Egy akkumulátort hajlamosak vagyunk úgy nézni, mint egy fekete dobozt: az egyik oldalon energiát töltünk bele, a másikon visszakapjuk. A technológia valódi tétje azonban ma már nagyrészt a dobozon kívül dől el. Az számít, miből készül, mennyi vizet és energiát emészt fel a gyártása, mennyire függ sérülékeny ellátási láncoktól, milyen könnyen vihető át egy laboratóriumi ötlet tömeggyártásba, és mi történik az akkumulátorral akkor, amikor az autóban már nincs rá szükség. Vagyis az akkumulátorverseny valójában egy teljes ipari rendszer hatékonyságáról szól.
A grafit határai
A lítiumion-akkumulátor ugyan kiforrott technológia, de továbbra is komoly fejlesztési verseny zajlik a nagyobb energiasűrűségért, a gyorsabb töltésért, a hosszabb élettartamért, a nagyobb biztonságért és az alacsonyabb költségekért – erre mutatott rá Lak György Bálint, az Edortech K+F igazgatója, aki szerint az egyik korlátot a hagyományos grafitanód jelenti, amely már közelít technológiai határaihoz.
Az Edortech ezért az anód oldalán keres új utat: ónalapú ONLi-technológiája vékonyabb anódot és nagyobb térfogati energiasűrűséget tehet lehetővé, ráadásul lítiumion- és nátriumion-cellákban egyaránt. „Most az ipari gyárthatóságot és a hosszú távú stabilitást kell bizonyítani” – mondta Lak György Bálint.
Harcban áll a Bay Zoltán és a HUN-REN
A Bay Zoltán Kutatóközpont K+F igazgatója szerint hónapok óta bizonytalan az intézmény jövője, miközben a halogatás forrásokat, szakembereket és fejlesztési lehetőségeket veszélyeztet. Indulatoktól sem mentes Facebook-posztjában Vida Ádám azt hangsúlyozta, hogy a valódi magyar innovációhoz – különösen az Edortech akkumulátortechnológiájához – kockázatvállalásra, kiszámítható működésre és végre egyértelmű döntésre van szükség. A szakember szerint a HUN-REN Kutatási Hálózat körüli bizonytalanság és a vezetők határozatlansága azt is veszélyezteti, hogy a Bay spin-off cége, az Edortech tovább tudjon terjeszkedni a globális technológiai piacon.
A kerekasztal-beszélgetés után megkérdeztük Vida Ádámot arról, hogy mi áll a határozott állásfoglalás hátterében. „Az Edortech vállalattal és az ONLi anódtechnológiával olyan találmányt tettünk le, ami felhelyezte Magyarországot a világ innovációs élvonalába. Paradox helyzet, hogy a kormányzat nagyon sok pénzzel próbálja hazahozni a kutatókat, miközben a kutatásokért felelős szervezet, a HUN-REN a megszűnése közepette a rövidtávú fennmaradásért átgondolatlan pénzügyi döntéseket hoz. Sajnos ennek a folyamatnak jelen állás szerint az áldozatává válhat a hazai deeptech vállalat – az Edortech – nemzetközi terjeszkedése is, amelyet a HUN-REN tevékenyen akadályoz.”
Vida Ádám, a Bay Zoltán Kutatóközpont K+F igazgatója és az Edortech ügyvezetője ugyanakkor arra is felhívta fel a figyelmet, hogy az akkumulátor már geopolitikai kérdés is. Felértékelődik a technológiai önállóság, a lokálisan hozzáférhető alapanyagok használata és az ellátási láncoktól való függőség csökkentése. Tapasztalatai szerint a befektetői tárgyalásokon az időzítés is kulcskérdés: aki túl későn kezd saját technológiát és tudást felépíteni, könnyen lemaradhat.
Csakhogy egy jó ötlet és egy működő gyár között még jelentős távolság van. Hegyi Ádám, a XenoRemed Kft. ügyvezetője ezt az utat három szakaszra bontotta: alapkutatásra, alkalmazott kutatásra és ipari validációra. Az alkalmazott kutatásnál kaphatnak kiemelt szerepet az olyan intézmények, mint a Bay Zoltán Kutatóközpont, az ipari validációhoz azonban már gyártópartnerre is szükség van.
