A Monspart Sarolta Egészséges Életmódért Alapítvány már több mint 80 ezer nyugdíjas aktívabb, egészségesebb életét karolja fel, az ötlet Sarolta fejéből pattant ki 2011-ben. Fontosnak érezte, hogy az idősebbeket is motiválja a mozgásra, ami nemcsak a fizikai és mentális egészségüket támogatja, de társaságot is ad a magányos hétköznapok feloldására. A klubok szépen szaporodnak, de még mindig vannak „fehér foltok” az országban. Több szervezet működik Sopronban, Pécsett, Székesfehérváron, de Pest és Fejér megye jár az élen a legnépesebb klubokkal.
Magány ellen gyaloglás
Ahogy Monszpart Zsolt, Sarolta öccse, az Alapítvány elnöke fogalmaz, a mozgás létfontosságú, aki nem mozog, a saját életét rövidíti meg. Ennek volt tudatában Sarolta, kinek tájfutó karrierjét egy vírusos kullancscsípés törte ketté a ‘70-es évek végén, de nem lankadt, nem hagyta el a mozgást, inkább kitalálta, hogy a tömegsport népszerűsítésének áldozza életét. Mert ez sokkal fontosabb is, mint a versenysport. A 10 évig Svédországban élő és dolgozó Zsolt elmondja,
nem lenne rossz itthon a svéd példát követni: az állami sporttámogatások 98 százaléka a tömegsportba megy, nincs is kövér svéd, a 80 évesek úgy néznek ki, mint egy 50 éves magyar.
Aktívak, mozognak és nem eszik túl magukat. Ez lenne a célja az itthoni gyaloglókluboknak is, a hálózatuk 2017-ben indult és teljesedett mozgalommá. 120 klubbal kezdtek, ma már 650 van és 1000 a cél.
Mi egy klub kritériuma?
Minimum 3 fő, és hetente legalább egyszer 40 perc intenzív gyaloglás
– mondja Sándorné Fekete Bernadett, a MOSA főmunkatársa.
Havonta egy regionális toborzónapot szerveznek – most március 19-én Nyíregyházán rendezik meg –, ahova más megyékből is jönnek ifjabb és idősebb tagok, hogy találkozzanak, tapasztalatot cseréljenek, toborozzanak, a helyes táplálkozásról is beszélgessenek.
A 65 év felettiek kétharmada magányos, nekik tökéletes szórakozás a szabadban mozgás egyéni edzettségi szinttől függően persze, mert a „mackó” stílusban bandukoló nem tud olyan tempósan haladni, mint egy „zerge”. A klubvezetők ezt tiszteletben tartják és hagyják, hogy mindenki a saját, de a pulzust azért egészségesen megemelő tempójában menjen. A közösségekben nem csak a mozgás öröme jelenik meg, mert a társak ezeken kívül is összejönnek, hogy együtt bowlingozzanak, színházba menjenek, vagy főzzenek. De Bernadett mosolyogva teszi hozzá, hogy rettentően kreatívak, farsangkor például rendszeresen jelmezben gyalogolnak nagy nevetések közepette, sőt, szoktak szalagos fánkot is csinálni – összekötik egy szalaggal a gyalogló útvonal egyik fáját.
A mozgás örömén túl, aki fizikailag rendszeresen aktív, 5-6 évvel hosszabb, egészséges életre számíthat. Itt ráadásul jó társaságban is, hát kinek ne érné meg?
A klubvezetők képzett önkéntesek, akiket az Alapítvány alaposan felkészít, szakmai tudásuk egy, az anno Sarolta által írt és szerkesztett részletes útmutatón alapul. Minden területet lefed, legyen szó akár a ruházatról, a folyadékfogyasztásról, a nyújtásról. Ezeket az ismereteket egy tanfolyamon sajátíthatják el.
Levitáció sport közben
Hogy miből marad fenn a rendszer? Zsolttól megtudjuk, hogy szerencsére sokan érzik fontosnak az ügyet és támogatják.
Az önkormányzatok helyiséget biztosítanak a gyűlésekre, a cégek saját termékeiket adják olcsóbban (vitaminokat, nordic walking botokat), vagy ajánlják fel a sikeres, jól teljesítő tagoknak.
