Európa az elmúlt években keserű leckét kapott abból, milyen ára lehet annak, ha egy stratégiai területen túlságosan függővé válik külső szereplőktől. Az energiaellátás sebezhetősége után most a digitális infrastruktúra került a figyelem középpontjába. A kontinens adatainak jelentős része külföldi hátterű felhőrendszerekben mozog, a mesterséges intelligencia fejlődésének ütemét főként amerikai vállalatok diktálják, a legfontosabb félvezetők gyártása pedig nagyrészt Ázsiában összpontosul. Ami korábban gazdasági lemaradásnak látszott, mára biztonsági és geopolitikai kockázattá vált.
Magyarországon a Magyar Államkincstár rendszereit ért kibertámadás mutatta meg kézzelfoghatóan, mit jelenthet ez a sebezhetőség. Az incidens pontos következményei és az okozott kár részletei nem váltak teljesen ismertté, a támadás azonban ráirányította a figyelmet a kritikus állami infrastruktúrák védelmére. A történtek azért is különösen súlyosak, mert a kincstár az állam egyik legfontosabb pénzügyi rendszerét működteti. Az eset egyúttal felvetette, képes-e Magyarország saját kritikus adatait és az azokat kezelő folyamatokat önállóan tárolni, védeni, működtetni, illetve egy támadás után gyorsan helyreállítani.
A digitális szuverenitás ezért már nem technológiai jelszó, hanem Európa formálódó üzleti stratégiája. Az Európai Unió saját AI-kapacitások, felhőrendszerek, adatközpontok és félvezetőgyártás kiépítésével próbálja csökkenteni kiszolgáltatottságát. Ez hatalmas beruházásokat követel, ugyanakkor új piacokat, vállalkozásokat és munkahelyeket is teremthet. A politikai nehézség abban rejlik, hogy a kibervédelemre költött pénz eredménye többnyire láthatatlan: akkor működik jól, ha nem történik semmi, miközben egyetlen súlyos összeomlás az állam, a bankrendszer vagy az energiaellátás működését is megbéníthatja.
De mennyibe kerülhet a technológiai önállóság, hol húzódik a szuverenitás és a bezárkózás határa, és mitől válhat Magyarország ismét érdekessé a világ informatikájában? Többek között erről kérdeztük Keleti Arthur kiberbiztonsági szakértőt és jövőkutatót.
A szabályozás paradoxona
Keleti Arthur szerint a digitális szuverenitás egyszerre jogi, gazdasági, innovációs, kapacitásbeli, társadalmi, védelmi, nemzetbiztonsági és politikai kérdés. Ezért az olyan, jelenlegi, különböző területeket összefogó uniós rendszereknek, mint a Cyber Resilience Actnek (CRA), a NIS2 irányelvnek, az AI Actnek és a Digital Services Actnek (DSA) egymásra épülve kell működnie. A tiltott AI-gyakorlatoktól az illegális tartalmakon és az ajánlórendszerek ellenőrzésén át az ellátási láncokig összehangolt követelmények kellenek, párhuzamosságok és ellentmondások nélkül.
A szakértő itt látja az első nagy paradoxont. Európa részletes szabályokat alkot, miközben nincs versenyképes saját hiperskálázó felhője, illetve teljes hardver- és chipipari háttere. Kérdéses, mennyire kényszeríthetők átláthatóságra a külföldi szolgáltatók. A megfelelés költsége ráadásul különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv) terheli, így a védelemnek szánt szabályozás éppen a tőkeerős, többnyire Európán kívüli Big Tech felé terelheti a piacot.
Keleti Arthur becslése szerint az európai felhőkapacitás mintegy kétharmada amerikai hátterű, és a pénzügyi, illetve kibervédelmi technológiákban is nagy az Egyesült Államok súlya. „Ez a NATO rendszerében kényelmesnek tűnhet, ám a szuverenitás próbája az, mi történik, ha Washington egy technológiát nem ad át vagy egy szolgáltatást lekapcsol. Ukrajnában már láthattunk példát technológiai hozzáférések politikai korlátozására” – emlékeztetett, hozzátéve: a „maradék” kitettség pedig ázsiai, jellemzően kínai háttérrel.
Egy termék kaphat megfelelőségi jelölést, de ettől még nem lesz minden külföldi komponense ellenőrizhető és számonkérhető.
„Ha Európa és Magyarország egyszerre akar hozzáférést, átláthatóságot és biztonságot garantálni, a szabályozás mellé saját kapacitást is kell építenie. A teljes önellátás illúzió, a teljes kiszolgáltatottság viszont stratégiai hiba”
– hangsúlyozta Keleti Arthur.
Százmilliárdok ára
A tudás egy része szerinte még megvan Európában, de sokat kopott. Nem mindegy, hogy egy mérnök a világ élvonalában vagy egy követő európai cégnél szerez gyakorlatot. Még az Egyesült Államok vezető vállalatai is sok ázsiai, köztük kínai szakemberre támaszkodnak. Európa AI-gyárakat épít, de a kapacitás kevés; Magyarország kisebb bővítései pedig eltörpülnek a globális versenyben.
Ehhez politikai akarat és pénzátcsoportosítás kell. Az Egyesült Államok és Kína százmilliárd, sőt ezermilliárd dolláros léptékben épít kapacitást; az uniós InvestAI program 200 milliárd euró mozgósítását, ebből 20 milliárdot AI-gigagyárakra irányoz elő.
