Fehér köpenyben, védőszemüvegben, lombikok és különböző színű kristályok között mutatták be az idei Liszt Ünnepet az ELTE Természettudományi Karán. A rendhagyó sajtóeseményen nem egyszerűen végighallgattuk az őszi programokat, hanem magunk is kísérleteztünk: vízüvegbe helyeztünk sókristályokat, megnéztünk egy periodikusan színt váltó oldatot, majd azt is, hogyan kezd el mozogni egy különös folyadék a hangszóró membránján.
Üvegedények, csipeszek és kristályok
Az egész bemutató az idei fesztivál egyik központi gondolatára, a kísérletezésre épült. A szervezők abból indultak ki, hogy Liszt Ferenc nemcsak zeneszerzőként és zongoristaként volt újító, hanem egész pályáján kereste a járatlan utakat. Ezt a gondolatot akarták most a tudomány segítségével kézzelfoghatóvá tenni. A sajtóközlemény szerint maga a fesztivál is Liszt kísérletező szellemében kapcsol össze műfajokat és egymástól távolinak tűnő világokat.
Az eseményt Seres Gerda moderálta, akinek nem volt könnyű dolga: nem egy hagyományos sajtóbemutató helyszínén ültünk, hanem egy laborban, ahol egyszerre több csoport dolgozott és kísérletezett, miközben azt is követni kellett, mi történik az asztalokon, miért zajlik éppen az adott reakció, és hogyan kapcsolódik mindez Liszt világához. A folyamatosan mozgó, többfelé figyelmet követelő helyzetet végig biztos kézzel fogta össze.
Az első kísérletnél kis üvegedények, csipeszek és különböző kristályok vártak bennünket. Tarczali György, az ELTE Kémiai Intézetének igazgatóhelyettese előbb arra figyelmeztetett, hogy laborban vagyunk, ezért a védőszemüveg nem díszlet, majd megmutatta, mit kell csinálnunk.
Az üvegekben vízüveg, vagyis lúgos oldat volt, ebbe kellett csipesszel különböző sók kristályait helyezni. Néhány perc elteltével vékony, színes képződmények kezdtek növekedni a kristályok körül. Az egész inkább emlékeztetett egy miniatűr víz alatti kertre, mint arra, amit elsőre egy kémiai reakciótól várnánk. Mire a következő asztalhoz értünk, az üvegekben a folyamat még mindig tartott, a képződmények tovább „virágoztak”.
Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója közben arról beszélt, hogy Lisztet idén tudatosan a kísérletezés oldaláról közelítik meg.
Liszt tulajdonképpen egész életében egy kísérletezést folytat
– fogalmazott Káel, hozzátéve, hogy ez nemcsak a művekben, hanem az előadóművészetben és az új formák keresésében is megjelent.
A következő kísérlet már szinte kínálta a zenei párhuzamot. Egy Erlenmeyer-lombikot mágneses keverőre helyeztünk. A szerkezet a folyadékban lévő apró mágneses keverőelemet forgatta, így az oldat folyamatos mozgásban maradt. A laborasztalon többféle anyag sorakozott, köztük mangán-szulfát, malonsav, kénsav, hidrogén-peroxid, keményítő és kálium-jodát.
A reakció eleinte nem tűnt különösebben látványosnak, aztán az oldat egyszer csak megváltoztatta a színét, de nem maradt úgy: kis idő múlva visszaváltott, majd később ismét átalakult.
Ez volt a kémiai metronóm, vagyis egy oszcilláló reakció. A rendszer periodikusan visszatért korábbi állapotaihoz, mintha saját ritmusa lenne.
Zene és a kémia
A zene és a kémia közötti párhuzam ennél a pontnál különösebb magyarázat nélkül is működött: ismétlődés, változás, visszatérés, ritmus jelent meg egyetlen lombikban. Tarczali György azt is elmagyarázta, hogyan működik maga a keverő: a mágneses tér forgatja a lombikban lévő kis elemet, amely követi az alatta mozgó mágnest.
Káel Csaba Liszt újításai közül külön kitért a szimfonikus költeményre és a zongorajáték átalakítására is. „Ami talán a leghíresebb róla, hogy forradalmasítja a zongoratechnikát” – mondta a Müpa vezérigazgatója, majd azt is felidézte, hogy Liszt olyan elementáris erővel játszott, hogy koncertjeit „nem minden zongora bírta ki”. Ez azért is fontos gondolat, mert jól mutatja, hogy a kísérletezés Lisztnél nem valami díszítőelem volt, hanem a művészi működés része:
Nemcsak új zenét írt, hanem azt is kereste, hogyan lehet másképp megszólaltatni a hangszert, hogyan lehet új formákat létrehozni, és hogyan lehet kitágítani az előadói lehetőségeket.
Az egyik leglátványosabb kísérlet azonban még hátra volt. Egy hangszóró membránjára sűrű, fehéres folyadék került, majd elindították a mély hangot. Körülbelül 80 hertzes frekvencián az anyag hirtelen mozgásba lendült, kisebb-nagyobb dombok és különös formák jelentek meg rajta.
Itt most láthatóvá tesszük a hangokat
– fogalmazott Tarczali György. A folyadék nem-newtoni módon viselkedett, vagyis attól függően változott az állaga és mozgása, milyen erőhatás érte. Tarczali magyarázata szerint a meghatározott frekvenciájú hanghullámok állóhullámokat alakítottak ki a membránon, ezek pedig látványos formákba rendezték az anyagot.
Ez a pont már közvetlenül átvezetett az idei Liszt Ünnep elektronikus zenei programjához is. A fesztivál egyik fontos fellépője az Autechre lesz, amely szokásához híven teljes sötétségben játszik majd a Magyar Zene Házában, mert számukra a zene maga az esemény.
A klasszikus zenei programban ugyanakkor olyan produkciók szerepelnek, amelyek szintén jól illenek a kísérletezés gondolatához. A London Sinfonietta Steve Reich előtt tiszteleg, és egy Radiohead-dalok által inspirált darab is megszólal, Gyémánt Bálint pedig az Electric Counterpointot játssza. A Cleveland Orchestra Franz Welser-Möst vezényletével érkezik Budapestre, a komolyzenei program egyik csúcspontja pedig Liszt monumentális Krisztus című oratóriuma lesz.
Összekötötte a két világot
A laborbemutató végén még egy magyar trikolórt idéző kísérlet is következett. Három kémcsőben piros, színtelen és zöld folyadék jelent meg, majd a folyadékok összeöntésével a színek eltűntek. A kísérletet Liszt magyar identitásához kapcsolták. Tarczali György a végén egyetlen gondolattal össze is kötötte a két világot. Arról beszélt, hogy az ELTE-n ők is folyamatosan kísérleteznek azzal, hogyan lehet a kémiát közelebb vinni a fiatalokhoz, ahogyan Liszt is azt kereste, hogyan lehet a zenét közelebb hozni másokhoz.
A Liszt Ünnepet október 8. és 22. között rendezik meg, a klasszikus és elektronikus zene mellett tánccal, irodalommal és képzőművészettel is.
A különleges esemény végére így már nem tűnt különösnek, hogy egy Liszt Ferencről elnevezett művészeti fesztivált nem koncertteremben, hanem lombikok, sókristályok, mágneses keverők és egy hangszórón táncoló folyadék között mutattak be.
(Borítókép: Liszt Ünnep)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!