És ha már nordic walking, ez a gyaloglás magasabb szintje, azoknak ajánlott, akik olyan fittek, hogy már nem elégíti ki őket az intenzív séta, átválthatnak erre a mozgásra, ami a felsőtestet is intenzíven megmozgatja a speciálisan kialakított botok segítségével. Nem tudtuk, de Zsolt most elárulja, a nordic walkinggal „repülni” is lehet.
A bot hozzásegít egy kis lebegéshez, ugyanis ha jó technikával csináljuk, egy törtmásodpercre mindkét láb elemelkedik a földtől.
Bernadett hozzáteszi, hogy tájgyalogló programot is szerveznek Sarolta emlékére: egy térképen kell adott pontokat megtalálni, amit egy elektronikus rendszer regisztrál. Ehhez némi agymunka is szükséges, mert meg kell tanulni a tájfutó térkép használatát, így viszont a résztvevők a kognitív funkciókat is edzik.
A klubok nem csak az időseket célozzák meg, mert a rendszeres mozgás bevezetése a munkában leterhelt 40-es korosztálynál is fontos lenne. Az irodai ülőmunkát kompenzálni kell, egy tempós séta erre abszolút alkalmas. És ha már ekkor, korai középkorunkban elkezdjük a mozgást, később is könnyebben fog menni.
Budapesten rendszeresek a séták a Margitszigeten, a Normafánál – és itt rendezik hagyományosan az emléknapot Sarolta halálának évfordulóján, április 24-én. A résztvevők meglátogatják az emlékére ültetett ginkgo biloba fát, és nagy sétát tesznek a becsatlakozó klubok részvételével. Ezt az eseményt országos szintre emelték és a vidéki klubok saját településeiken emlékeznek meg Monspart Saroltáról. De nyáron is lesz egy nagy rendezvényük, augusztus 13-án Veszprémben tesznek egy túrát a Séd patak völgyében, ami gyönyörű környezetet biztosít egy közös gyalogláshoz.
Zsolt úgy látja, aki egyszer rászánja magát, az könnyen rákaphat a mozgásra a jó társaság miatt, és ez óriási eredmény. „A testünk sajnos nem jelez, ha mozgásra lenne szükségünk, mint amikor éhesek vagyunk, ezért nem is mozgatjuk annyit, amennyit kellene.” Pedig minden életkorban fontos a test egészsége, egyensúlya az idegi kapcsolódások miatt is. Jó példaként tekinthetnénk a karcsú svédekre, azért épp rájuk, mert Zsolt ott dolgozott 10 évig, és magába szívta a mozgás szeretetét és az aszkéta táplálkozás előnyeit.
Ha én ott vendégségbe voltam hivatalos, előtte ettem otthon, mert a házigazdáktól nem sokat kaptam a tányéromra és igazuk volt, így egészséges. A fitt svédek csak annyit esznek, hogy a következő étkezésig kihúzzák.
De ott nem kínos a sportoló férfi látványa sem, bezzeg itthon mit szólnak hozzá, ha Józsi bácsi nem a kertben kapál, hanem futkos, vagy szaporán gyalogol? Pedig a gyaloglás a legjobb, csak egy cipő kell hozzá, Monspart Sarolta pedig azt mondta, az idő se rettentsen vissza minket, lehet rossz vagy jó, csak megfelelő ruha kell, mert „két dolgot nem lehet abbahagyni az életben, a mozgást és a szexet”.
Aki kedvet kapott a csatlakozáshoz, keresheti a MOSA weboldalát, ahol térképeket, klubelérhetőségeket, híreket is talál, vagy az OGYIK-ot, az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózatát a közösségi média oldalakon. Becsatlakozhatunk kerületünk klubjába, mert mindenhol van, ahogy a legtöbb vidéki nagyvárosban is. Az alapítvány munkatársai segítenek, tanácsot adnak, nordic walking botot, ha kell, és támogatják a változtatni akarókat. Mert a változáshoz soha sincs késő.
(Borítókép: Kertész Renáta / Index)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!