Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Három éve magyarul is megjelent India külügyminisztere, Szubrahmanjam Dzsajsankar India útja – Stratégiák egy bizonytalan világban című könyve (MCC Press, 2023), amelyben a szerző amellett érvel, hogy a gyorsan változó nemzetközi környezetben a rugalmas geopolitikai helyezkedés felértékelődik. Szerinte egy képlékennyé váló világrendben kulcsfontosságú, hogy egy állam egyszerre tartson fenn kapcsolatokat a versengő nagyhatalmakkal – az Egyesült Államokkal, Kínával, az Európai Unióval vagy Oroszországgal.
Dzsajsankar úgy látja, a többpólusú világrend felé vezető út egy többpólusú Ázsián keresztül vezet, és a globális rendszernek nagyobb figyelmet kell fordítania India növekvő súlyára. Az indiai diplomácia számára ezért olyan szemléletet sürgetett, amely nem távolságtartóan vagy kelletlenül viszonyul a világhoz, hanem aktívan alakítja kapcsolatait: együttműködik az Egyesült Államokkal, kezeli a Kínával fennálló viszonyt, erősíti európai kapcsolatait, megőrzi az együttműködést Oroszországgal, bevonja Japánt és a szomszédos államokat, valamint folyamatosan bővíti partnerségi hálóját. Mindez Európa számára is tanulságos lehet, hiszen a globális erőviszonyok átalakulásának korában nem elegendő csupán az Egyesült Államokra, Kínára és Oroszországra figyelni: például India szerepét is egyre komolyabban kell venni.
Az Index Byrappa Ramachandrát, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját, történészt és geopolitikai elemzőt kérdezte arról, milyen hatással lehet az Irán körüli konfliktus eszkalációja India geopolitikai és gazdasági érdekeire, miként értékelhető Donald Trump amerikai elnök külpolitikája, és milyen lehetőségeket vagy kockázatokat jelenthet Újdelhi számára az alkukra és közvetlen érdekérvényesítésre építő amerikai stratégia. Emellett arról is beszélt, mekkora geopolitikai mozgástere van Indiának az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengés közepette, és hogy a formálódó multipoláris világrendben India idővel önálló pólussá válhat-e, vagy inkább a nagyhatalmak közötti kiegyensúlyozó szerepet tölti majd be.
India is fizetheti az iráni konfliktus árát
Byrappa Ramachandra, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója úgy véli, a jelenlegi iráni konfliktus, valamint Perzsa-öbölbeli válság kitervelői India gazdasági és geopolitikai destabilizálását is célul tűzhették ki. A helyzetet összetettnek nevezte, és bár a gazdasági és geopolitikai következmények komoly kihívást jelentenek, a szubkontinens szerinte ellenállóbb, mint korábban, így képes lehet megbirkózni a világgazdaságra is ható felfordulásokkal.
A kutató kifejtette, a Közel-Kelet egyszerre jelent stratégiai lehetőséget és kockázatot India számára. A régió évszázadokon át kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalat biztosított Európa felé, ugyanakkor történelmileg számos invázió kiindulópontja is volt.
1947 óta India és közel-keleti partnerei – elsősorban Irán és az Öböl menti államok – szoros gazdasági függőségi viszonyt alakítottak ki: a térség energiaforrásokat és befektetéseket biztosít, míg India munkaerőt, mezőgazdasági termékeket és gyógyszereket exportál. Az öbölben élő mintegy 9 milliós indiai diaszpóra a hazautalások mintegy 38 százalékát adja, miközben India olajimportjának jelentős része a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik.
Byrappa Ramachandra szerint ez a stabil, évtizedek alatt kiépült kapcsolat India egyik legfontosabb stratégiai pillére volt, amelyet az Irán elleni háború súlyosan megingathat.
Ha a konfliktus elhúzódik, India több gazdasági területen is veszteségeket szenvedhet el. A világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága számára az energiaellátás bármilyen zavara komoly kockázatot jelenthet. Ha a Hormuzi-szoros több mint három hónapig blokkolva marad, az érdemben visszavetheti a gazdasági növekedést. A másik közvetlen hatás az Európába és Észak-Amerikába tartó járatok útvonalának módosulása lehet, ami átlagosan 90-120 percnyi többletrepülési időt és ennek megfelelő üzemanyagfogyasztás-növekedést jelent. Ez különösen az üzleti utazásokban okozhat komoly fennakadásokat. Rövid és középtávon, ha a konfliktus nem ér véget gyorsan, Indiának a Perzsa-öböl térségében dolgozó, mintegy kilencmilliós diaszpóra jelentős részét is haza kell hívnia, ami a hazautalások számottevő csökkenésével járhat.
