Kevés videójáték-sorozat mondhatja el magáról, hogy három különböző korszakban is képes volt uralni a túlélőhorror műfaját. A Resident Evil pontosan ilyen. A 90-es évek végén a műfaj alapkövévé vált, az ezredforduló éveiben akcióhorror-ikonná nőtte ki magát, majd a 2010-es évek közepén ismét teljesen más irányt vett. Kétségtelen, a Capcom legendás túlélőhorror-sorozata az elmúlt évtizedben látványos újjászületésen ment keresztül. Számolatlan spinoff megjelenése után sok rajongó úgy érezte, hogy a franchise elveszítette eredeti identitását, az akcióközpontú epizódok, különösen a Resident Evil 6, teljesen eltávolodtak a klasszikus túlélőhorrortól. Az ezt követő elemi felháborodást persze a japán kiadónál is érzékelték, így kétségbeesetten próbálták megtalálni a tökéletes receptet, végül azonban a Revelations-epizódokkal végképp betették a kaput – nagyon úgy tűnt, az egykor szebb napokat megért széria megásta a sírját, és a játéktörténelem süllyesztőjében végzi.
Egy ilyen hatalmas ikon viszont nem egyik napról a másikra dől be, így ezt követően kisebb-nagyobb megjelenésekkel igyekeztek a keményvonalas rajongótáborukra célozni, akiknél hálásabb közönség aligha létezik. Bár ők is érezték, hogy a kedvencük régi fénye alaposan megkopott, mégis kitartottak. Cudar évek következtek, HD-remasterek, felejthető mobilos próbálkozások, gyűjtői kiadásos múltba révedések uralták a PlayStation 4-, Xbox One-korszakot. Addigra pedig már csak egy kedves emlékké szelídült a legnagyobb fanok szemében is a széria, tudomásul véve, hogy a Dead Space, a The Last of Us, az Outlast vagy épp a Dying Light veszi át onnantól a stafétát. Az aktuális konzolgeneráció végén viszont olyan történt, amire senki sem számított: a Resident Evil-sorozat tetszhalott állapotából egyszer csak felült.
Amikor a sorozat végképp elfáradt, sok rajongó úgy érezte, hogy a Resident Evil eltávolodott attól, ami eredetileg naggyá tette. Az olyan epizódok, mint az Operation Raccoon City, Umbrella Corps vagy az említett Resident Evil 6, már inkább hollywoodi akciófilmekre emlékeztettek, mintsem a régebbi klausztrofób horrorélményre. Gigantikus robbanások, gépfegyveres coop-csörték és világméretű fenyegetések, mindez persze látványos volt, de egyre kevesebb köze volt a széria gyökereihez. A Capcom-évek rezignáltsága után viszont felismerte, hogy a franchise-nak új irányra van szüksége. Nem egyszerű folytatásra, hanem egy valódi újrakezdésre. Ennek az üdvözlendő mentalitásnak lett zászlóshajója a 2017-es Resident Evil 7: Biohazard, amely szinte mindent az alapoktól újragondolt. Talán még azt is kijelenthetjük, hogy nagyban inspirálta a konkurencia a japán fejlesztőt, az újításokat pedig ügyesen építette be a saját világába. Egyúttal nagyban rájátszottak a nosztalgiafaktorra, és elsők között jöttek rá, hogy mekkora potenciál is rejlik benne.
Újra a rémület fogságában
Egyértelmű, hogy a Resident Evil 7 legnagyobb újítása az volt, hogy a játékmenet belső nézetre váltott, ami kapóra jött az akkori VR-láz meglovaglására is. Ez azonnal egy testközelibb, jóval félelmetesebb élményt teremtett, a hanghatásoktól pedig szabályosan a hideg futkosott a hátunkon. Átélhetőbbé tette, hogy ezúttal a játékos nem egy hős karaktereként figyelhette az eseményeket, hanem szó szerint benne állt a horror közepében.
