A rendező egy klasszikus Bond-film előtt akart tisztelegni a jelenettel, de túl véresnek találták – még szerencse, hogy volt B-terv is erre az esetre.

A 80-as évek végére a James Bond franchise komoly válságba került, avíttnak, porosnak találta a közönség, komolyan csökkentek a nézőszámok, a készítők pedig nem találták a megfelelő hangnemet.

Senki sem akart egy felvizezett 007-est látni, amint megpróbálja megmenteni a világot, viszont annak sem örültek volna sokan, ha szétmarcangolt testek sorát hagyja maga után. Az ikonikus titkosügynök a legközelebb ahhoz, hogy örökre eltűnjön a mozivászonról, a James Bond – A magányos ügynök (1989) és a James Bond: Aranyszem (1990) elkészítése közötti időszakban volt, amikor a külüönböző jogi és bürokratikus huzavonák miatt olyan válságba került a sorozat, hogy volt olyan stúdióvezető, aki azt javasolta, hogy a karaktert le kéne cserélni egy másik, modernebb kémre.



Aranyszem – Forrás: Tv2

 

Szerencsére Martin Campbell Aranyszem című filmje Bondot visszaemelte a kulturális köztudat élére, Pierce Brosnan debütálásával a hosszú ideje futó franchise-t ismét relevánssá tette, munkája a klasszikus 007-es elemeket modern érzékenységgel és nagyszerű akciójelenetekkel ötvözte.

Csakhogy néhány jelenettel túl messzire is ment,

legalábbis a korhatár besorolásért is felelős szakmai érdekvédelmi egyesület, az MPAA szemében. A felnőtt korhatár besorolás elkerülése érdekében, amely jelentősen rontotta volna a film eredményeit, engedményeket kellett tenni, beleértve azt is, hogy Xenia Onatopp (Famke Janssen) megfojtását lerövidítették, hogy kevésbé legyen erőszakos. A legnagyobb vitapont azonban az volt, ami szinte minden második akciófilmben megtörténik, a kifröccsenő vér mennyisége.


 

Brosnan Bondja és Sean Bean áruló Alec Trevelyanja közötti utolsó verekedésben Campbell tisztelegni akart a franchise egyik leghíresebb ökölharcának. Hogy Sean Connery és Robert Shaw vonatbalesetének brutalitását tükrözze az Oroszországból szeretettel című filmben, a rendező igyekezett a lehető legrealisztikusabbá tenni a végső leszámolást. Eredetileg, miután a gonosztevő a halálába zuhant, a teste iszonyú erővel csapódik a betonba és mindenhová szétfröccsen a vére.


„Amikor Trevelyan becsapódik, rengeteg a vér. Egy másik változatot is felvettünk, hála Istennek, mert az amerikai cenzorok teljesen kiakadtak.”

– magyarázta Campbell. 

A végül a mozikba került változatban csak néhány apró vércsepp látszik, sőt, Bean karaktere a hatalmas zuhanás ellenére még nyöszörög is, és csak akkor hal meg igazán, amikor rázuhan a felrobbantott hatalmas torony, amiről lezuhant.

Forrás: faroutmagazine.co.uk