Byrappa Ramachandra kiemelte, a jelenlegi válság hosszú távú geopolitikai következményekkel járhat India számára. Úgy látja, az India–Pakisztán közötti rövid konfliktust követően Donald Trump „békemissziója” valójában a pakisztáni katonai vezetéssel kialakított szorosabb együttműködést szolgálta, ami stratégiailag megerősítheti Pakisztán szerepét a térségben.
A kutató szerint fennáll a veszélye annak, hogy Pakisztán a jövőben egyfajta regionális „erődállammá” válik, amely potenciális bázisként szolgálhat más konfliktusok – akár egy Irán elleni hadművelet – számára is. Mindez pedig tartós stratégiai nyomást gyakorolhat Indiára.
A jelek aggasztóak, de van kiút a nagyhatalmi játszmából
Byrappa Ramachandra az Indexnek kijelentette, a ragadozó hatalmak által dominált világ, ahol a bizalom hiánycikk, nem kedvez egy viszonylag szegény, fejlődő országnak. Hozzátette, jelenleg az amerikai elnök részéről nincsenek olyan pozitív kijelentések vagy lépések, amelyek konkrét lehetőségeket sugallnának India számára.
Ugyanez vonatkozik a legtöbb szövetségesére is; nekik nehéz megkülönböztetni a pofont a sütiktől
– jegyezte meg a kutató. Mint fogalmazott, India ősi diplomáciai hagyományainak megfelelően türelmesen várja a helyzet javulását, de nem táplál illúziókat.
Szerinte az új amerikai–pakisztáni közeledés komoly stratégiai aggodalmat kelt Indiában. Törökország India legnagyobb riválisának oldalán erősíti pozícióit Dél-Ázsia biztonsági rendszerében, míg Szaúd-Arábia – szintén az amerikai lépések hatására – kölcsönös védelmi egyezményt kötött Pakisztánnal, összekapcsolva ezzel Dél-Ázsia és a Közel-Kelet biztonsági rendszerét.
A fenyegetések kivédéséhez Indiának stratégiai jelenlétet kell kialakítania a Földközi-tenger keleti térségében, ami fél évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az amerikai külpolitika jelenleg felesleges gazdasági és stratégiai terheket ró Indiára. Civilizációs szempontból pedig tragikus látni, hogy mennyi perzsa építészeti örökség pusztul el, ami ellentétes India civilizációs tiszteletre épülő szemléletével
– szögezte le Byrappa Ramachandra.
Arra a kérdésre, hogy mekkora geopolitikai mozgástere van Indiának az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengés közepette, a kutató úgy fogalmazott, nem feltétlenül nevezné a két hatalom kapcsolatát rivalizálásnak, mert szerinte az „minden, csak nem az”.
Amerika kihasználta ezt az állítólagos rivalizálást, hogy globális, kvázi imperiális pozíciót építsen ki magának. Kína viszont úgy véli, békés fejlődési pályán halad, és eddig nem támadott meg más országokat tetszése szerint. Kínai nézőpontból jelenleg nem kíván rivalizálásba bocsátkozni, hacsak nem provokálják
– fogalmazott Byrappa Ramachandra.
Hozzátette, elméletben mindkét hatalomnak érdeke lenne az együttműködés, ami kevés mozgásteret hagy Indiának. Szerinte azonban két tényező lehetőséget adhat.
Egyrészt az Egyesült Államok egyre inkább takarékoskodik a bizalommal, a szavak és a tettek nem mindig esnek egybe, ami bizonyos értelemben előnyt jelenthet India számára. Másrészt míg Washington – Donald Trump elnöksége alatt – egyre kisebb jelentőséget tulajdonít az Indiával való kapcsolatnak, addig Kína az utóbbi időben együttműködőbb magatartást tanúsít.
A kutató szerint a 2025-ös Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója óta Peking egyre inkább partnerként tekint Indiára. Ennek egyik oka, hogy Kína kulcsfontosságúnak tartja Ázsia stabilitását, felismerte, hogy saját prosperitását és biztonságát csak egy konszolidált régió garantálhatja. Ez a folyamat India számára is valódi geopolitikai mozgásteret teremthet.
