Bár a hatvanas évektől kezdve nagy sztár volt a brit Jensen az Interceptornak és technikai újításainak köszönhetően, azonban a hetvenes években csúnyán földbe állt. Nem elég, hogy a két alapító testvér is összeveszett, még az olajválság is rendesen megtépázta az eladásokat, így 1976-ra lehúzták a rolót. Mivel ennek már 50 éve, nem valószínű, hogy sokan emlékeznek a márkára, hiába lett legenda az Interceptor. Most azonban új esélyt kap a név, hiszen néhány elkeseredett próbálkozás után most sikerült ténylegesen feltámasztani a Jensent, és mutattak is egy késznek tűnő versenyautót.
hirdetés
Az Interceptor GTX-et a nulláról fejlesztették, és a sportautók számára igen előnyös megoldásokat alkalmaztak. Az autó vázát egy ragasztott alumínium struktúra adja, amire kézzel készített alumínium paneleket rögzítettek, így maga a szerkezet egyáltalán nem lehet nehéz. A négy sarkába kettős-keresztlengőkaros futóművet építettek be, ezeket három irányba állítható Nitron lengéscsillapítók támasztják. A Jensen kettészedte a hajtásláncot, ami azt jelenti, hogy a motor előre, a váltó pedig hátra került. A kettő között egy rendkívül masszív, szénszálas kardántengely viszi át a hajtást, így ez az alkatrész sem igazán nehéz.
Mivel versenyautóról van szó, a váltó egy szekvenciális szerkezet, amiben hat fokozat fért el. A Jensen azt mondja, hogy később automata és kézi kapcsolású váltókat is terveznek majd az utcai Interceptorokba, egyelőre azonban csak vagy egy spéci kapcsolóval, vagy a kormány mögötti váltófülekkel lehet gangolni. Ugyanis az Interceptor GTX jelenleg egy prototípus és inkább versenypályára való, mint utcára. A Jensen látni akarja a technika korlátait és lehetőségeit, így először pályán tesztelik a típus tudását, és csak később érkeznek majd az utcai kivitelek.
Valószínűleg már csak ezért sem spóroltak a lóerővel: az Interceptor GTX-ben egy General Motorstól származó V8-as motor van, aminek az eredeti 6,2 literes lökettérfogatát a texasi Late Model Engines 6,8 literesre bővítette. Ez már önmagában is potens hardvernek hangzik, azonban a biztonság kedvéért ráakasztottak a szívóoldalra egy 2,65 literes kompresszort, így a motor 973 lóerő leadására képes. Sőt, a felső korlát még odébb van, a Jensen úgy számol, hogy 1217 lóerő és 1491 Nm nyomaték sem okozna gondot a technikának – ez még a mai elektromos és hibrid szupersportautók között is gyönyörű teljesítmény!
Az aerodinamika szemmel láthatóan támogatja a gyors manővereket, hiszen ordas nagy hátsó szárnyat szerkesztettek az Interceptor GTX hátuljára. Nyilván ez sem egy öncélú alkatrész, hiszen a diffúzorral, a burkolt haslemezzel és egyéb légterelőkkel együtt több száz kiló leszorítóerőt termelnek nagy sebességnél. Maga az autó egyébként első profilokból enyhén a Mustangra, talán kicsit a Camaróra hajaz, de megvan az egyedi karaktere. A hosszan elnyújtott tetővonal miatt rendkívül elegáns, illetve a hosszú motorháztető is a klasszikus sportautó-építési elveket követi.
Az utastér ennél sokkal nyersebb, itt konkrétan egy alaposan becsövezett versenyautót találunk szénszálas ülésekkel, versenymonitorokkal és sportkormánnyal. A hatpontos biztonsági övek sem az utcai használatról árulkodnak, illetve egyelőre az alapvető komfort is hiányzik. Azonban ez egy versenyautónál és egy prototípusnál is belefér. A jövőbeli terveket illetően akad ambíció rendesen, mivel a Jensen az Aston Martin kapuit döngetné majd a legújabb utcai modelljeivel. A tervek szerint nemcsak egy kétajtós sportkupé, de egy testesebb, négyajtós és négyüléses sportszedán is csatlakozik majd a kínálathoz a közeljövőben.
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!