Vida Ádám hangsúlyozta: egy laboratóriumi eredményből csak jelentős munkával, tőkével, idővel és sok fejlesztési iterációval születik ipari technológia. Egy alkalmazott kutatóhely ezt a folyamatot gyorsíthatja, és csökkentheti a fejlesztés kockázatát. A mostani globális technológiai átrendeződés ugyanakkor lehetőséget is jelenthet:
megfelelő ambícióval egy erős saját fejlesztésből nemzetközileg is jelentős technológia nőhet ki.
Lak György Bálint hozzátette: az iparnak nem pusztán működő laboratóriumi mintára, hanem reprodukálható, biztonságos, megfelelő költséggel és állandó minőségben gyártható technológiára van szüksége. Ehhez cellaszintű tesztelés, pilotgyártás, majd ipari validáció kell. A kutatóhelyek feladata éppen az alapkutatás és az ipari igények összekapcsolása, valamint a mérési, fejlesztési és technológiatranszfer-háttér biztosítása. Az ONLi fejlesztése is ezt az utat követi.
A víztől az újrahasznosításig
A technológiai verseny másik nagy kérdése az erőforrásigény. Hegyi Ádám szerint az akkumulátoripar egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívása, hogy egy rendkívül erőforrás-intenzív ágazat működését kell megfelelő technológiai és szabályozási keretek közé illeszteni. Különösen fontos az energia- és vízfelhasználás csökkentése. Utóbbiban szerepe lehet a szennyvíz megtisztításának és visszaforgatásának, amire a XenoRemed bioreaktor-technológiája is kínál megoldást.
Szerinte ezért nem az a kérdés, összeegyeztethető-e a versenyképesség és a fenntarthatóság, hanem az, hogyan lehet összeegyeztetni őket. Az akkumulátorokra szükség van az elektromobilitáshoz és az energiatároláshoz, de a gyártásuknak és életciklusuk végének is van környezeti terhe.
Egy akkumulátor környezetterhelése szempontjából a teljes életciklust kell tehát vizsgálni. Magyarország ebből a szempontból különleges helyzetben van, mivel az akkumulátoripar értékláncának több eleme is jelen van az országban.
Vida Ádám úgy fogalmazott: minden technológiának van erőforrásigénye, ezért a fenntarthatóság első lépése ennek elfogadása, majd folyamatos csökkentése. A technológia ugyan hatékonyabbá válik, de közben a globális energia- és erőforrásigény is nő, ezért egyszerre van szükség jobb megoldásokra és tudatosabb erőforrás-felhasználásra.
Lak György Bálint szerint az erőforrás-hatékonyság gazdasági előnyt is jelenthet.
Az ONLi esetében nincs szükség hagyományos slurry-keverésre, kötőanyagra, illékony oldószerre, energiaigényes szárításra és kalanderezésre, így az eljárás energiaigénye lényegesen alacsonyabb, vízfelhasználása pedig minimális.
Szerinte Európa számára éppen az ilyen innovációk, a kedvezőbb környezeti teljesítmény és a biztonságosabb ellátási láncok jelenthetnek versenyelőnyt.
A körforgás ráadásul nem ér véget akkor, amikor az akkumulátort kiszerelik az autóból. Hegyi Ádám szerint két fő út következhet: a második élet, illetve az újrahasznosítás. Európa kapacitásai azonban egyelőre nincsenek arányban a következő években várható akkumulátormennyiséggel, ezért ezen a területen sürgős fejlesztésre van szükség. Minél tovább használható egy akkumulátor másodlagos célra, majd minél nagyobb arányban nyerhetők vissza az anyagai, annál kisebb lehet a teljes környezeti lábnyoma.
Lak György Bálint szerint egy járműből kivett akkumulátor megfelelő állapotfelmérés után akár még évekig használható épületek vagy megújulóenergia-rendszerek energiatárolójaként. Ez azonban nem helyettesíti az újrahasznosítást: az életciklus végén az értékes anyagokat vissza kell nyerni, és lehetőség szerint új cellák gyártásába visszavezetni. Az ONLi kötőanyag-mentes, fém-a-fémen szerkezete ebből a szempontból potenciálisan egyszerűbb anyagvisszanyerést tehet lehetővé.
Gyártani vagy fejleszteni?
A következő öt-tíz évben mindeközben több technológiai irány fejlődhet párhuzamosan. Hegyi Ádám szerint a már kiépített hatalmas gyártókapacitások miatt fokozatos lesz a váltás: az NMC- és LFP-technológiák továbbra is meghatározók maradhatnak, és további fejlesztési potenciál van bennük, míg a nátriumion- és szilárdtest-akkumulátorok inkább a következő technológiai korszakot képviselik. A változás ütemét nemcsak a kutatás-fejlesztés, hanem a meglévő beruházások megtérülése és az ipari átállás költsége is meghatározza.
