sluiskil üzemében, mielőtt speciális hajókkal anorvégiai Øygardenben található Northern Lights létesítménybe szállítják. Ott a gázt leeresztik és véglegesen tárolják körülbelül 2600 méter mélységben a tengerfenéken.
A tervek szerint üzemeltetik, a projekt 15 év alatt körülbelül 12 millió tonna CO₂-t fog leválasztani és tárolni. Ez a lépték azt mutatja, hogy a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) projektek a kísérleti projektekből az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai ipari infrastruktúra részévé válnak.
A Yara Sluiskilt nemcsak a feldolgozott CO₂ mennyisége teszi különlegessé, hanem az is, hogy a teljes folyamat egy határokon átnyúló láncba szerveződik. A CO₂-t Hollandiában fogják le, tengeren szállítják Norvégiába, majd véglegesen tárolják a tengerfenéken. Ez Európa első teljes értéklánca a CO₂ leválasztására, szállítására és végleges tárolására.
A kulturális és kulturális örökség fejlesztése (CCS) az EU és Norvégia között 2023-ban aláírt Zöld Szövetség megállapodás közvetlen eredménye, amely a magánberuházásokat az állami támogatással ötvözi, és fenntartható partnerségben hozza össze a vállalkozásokat, az Európai Uniót, a tagállamokat és Norvégiát.
Lehet, hogy ez is tetszik
A CO₂-kibocsátás mögött egy nagyobb kihívás húzódik meg Európa számára: hogyan csökkenthető a kibocsátás anélkül, hogy aláásnánk az alapvető ipari alapokat, a munkahelyeket és az ellátási láncokat?
A valóságban nem minden iparág képes könnyen kiküszöbölni a szén-dioxid-kibocsátást. Az olyan ágazatokban, mint a műtrágyák, az ammónia, a cement vagy a hulladékkezelés, a kibocsátások egy része közvetlenül kapcsolódik a termelési folyamathoz, ami különösen megnehezíti a szén-dioxid-mentes modellre való teljes átállást.
Ebben az összefüggésben a CCS-t az egyik megoldásnak tekintik, amely segíti az energiaigényes iparágakat a termelés folytatásában, miközben csökkentik a légkörbe jutó CO₂-kibocsátást.
A Yara számára a CCS értéke nemcsak a kibocsátások csökkentésében rejlik. Minden egyes tonna leválasztott CO₂ azt jelenti, hogy a vállalat csökkenti a szén-dioxid-adó kötelezettségét, és mérsékli a szénlábnyomát olyan termékek esetében, mint a műtrágyák és az ammónia.
Szén – határokon átnyúló „árucikk”
A Yara Sluiskil működési modellje a CO₂ körül kialakuló piacot is tükrözi. A hagyományos modellben a szén a termelési folyamat mellékterméke, és a környezetbe kerül. A CCS esetében a CO₂ anyagárammá válik, amelyet össze kell gyűjteni, feldolgozni, szállítani és tárolni kell.
Továbbá a vállalkozásoknak nem feltétlenül kell a teljes rendszert a nulláról felépíteniük. Ha a szállítási és tárolási infrastruktúra megosztott, egy hollandiai gyár CO₂-t szállíthat egy norvégiai fogadólétesítménybe, hasonlóan ahhoz, ahogyan a mai ipari ellátási láncok több országot kötnek össze. Itt van jelentősége a CCS-nek az egyes projekteken túl is.
Ha az infrastruktúra bővül, több iparág is hozzáférhetne a geológiai tárolólétesítményekhez, így a CO₂-kezelés a gyárspecifikus problémából határokon átnyúló infrastrukturális szolgáltatássá válhatna.
Lehet, hogy ez is tetszik
A Reuters idézte Svein Tore Holsethert, a Yara International elnökét és vezérigazgatóját, aki hangsúlyozta, hogy az egyre élesebb globális verseny közepette Európának egyszerre kell csökkentenie a kibocsátásokat, és fenntartania az ipart, a munkahelyeket és a létfontosságú értékláncokat a régióban. A Yara Sluiskilt ennek tudatában építették.
A szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákat régóta alapvető eszközöknek tekintik azokban a forgatókönyvekben, amelyek célja Európa 2050-re történő karbonsemlegességének elérése, különösen azokban az ágazatokban, ahol a teljes villamosítás technikailag még nem megvalósítható. A magas költségek és az infrastruktúra hiánya azonban továbbra is fő akadályt jelentenek a kereskedelmi méretű bevezetésben.
A Yara Sluiskil projekt tehát azt bizonyítja, hogy a szén-dioxidot határokon átnyúló anyagáramlásként lehet kezelni. Ez a projekt várhatóan precedenst is teremt, bizonyítva a kereskedelmi életképességet és ösztönözve a hasonló projekteket Európa-szerte.
Forrás: https://baodanang.vn/chau-au-dua-carbon-tu-nha-may-xuong-day-bien-3351380.html