Négy évvel az orosz–ukrán háború kezdete után Ukrajna rave-kultúrája nem halt meg, csak átalakult − írja a CNN. A kijevi és harkivi klubokban ugyanúgy szól a technó, csak a tét lett más. Hóval és jéggel borított sötét sikátorokon keresztül igyekeznek az emberek egy kijevi betonépület felé. Odabent vörös félhomályban olvad össze a táncoló tömeg – az arcok alig kivehetőek, a testek pedig egymásnak préselődnek.
A színek és a fények a frontvonalon használt lámpákra emlékeztetnek, amelyek segítenek eltéríteni az ellenség figyelmét. De a Closer – Kijev egyik leghíresebb klubja – látogatói számára a buli mást jelent: egy éjszakára elfeledni a háborút. „Ez az, ami megőrzi az ép eszünket” – mondta Valerija Szabli, aki a maszlenyica szláv tavaszkezdő ünnepre szervezett eseményen vett részt. „Azt szoktuk mondani, ez a háború és a magánélet egyensúlya.”
Bezárt, de gyorsan újranyitott
A háború kezdete óta Ukrajna kulturális élete több területen megroppant. Számos szórakozóhely bezárt, művészek menekültek el vagy álltak be katonának. A Closer – egy egykori szalaggyár épületében – szintén lehúzta a rolót a háború elején, ám mindössze nyolc hónappal később újranyitott, és azóta szinte minden hétvégén tartanak bulikat.
A hely állandóan veszélyben van, és az energetikai szektor elleni sorozatos orosz támadásokkal súlyosbított kemény tél után a tánc egyfajta érzelmi levezetésként szolgál az ukránok számára − mondta Szabli. Hozzátette, hogy az emberek egyszerűen belefáradtak a konfliktusba, ezért elmennek bulizni, ahol együtt lehetnek a barátaikkal. Mondandóját egyetlen gondolattal foglalta össze: „Putyin sírján fogunk bulizni.”
A rave mint ellenállási forma nem új gondolat
Ukrajnában az elektronikus zene és az ellenállás fogalma már a háború előtt is összefonódott. A Szovjetunió összeomlása után az 1990-es években a függetlenség teret nyitott a nyugati kulturális hatások előtt – párhuzamosan olyan európai elektronikus zenei fellegvárakkal, mint Berlin. Rave-bulik és fesztiválok nőttek ki a semmiből Ukrajna-szerte és a Krím félszigeten, amelyek a szabad önkifejezés és a zenei kísérletezés terepévé váltak.
A csúcspontot a 2010-es évek közepe hozta el a Cxema ukrán partiszervező cég bulijaival, amelyeket hatalmas városi raktárakban tartottak, és nemzetközi elismerést is bezsebeltek. Az alapító, Szlava Lepsejev szerint a Cxema célja mindig is „egy biztonságos tér megteremtése” volt, ahol a 2014-es forradalom után gazdasági bizonytalanságban élő fiatalok közösségre találhattak.
„Az ellenállás a régi rendszer és a szovjet tehetetlenség ellen irányult. A háború kezdete után az ellenállás iránya megváltozott. Összeállunk és táncolunk, hogy erősek maradjunk” − fogalmazott a bulik fő szervezője. A partik megszervezése azonban körülményes, az éjszakai kijárási tilalom miatt a rendezvényeket nappal tartják, és biztonsági megfontolásokból kevesebben vehetnek rajta részt.
Katonák is partiznak Harkivban
Harkivban, amely mindössze harminc kilométerre van az orosz határtól, Anton Nazarko és csapata kéthetente rendez bulikat, amelyekre ukrán katonák is járnak. A szervezők megjegyezték, hogy reggel ezek az emberek még a fronton harcolnak, este viszont ott vannak a partin, és „úgy táncolnak, mintha az utolsó napjuk lenne”.
A Some People eredeti harkivi helyszínét a háború első napjaiban bombázták le – emberáldozat ugyan nem volt, de a csapat tagjainak el kellett adniuk saját holmijukat, és kölcsönt kellett felvenniük, hogy 2023-ban létrehozzák jelenlegi helyszínüket, az Új Kultúra Központját. Az épület saját generátorral rendelkezik, így az áramkimaradások sem állítják meg a muzsikát, és szükség esetén menedékként is szolgál a helyieknek.
„Ez nagyon fontos Ukrajna és a város számára is. Az orosz hadsereg egyetlen dolgot akar: hogy mindenki elmeneküljön. Ezért bombázzák az energetikai infrastruktúrát, hogy ne legyen normális életünk” − mondta Anton Nazarko.
A fejhallgatót egyenruhára cserélte
A többséget a háború távolabb sodorta a buliktól, Daniel Gyetkom jelenleg az Ukrán Fegyveres Erők tiszthelyettese, de gyalogosként és drónpilótaként is szolgált, viszont a konfliktus kirobbanása előtt ismert DJ és zenei producer volt.
Amikor az orosz–ukrán háború eszkalálódott, Gyetkom felkészült arra, hogy be kell vonulnia katonának: egy lőtérre járt gyakorlatozni, elsősegély-tanfolyamot végzett. Sikeres karrierje ellenére azonnal beállt a hadseregbe, elmondása szerint „nem úgy gondoltam erre, mint egy lehetséges döntésre. Egyszerűen ezt éreztem helyesnek”.
Ugyanakkor nem távolodott el teljesen a zenétől, még szolgálat közben laptopon is készít zenét, valamint eltávozás alatt még bulikat is szervez. Viszont még a partikat sem tekinti gondtalan szórakozásnak, oda is mindig két elsősegélycsomagot visz magával, és nem iszik alkoholt. Megjegyezte, hogy ez a generáció sosem bulizott éjszaka, mert csak nappal lehet rave-partikat tartani.
Új arcok, új lehetőségek
A háború azonban néhány szempontból lehetőséget is biztosított az ukrán elektronikus zenei alkotóknak. Kevesebb külföldi előadó mer Ukrajnába utazni, így a fellépési lehetőségek egyre inkább a hazai producerek előtt nyílnak meg – mondta Gyenyisz Jurcsenko, a kijevi Kultura Zvuku DJ- és zenei produkciós iskola művészeti igazgatója. Hozzátette, hogy szinte mindennap új arcokat lát, és egyre több fiatal művész jelenik meg.
Az ukrán elektronikus zenei összeállítások és a bulik bevételei a háborús erőfeszítéseket támogatják. „Ez száz százalékig az ellenállásról és az országunk támogatásáról szól” – fogalmazott Jurcsenko.
(Borítókép: Ukránok táncolnak Kijevben 2026. február 22-én. Fotó: Paula Bronstein / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!