Vida Ádám szerint az egyik fő cél a nagyobb energiasűrűség elérése minél szélesebb körben hozzáférhető alapanyagokból. Az Edortechnél ezért gondolták újra az anódot; az ONLi jelentőségét pedig az növelheti, hogy lítiumion- és nátriumion-rendszerekhez is kapcsolódhat.
Lak György Bálint az új generációs anódok mellett a szilárdtest- és nátriumion-akkumulátorokat, az LFP- és LMFP-kémiák továbbfejlesztését, az oldószermentes gyártást és a zárt anyagkörforgást nevezte a következő évtized fontos irányainak.
A magyar kérdés így végül nem pusztán az, hány akkumulátorgyár működik majd az országban. Az erős gyártási bázis lehetőséget ad arra is, hogy Magyarország technológiafejlesztési központtá váljon. Ehhez Lak György Bálint szerint saját szellemi tulajdonra, pilotkapacitásra, ipari validációra és hazai tudásra van szükség. Az ONLi pedig egy olyan magyar fejlesztés lehet, amelynek ezen a területen nemzetközi szerepe is kialakulhat.
Az államtitkár szerint itt lehet a magyar kitörési pont
Mindehhez a mindenkori állam támogatása, és kellő szabályozóként való fellépése is szükséges. Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint az állam feladata nem merülhet ki abban, hogy a beruházások teljesítsék a jogszabályban előírt kibocsátási határértékeket.
Olyan szabályozási és ellenőrzési környezetre van szükség, amely azt is biztosítja, hogy az alkalmazott technológiák a környezetükben élők életminőségét se rontsák. Az akkumulátoripari beruházásoknál ezért a lehető legkorszerűbb technológiák alkalmazását, az átlátható működést és a kibocsátási adatok nyilvánosságát tartja kulcsfontosságúnak
– mondta Rozinka Zsolt Illés. Szerinte megfelelő szabályozással és szigorú, folyamatos ellenőrzéssel elérhető, hogy az üzemek környezeti hatása minimális maradjon.
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy egy kiadott környezetvédelmi engedély nem tekinthető örökérvényűnek: a technológiai és uniós szabályozási követelmények folyamatosan változnak, ezért a vállalatoknak is alkalmazkodniuk kell. Ebben szerinte Magyarország számára lehetőség is rejlik. Ha a szabályozás arra ösztönzi a beruházókat, hogy már eleve hosszabb távon fenntartható, korszerű megoldásokat építsenek ki, az nemcsak a környezeti kockázatokat csökkentheti, hanem innovációt és magasabb hozzáadott értéket is teremthet.
A magyar gazdaság kitörési pontját Rozinka Zsolt Illés elsősorban nem abban látja, hogy Magyarország saját akkumulátortechnológiával próbáljon versenyezni a világ vezető gyártóival – szerinte „ez a hajó elment” –, hanem az iparághoz kapcsolódó technológiák fejlesztésében.
Erre példaként a nagy vízigényű iparágakat hozta fel, ahol a vízkészletek szűkössége már korábban innovációra kényszerítette a fejlesztőket, és egyes technológiai megoldásokkal 30–40 százalékos vízmegtakarítást is sikerült elérni. Az akkumulátorgyártásban szerinte különösen a hűtési rendszereknél lehet keresnivalójuk a magyar mérnököknek: az ott felhasznált víz jelentős része megfelelő technológiával visszaforgatható, illetve újrahasznosítható lehet.
Hasonló lehetőséget lát a gyártási hulladékok kezelésében és újrahasznosításában, ahol magyar szakemberek és kkv-k olyan innovációkat fejleszthetnek, amelyek egyszerre mérséklik a környezeti terhelést és javítják a gyártás hatékonyságát. Ebbe illeszkedhet a hazai beszállítói kör fokozatos megerősödése is: miközben a külföldi beruházók kezdetben jellemzően saját, már bevált partnereikkel érkeznek, az államtitkár szerint a magyar vállalkozások kreativitása és tudásbázisa lehetővé teszi, hogy idővel egyre nagyobb szerepet szerezzenek az értékláncban.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Sean Gallup / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!