A tanár ad egy AI-eszközt a diáknak, a gyerek megtanulja a gép hibás válaszát, majd elégtelent kap a dolgozatára. A szülő pedig joggal kérdezi: hogyan bízzon abban, amit az iskola ajánlott? A mesterséges intelligencia bevezetése tehát pedagógiai és felelősségi kérdések sorát nyitja meg.
Az oktatás a korábbi formájában ugyanis nem működhet tovább – ez a meggyőződés áll az STRT által az elmúlt évtizedben az oktatástechnológia területén történt befektetései mögött – mondta Langmár Péter, a holding befektetési igazgatója. A változást azonban nem lehet pusztán technológiai fejlesztésektől várni. Az AI oktatók kiáltványát jegyző edtech (educational technology = oktatástechnológia) vállalatok vezetői arra keresik a válaszokat, hogy milyen tudásra lesz szükségük a gyerekeknek, hogyan változik a tanári szerep, és hol kell határt szabni az automatizálásnak.
A gondolkodás a tét
Visy Zoltán, a Redmenta társalapítója szerint a szabályozatlan AI-használat hátráltathatja a kritikai gondolkodás, az érvelés és a kommunikáció fejlődését. A teljes elzárkózásnak ugyanakkor szintén ára lehet. „Ahol teljesen tiltják a mesterséges intelligencia használatát, ott számolni kell a lemaradással. Ez egész országokat és egyes társadalmi csoportokat egyaránt érinthet. Ennek elkerülésére hoztuk létre ezt a szakmai összefogást” – fogalmazott.
Az AI-oktatók kiáltványa ebből a dilemmából indul ki. A huszonöt éves mélypontként jellemzett PISA-eredményeket is figyelmeztetésnek tekintik: a technológiának az alapvető gondolkodási készségek megerősítését kell szolgálnia.
Horváth Dorka, a BOOKR társalapítója és ügyvezetője szerint ehhez először azt kell megérteni, mikor válik egy gyerek képessé az AI tudatos, partneri használatára. Ennek alapja a szövegértés, a matematikai és logikai készség. Ezekre épülhet a kritikai gondolkodás, a kíváncsiság, a kreativitás és az ítélőképesség. Aki nem érti a választ, annak kevés esélye van felismerni a benne rejlő tévedést vagy ellentmondást.
Ezért félrevezető lenne kizárólag a képernyőidő alapján megítélni a digitális tanulást. A fontosabb kérdés az,
mi történik közben a gyerek fejében.
Ha egy alkalmazás összefoglalja helyette az olvasmányt, kimaradhat a lényegkiemelés és az értelmezés gyakorlása. Ha viszont a korábbi hibái alapján ad új feladatokat, éppen azokat a hiányosságokat segíthet megszüntetni, amelyekre egy zsúfolt osztályban kevesebb figyelem jut.
Pálfi Dóra, az Imagi társalapítója szerint az iskolai tiltás önmagában azért sem oldja meg a problémát, mert a diákok otthon tovább használhatják az eszközöket. Az iskola így éppen a tudatos használat megtanításából maradna ki. Olyan projektfeladatokat tart fontosnak, amelyekben a gyerek az AI segítségével alkot, közben pedig megmarad a tanuláshoz szükséges erőfeszítés.
Breuer Anita, a Logiscool társalapítója erre feladathoz kötött, zárt rendszert hozott példának: a programozást tanuló gyerek tippeket kap, de a gép nem vezeti végig a megoldáson. Tapasztalatuk szerint a fiatalok gyakran anélkül használják az alkalmazásokat, hogy értenék működésüket. A technikai magabiztosság tehát önmagában még nem jelent tudatos eszközhasználatot.
A tanár sem maradhat egyedül
Mindez új feladatokat ad az iskolának, de a résztvevők szerint nem lehet minden felelősséget a pedagógusokra hárítani. Breuer Anita egy konferencia tapasztalatával érzékeltette a helyzetet: „Nemrég részt vettem egy konferencián, ahol délelőtt tíztől délután négyig szinte csak arról hallottak a pedagógusok, mennyit kell változniuk, és mennyi új feladat vár rájuk. Újra és újra azt sorolták nekik, mi mindent kell még megtanulniuk. Gyomorszorító volt mindezt végighallgatni” – idézte fel.
Szerinte egységes iránymutatásra és használható képzésekre van szükség. Az AI akkor jelent segítséget, ha könnyíti a túlterhelt tanárok munkáját: támogatja a feladatkészítést, az eltérő tudásszintű gyerekek fejlesztését és a gyakorlás megszervezését. A gyerek osztályzatáról, előmeneteléről szóló döntésnek ugyanakkor emberi kézben kell maradnia.
A fejlesztők felelőssége is világos: tájékoztatniuk kell az iskolákat, a szülőket és a tanulókat az eszközök korlátairól, hibalehetőségeiről. Hangsúlyozták, hogy az AI működése eltér a megszokott, kiszámítható kimenetet adó szoftverekétől. Ha ezt a szereplők nem értik, könnyen megbízható tudásként kezelhetnek hibás válaszokat.