India új globális szerepre készül
Byrappa Ramachandra emlékeztetett, idén India tölti be a BRICS elnökségét, ami az őszi csúcstalálkozó megszervezésével jár. Az év máris fontos diplomáciai sikerekkel indult: január végén aláírták az EU–India szabadkereskedelmi megállapodást, amelyet Brüsszel „minden kereskedelmi megállapodás anyjának” nevezett. A kutató szerint a megállapodás jelentősen erősítette mindkét fél nemzetközi imázsát, és azt mutatta, hogy India képes közvetíteni egymástól távol álló álláspontok között.
Ezt követte az Indiai MI Hatáscsúcs és a Raisina Dialogue, amelyek tovább növelték Újdelhi diplomáciai súlyát. Az MI-csúcson elfogadott Újdelhi Nyilatkozatot 91 ország és nemzetközi szervezet – köztük az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – írta alá. A Raisina Dialogue-n pedig több mint száz ország képviselői vettek részt; Alexander Stubb finn elnök szerint a világ egy „újdelhi pillanat” küszöbén állhat, amely a második világháború utáni nemzetközi együttműködés kezdetéhez hasonlítható.
A kutató szerint mindez arra utal, hogy Indiát egyre inkább egy kooperatív világrend egyik kulcsszereplőjeként látják. Narendra Modi miniszterelnök a BRICS-csúcson várhatóan ezt a konszenzust képviseli: a csoport az iráni helyzet mellett a globális együttműködés erősítésére és az Európai Unióhoz hasonló szervezetekkel való kapcsolatépítésre törekedhet. Byrappa Ramachandra úgy fogalmazott, India és Kína egyaránt érdekelt a multilateralizmus fenntartásában, ami erősítheti a BRICS képét mint az ENSZ-rendszerének támogatója, nem pedig rombolója.
Saját utat keresnek a világrendben
Az Index kérdésére, hogy India a formálódó multipoláris világrend egyik pólusává válhat-e, vagy inkább mérlegnyelv marad a nagyhatalmak között, a kutató úgy felelt, a válasz egyszerre igen és nem. Szerinte India fokozatosan megszerezheti azokat az erőforrásokat, amelyekkel csökkentheti a nagyhatalmakkal szembeni kapacitásbeli különbséget, és akár a multipoláris világrend egyik pólusává is válhat. Két ok miatt azonban ez egyelőre nem valószínű.
Egyrészt India úgy véli, egy igazságos és stabil multipoláris rendnek multilaterális alapokon kell nyugodnia, és támogatnia kell egy megreformált ENSZ működését. Multilateralizmus nélkül fennáll a veszélye, hogy a multipoláris világrend pusztán az erősebbek versengésének terepe lesz.
Másrészt egy erős európai pólus nélkül a multipoláris rendszer könnyen globális egyensúlyhiányhoz vezethet. Amíg Európa nem képes saját stratégiai súlyát megszervezni, addig nehéz valódi multipoláris világrendről beszélni. Emiatt India a belátható jövőben inkább kiegyensúlyozó és együttműködést ösztönző szerepet tölthet be.
Byrappa Ramachandra szerint India súlya az elkövetkező években és évtizedekben tovább nőhet megbízhatóságának, hitelességének és globális együttműködési platformként betöltött szerepének köszönhetően. Kiemelte, a világnak egyre inkább elege van a folyamatos konfliktusokból és konfrontációkból.
India Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott viszonyáról a kutató kifejtette, történelmileg India soha nem kényszerítette rá akaratát másokra, hanem mindig a kölcsönösen előnyös partnerségekre törekedett. Oroszország és az Egyesült Államok egyaránt segítő kezet nyújtottak Indiának történelmének fontos pillanataiban.
Byrappa Ramachandra szerint a stratégiai együttműködés mélysége nagyrészt Moszkva és Washington döntéseitől is függ. Egy dolgot azonban India soha nem tenne meg: nem mond le az egyik kapcsolatról a másik kedvéért, különösen külső nyomás hatására.
Kapcsolata Oroszországgal más jellegű, mint az Egyesült Államokkal, ezért a két viszony nem helyettesíti egymást. India emellett elutasítja a kizárólagos stratégiai kapcsolatok és formális szövetségek kialakítását, mert ezek korlátoznák külpolitikai mozgásterét és szuverenitását.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!