Andreas Umland német politológus a Neue Zürcher Zeitungban megjelent írásában amellett érvel, hogy Oroszország atomfegyverei sem a győzelmet, sem a vereség elkerülését nem garantálják.
Az Unian szemléjéből kiderül, hogy a politológus szerint az a vélekedés, hogy atomhatalmat nem lehet legyőzni, téves feltevésekre épül. Ukrajna és nyugati támogatói ugyanis sosem Oroszország teljes összeomlását tűzték ki célul, hanem az elfoglalt és bekebelezett ukrán területek felszabadítását, amelyben az atomfegyvernek nincs szerepe.
A történelem is ezt támasztja alá: Franciaország Algériában, az Egyesült Államok Vietnámban, a Szovjetunió Afganisztánban, Kína pedig az 1970-es években Vietnámban szenvedett vereséget. Egyikük sem vetett be atomfegyvert. Umland ezt az 1945 után kialakult íratlan tabuval magyarázza:
a nukleáris arzenál az elrettentés és az államot létében fenyegető háborúk eszköze maradt, külföldi beavatkozás során viszont a bevetését egyre inkább észszerűtlennek és erkölcsileg elfogadhatatlannak tartják.
Ukrajna ráadásul többször átlépte a Moszkva által meghúzott „vörös vonalakat”, például az orosz területeket ért légicsapásokkal és a kurszki offenzívával, ám atomcsapás nem következett. Egy ilyen lépés ugyanis nem kényszerítené kapitulációra Ukrajnát, Oroszország viszont nemzetközileg elszigetelődne, és elveszítené a Globális Dél baráti államainak támogatását.
Umland ezért arra szólítja fel a Nyugatot, hogy az Ukrajnának nyújtott segítség mértékét és jellegét ne a homályos félelem és a rövidlátás határozza meg.