A kiáltvány hat pillére ezekhez a dilemmákhoz rendel szempontokat:
a gyermekvédelem, a gondolkodási készségek és a tanulás integritása, a választás szabadsága és a pedagógus mozgástere, a tanári munka védelme, a nemzeti alkotómunka megőrzése, valamint a bizonyítékokra épülő bevezetés és szabályozás tartozik ide.
Az alkotómunka védelme a helyi tananyagfejlesztők és kiadók jövőjét is érinti. Visy Zoltán szerint értékük nem merül ki a digitalizálható szövegekben: ismerik az adott oktatási rendszer mindennapjait. Az ilyen tudásra új szolgáltatásokat lehet építeni, miközben a hagyományos üzleti modellek átalakítása is elkerülhetetlenné válhat.
A szakmai munkához a Mozaik tankönyvkiadó és a PwC hazai oktatási műhelye is csatlakozott; Balogh Petya és a STRT támogatást, infrastruktúrát biztosít. A Restart edtech tagozatán keresztül szélesebb társadalmi vitát indítanának, és az uniós AI Act elveit is közvetítenék az oktatási szereplők felé. Kezdeményezésük Lannert Judit oktatási miniszter részéről is értő és támogató fülekre talált. Elfogadott szabályozásról azonban még nincs szó: a keretrendszer kialakításába tanárokat, intézményvezetőket, szülőket és diákokat is bevonnának.
Milliók az iskolapad körül
A kezdeményezők maguk is érdekeltek az oktatástechnológiai piac fejlődésében. Langmár Péter szerint a Covid alatti fellendülést követő finanszírozási visszaesést azok a cégek vészelték át, amelyek megtalálták saját piacukat és hozzáadott értéküket. A nemzetközi sikerek mögött türelmes befektetés és hosszú építkezés áll.
A céges beszámolók szerint a programozást és AI-val támogatott digitális alkotást tanító Imagi 4,5 millió dolláros, a történetalapú nyelvi fejlesztést és tanári támogatást kínáló BOOKR 6,1 millió eurós befektetést kapott. A személyre szabott gyakorlást, feladatkészítést és értékelést támogató Redmenta kétmillió eurót vont be; az EU-Startups tíz ígéretes európai edtech vállalkozás közé választotta. A délutáni digitális képzésekből nemzetközi hálózatot építő Logiscool több mint harminc országban működik, 2021 óta tanít AI-t, és pedagógusképzéssel is foglalkozik.
Milyen iskola marad utánunk?
A vállalkozások sikere ugyanakkor nem jelenti automatikusan az oktatási rendszer sikerét. Langmár Péter hangsúlyozta: globális problémáról beszélünk, amelyre a magyar cégek több országban keresnek megoldásokat. A hazai feladat az, hogyan válhat ez a tapasztalat széles körben hozzáférhetővé.
Pálfi Dóra a drága magániskolák példájával jelezte az egyenlőtlenségek veszélyét. Akinek családi háttere vagy iskolája megadja a tudatos AI-használathoz szükséges segítséget, további előnyre tehet szert. A többiek közben kész válaszokat kaphatnak anélkül, hogy fejlődne az önállóságuk. Ezért a hozzáférés minősége legalább annyira fontos, mint az eszközök elérhetősége; a felzárkóztatás és a tehetséggondozás egyaránt feladat.
A figyelem rövidülését és az azonnali sikerélmény iránti igényt is problémának látják.
Az iskola dolga megmutatni, hogy a digitális eszköz alkotásra, tanulásra is használható. A külföldi mintákat azonban a helyi körülményekhez kell igazítani, és a teljesítmény mellett a gyerekek pszichés terhelését is mérlegelni kell. Példaként hozták fel Kínát és Szingapúrt, amely nagyon hamar beépítette az digitális eszközök, így az AI használatát az oktatásba – a két ország kiemelkedően szerepelt a PISA-teszten. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a teljesítmény több tényezőből áll össze, és az erősen teljesítményközpontú oktatás a gyerekekre jelentős pszichés terhet róhat. Magyarországnak ezért a külföldi tapasztalatokból tanulva, a saját adottságaihoz igazítva kell megtalálnia az egyensúlyt a technológia használata, a gondolkodási készségek fejlesztése és a diákok jólléte között.
Az Index kérdésére a tantárgyak átalakulásának lehetősége is felvetődött.
A projektalapú oktatás közelebb hozhatja egymáshoz az ismereteket, de az alapműveltséget nem teszi feleslegessé.
Ahhoz is kell tudás, hogy a diák felismerje, a mohácsi csata nem a huszadik században volt. A kereshető információból csak meglévő tudással, összefüggések felismerésével lesz használható ismeret.
A változásnak ráadásul társadalmi korlátai is vannak: a szülők iskoláról alkotott képe, a megszokott órarend és tantárgyi szerkezet befolyásolja, milyen reform fogadható el. A kiáltvány alkotóinak gondolatmenetéből az következik, hogy a jövő iskolájának egyszerre kell biztos alapokat adnia és rugalmas alkalmazkodásra tanítania. A mai kisiskolás későbbi technológiai környezetét nem ismerjük. Önálló mérlegelésre, értő olvasásra és emberi segítségre viszont abban is szüksége lesz.
(Borítókép: Lannert Judit 2026. május 11-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!