Magyarországon az egészségügy, az oktatás, valamint az energia- és vízellátás gondjai kötik le a figyelmet, de a digitális lemaradás nem vár. Az országnak meg kell határoznia, mit ért szuverenitáson: ebbe a hiteles tájékoztatás, az információhoz jutás, az állam és a társadalom kommunikációja, valamint az innováció is beletartozik. Magyarországnak korábban volt saját tűzfala, vírusirtója és más kiberbiztonsági terméke; ezeket a képességeket legalább szoftveres szinten gyorsan újra kell építeni
– sorolta a kibertitok-jövőkutató.
A hackernek nincs arca
A társadalmi támogatás megszerzése azért nehéz, mert „a digitális tér mindig absztrakt marad” – fogalmazott Keleti. A hackert vagy az adatvesztést nehéz elképzelni, mert nem társul hozzá fizikai veszélyérzet. Azt viszont mindenki érti, amikor csalással milliókat emelnek le a számlájáról. A szakértő adatai szerint az adathalászat a támadások mintegy 60 százalékában játszik szerepet, az AI-val támogatott social engineering pedig már 80 százalék felett jár. A hibátlan, anyanyelvi átverések időseket, vállalkozókat és családokat egyaránt veszélyeztetnek.
A hang- és videó-deepfake csalások mintegy 400–500 százalékkal ugrottak meg: bárki kaphat olyan hívást, amelyben hozzátartozója hangján vagy arcával kérnek pénzt. Az AI politikai manipulációra és idegen állam destabilizációs kampányára is használható, a platformok profilozása pedig észrevétlenül alakítja a fogyasztói döntéseket. Ezért fontos az AI-tartalmak – a Facebookon már látható – jelölése, a deepfake-ek átláthatósága, az illegális tartalmak és megtévesztő felületek tiltása, különösen a gyermekvédelemben, valamint a digitális termékek gyártóit 2026. szeptember 11-től terhelő incidensjelentés. Ez Keleti Arthur szerint az uniós tagság kézzelfogható védelmi többlete. Egy jelölést azonban ki lehet játszani, miközben a jogkövetők terhei nőnek, a bűnözők pedig olcsóbban dolgozhatnak.
„Az adatok sértetlenségét az állam működésén keresztül lehet a legjobban elmagyarázni. Nem mindegy, hogy minisztériumi iratok, ügynökakták vagy vizsgálati dokumentumok eltüntethetők-e nyom nélkül. A mágnesszalagon vagy más nehezen felülírható rendszerben megőrzött információ technológiai tulajdonsága miatt védheti a közbizalmat. Így lesz a digitális szuverenitás az átlátható állam alapfeltétele” – világított rá.
Elveszett magyar előny
Keleti Arthur harminc éve dolgozik a kiberbiztonságban. Húsz éve még születtek Magyarországon világszinten is ritka megoldások, ez az előny mára eltűnt – válaszolta azon felvetésünkre, hogy Magyarország korábban több területen is meghatározó szereplőket és tudást adott a világ informatikájának, ám mintha ezen a téren „varázstalanodtunk” volna. A szakértő szerint nincs behozhatatlan lemaradás, de az ország nem is különbözik a hasonló államoktól. Az elmúlt évtizedben háttérbe szorult a technológiai képzés és annak széles hozzáférése; a társadalomszervezési, normarendszeri viták fontosabbá váltak a képességépítésnél, amit alapvető hibának tart.
Van ugyanakkor kapaszkodó. Magyarország a NIS2 végrehajtásában több országnál előrébb járt, ami a terhek mellett figyelmet irányított a kiberbiztonságra, és később előnyt adhat az ellátási láncok védelmében. Ezek jelentőségét a Covid alatti liszt-, élelmiszer-, maszk- és vakcinahiány, majd az aszály, a vízi szállítás, az energia- és üzemanyag-ellátás zavarai tették közérthetővé.
A tétet a globális kár mutatja meg, amit kibertitok-jövőkutató igencsak látványosan, olvasói szemmel is megfoghatóan szemléltetett.
A kiberbűnözés évente több ezermilliárd dollárt von ki a világgazdaságból; ha ország volna, a második-harmadik legnagyobb gazdaság lenne az Egyesült Államok és Kína mögött/mellett.
Ez a pénz fejlesztésekből, környezetvédelemből, egészségügyből, oktatásból és a bérekből hiányzik. A digitális szuverenitás ára valójában annak költsége, hogy egy ország válságban is működőképes és cselekvőképes maradjon – zárta a gondolatmenetet Keleti Arthur.
Az ITBN-en az SZTFH (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága) először közölhet adatokat a hazai NIS2-auditokról, bemutatva a hazai ellátási láncok védelmének aktuális állapotát. Emellett az AI társadalmi és munkaerőpiaci hatásairól, valamint a Medián és a Sicontact kutatásáról is szó lesz – adott egy kis ízelítőt Keleti Arthur az idei ITBN (Informatikai Biztonság Napja Konferencia) kínálatából.
A konferencián jelen cikkünk témája is terítékre kerül: képes-e Magyarország önállóan megvédeni és működtetni digitális infrastruktúráját? A kérdéskört magas szintű állami vezetők és piaci szereplők ecsetelik.
A Mennyit ér a biztonságunk? A kiberbefektetések ökoszisztémája, valódi megtérülése nemzetgazdasági és szervezeti szinten című topikja a kibervédelem iszonyatos költségeit taglalja (a globális kiberbűnözés okozta ezermilliárdos károkkal szembeállítva). A beszélgetés választ adhat arra a paradoxonra, hogyan térül meg az a védelem, aminek az eredménye többnyire „láthatatlan”.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az ITBN közreműködésével jött létre.
(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!