Lovas Rozi (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Mit hajlandó megtenni az ember a saját biztonságáért? Hogyan hat ránk az egzisztenciális félelem? És ha kiharcoltuk a szabadságot, azzal vajon hogyan tudunk bánni? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az Itt érzem otthon magam című, új magyar film. A bemutató kapcsán a főszereplővel, Lovas Rozival beszélgettünk, egyebek mellett a Loupe Színházi Társulásról, a hatalomtól való függésről, a gyűlöletkeltésről és a vallásosság felvállalásáról.
– Elsőre azt hittem, az Itt érzem magam otthon a korábbi rövidfilmjük, a Második kör nagyjátékfilmmé bővített változata. Ott is Veres Attila felelt a forgatókönyvért, Holtai Gábor volt a rendező, Molnár Áron és Znamenák István a partnerei. Kezdetben létezett ilyen szándék?
– Nem a folytatás, inkább a közös munka volt a cél. Rendkívül jó volt a Második körön együtt dolgozni. Az tény, hogy ez adta meg a lökést a nagyjátékfilmhez. Amit már eleve hármunkra írtak.
– Disztópikus, rémisztő történet volt az is, erős társadalomkritikával: a gyermekvállalás államilag szabályozott, és szigorú szűrőn kell keresztülmenni, hogy egy párnak megadják az engedélyt. Lát közös vonásokat a két alkotás között?
– Nagyon erős műfaji film ez is, valóban van egy disztópikus része az egésznek, mégis univerzális emberi érzésekről, döntésekről, szituációkról szól. Arról, hogy az ember mennyit hajlandó megtenni a saját biztonságáért, lemondva akár még az igazságról is. Mennyire hajlandó összemenni, csak hogy ne bántsák? Meddig képes elmenni az árulásban? Milyen hatással van ránk az egzisztenciális félelem? És ha kiharcoltuk a szabadságot, hogyan tudunk bánni vele? Ha végignézünk a történelmünkön, ezek gyakran visszatérő, lényegi kérdések. Mint egy thrillerbe oltott rémtörténet. De épp az ilyen rémtörténetekkel akar a hatalom befolyásolni bennünket a döntéseinkben.
• Mit tart önleleplezőnek a vallásosság megítélése kapcsán?
• Fordulópont az életében a mostani főszerep?
• Hogyan tekint vissza a korábbi népszerű sorozataira?