A Deutsche Telekom, az Orange, a Vodafone Group és a Telefónica korai tárgyalásokat folytat arról, hogy közös konzorciumot hozzanak létre, és pályázzanak az Európai Unió által a helyi szereplőknek fenntartott műholdas frekvenciasávokra. A Bloomberg forrásai szerint a cél a közvetlen műholdról mobiltelefonra (direct-to-mobile) szolgáltatás bevezetése, amely Európa-szerte konkurenciát jelentene Elon Musk Starlink Mobile terveinek, amely az évtized vége felé indulna el széles körben, versenyképes sebességekkel a mostani, lassú adatátivtelhez képest. A tervek még kezdeti szakaszban vannak, végleges döntés a konzorcium létrehozásáról vagy a pályázatról egyelőre nem született.

Hirdetés

Az EU a 2 GHz-es MSS (Mobile Satellite Services) sávot osztja újra hamarosan: 1980–2010 MHz között a föld felől az űr felé, 2170–2200 MHz között pedig fordítva, párosított 30 MHz-et 10-10 MHz-enként. A 2026. május 27-i európai bizottsági javaslat szerint a sávot három egyenlő részre osztják: egyharmadot kormányzati/biztonsági célra IRIS²-integrációval, csak EU-s operátornak, egyharmadot kereskedelmi célra európai irányítású szereplőknek fenntartva, egyharmadot pedig mindenki másnak – erre pályázhat a SpaceX és az AST SpaceMobile. A kiválasztás nem klasszikus árverés lesz, hanem uniós szintű összehasonlító eljárás.

Mivel a lépés célja a szuverén műholdas képességek erősítése, valamint az európai függőség csökkentése az amerikai szolgáltatóktól, és a jelenlegi licencek (többek között a Viasat és az EchoStar birtokában) 2027 májusában lejárnak, a közelgő kiosztás előnyben fogja részesíteni az európai érdekeket. A négy szolgáltató együtt a legtöbb ügyfelet szolgálja ki az EU-ban, és ha a konzorciummal űrspektrumjogot szereznek, maguk dönthetnének arról, hogy a Starlink, az AST SpaceMobile vagy más szereplő partnereként vagy riválisaként jelennek meg a műholdas mobilpiacon, saját D2M műholdhálózat kiépítésével, ez utóbbiról viszont nincsenek információi a Bloombergnek.

Van viszont már a Deutsche Telekomnak és a 4iG-nek megállapodása a SpaceX-szel a Starlink Mobile használatára az évtized végétől, a Vodafone pedig 50-50 százalékos közös vállalkozást működtet az AST SpaceMobile-lal – ezeket a megegyezéseket elképzelhető, hogy a licencek újraosztása után át kell alakítani. Bár európai, fogyasztói műholdhálózati tervek nincsenek közvetlenül, az EU támogatja a kormányzati és nemzetbiztonsági célú IRIS² konstelláció kiépítését az SES, az Eutelsat és a Hispasat részvételével, amely 2029 körül kezdene szolgáltatni, és ezen belül esetleg működhet a 2 GHz-es MSS spektrum használata fogyasztói célokra is. Az IRIS² persze a kormányzati harmadra pályázhat spektrumosztáskor, míg a fent tárgyalt konzorcium a kereskedelmi harmadra.

Ha a tárgyalások eredményesek lesznek, idővel pedig több európai szereplő épít ki modern, gyors, helyi adatkommunikációs műholdszolgáltatást, hosszú távon csökkenthet a kontinens technológiai függősége a külső partnerektől, bár nagy számú műhold űrbe juttatása még mindig elsősorban az amerikai kontinensről reális. Az uniós törekvések mindensetre egyértelműek: erősítenák a digitális és űripari szuverenitást helyi szereplőkkel, miközben a felhasználók számára nagyobb lefedettséget és új szolgáltatásokat kínálnának nehezen elérhető területeken is.

A direktíva a spektrum jelentős részét viszont olyan európai mobiloperátoroknak tartja fenn, akik maguk még nem rendelkeznek alacsony föld körüli pályán mozgó konstellációval, és ez lehetővé teheti, hogy alkupozícióból tárgyaljanak az EU-n kívüli felekkel a licenc- vagy kapacitásmegosztásról, esetleg korlátozzák európai jelenlétüket. Az amerikai felek csak a nyílt kereskedelmi spektrumharmadra pályázhatnak, az EU részére fenntartott kétharmadba nincs beleszólásuk, így a spektrumosztás nem csupán technikai eszköz, hanem stratégiai nyomásgyakorlási lehetőség is lehet. Az erős EU-s pozícióhoz viszont szükség lenne nagy kapacitású, helyi indítóállásokra és EU-s D2M műholdakra: a direktíva önmagában nem ugorja át a technológiai és infrastrukturális szakadékot az űrversenyben.