Az új főszereplő, Ethan Winters ugyanis teljesen hétköznapi figura volt. Nem kommandós, nem titkos ügynök, hanem egyszerűen egy férj, aki az eltűnt feleségét keresi egy hátborzongató louisianai birtokon. A Baker család romos háza így szintén egyfajta modern változata lett annak a bezártságérzetnek, amit a régi Resident Evilek ikonikus kastélya és rendőrőrse adtak. Szűk folyosók, kevés lőszer, jól időzített jumpscare-ek, ezzel a sorozat egy csapásra visszatért a túlélőhorrorhoz. Technikailag sem lehetett okunk panaszra, hisz egyben bemutatták a Capcom új grafikai technológiáját is: a RE Engine-t, amely azóta is a sorozat minden epizódja alatt dübörög.
Ahogy azt előrevetítettük, a sikeres visszatérés után a készítők nem csak egy új történetben gondolkodtak.
Jól megfontolt szándékkal úgy döntöttek, hogy a klasszikus részeket is modern formában hozzák vissza, és 2019-ben megjelentették a Resident Evil 2-t, amely a valaha létező videójáték-remake-ek legnagyobb sikere lett. Az 1998-as eredeti cím sokak számára a legmeghatározóbb rész a horrorszéria történetében, ezért sem számított meglepőnek, hogy feltámasztották Leon S. Kennedy sztoriját, hisz ezzel könnyen visszaférkőzhettek a fanok szívébe. Persze egyúttal a népharag is nyakukba zúdult volna, ha fércmunkát végeznek, de erről szó sem volt. A lehető legnagyobb odafigyeléssel alkották újra Raccoon City rendőrőrsét, amely ismét egy labirintusszerű horrorhelyszín lett egy modern köntösben, miközben megtartotta a retró hangulatát.
Rákövetkező tavasszal érkezett a Resident Evil 3 újrázása, amely a zombiapokalipszis kellős közepébe dobta vissza a játékosokat. A történet főszereplője itt az első rész Jill Valentine-ja, aki próbál kijutni a romba dőlő városból, miközben egy biológiai fegyver vadászik rá: Nemesis. Bár rövidebb volt, mint a második rész remake-je, a játék mégis látványosan bővítette Raccoon City modern változatát. Az akciódúsabb, tempós volt, akiknek bejött, lényegében pedig utólag is egy jó iparosmunkának tekinthető.
15
Galéria: Az újvonalas Resident Evilek képekenFotó: Steam / Capcom
Gótikus rémálom és egy modern klasszikus
A Resident Evil sorozat megújulásának egyik legizgalmasabb része az, ahogyan a Capcom egyszerre épít új történeteket és értelmezi újra saját legendás epizódjait. Ennek a stratégiának két kiemelkedő darabja a 2021-ben megjelent Resident Evil Village, valamint a 2023-as Resident Evil 4 remake. Előbbi közvetlen folytatása a Biohazard történetének, így ismét Ethan Winters karakterét követhetjük benne, aki ezúttal egy rejtélyes kelet-európai faluban találja magát, miközben eltűnt kislányát próbálja megmenteni.
Egyik legérdekesebb újítása, hogy tulajdonképpen több különböző horrorstílust kombinál egyetlen történetben, és a játék több nagy területre oszlik, melyek mind sajátos hangulatot képviselnek. Ez a változatosság folyamatosan frissen tartja a játékélményt. Az egyik pillanatban még egy hatalmas kastély sötét folyosóin lopakodunk, a következőben már egy bizarr rémálomszerű házban próbálunk túlélni. A Village narratív szempontból is fontos epizód, mert mélyebben feltárja azokat a biológiai kísérleteket és titkos szervezeteket, amelyek a hetedik rész eseményei mögött álltak. Valamint a sztori végére Ethan sorsa váratlan fordulatot vesz, miközben újra feltűnik a sorozat egyik legismertebb karaktere, Chris Redfield is.
De a Capcom remake-korszakának a csúcspontja csak ezután jött. Ha ugyanis van olyan epizód, amely alapjaiban változtatta meg a videójátékok történetét, az az eredeti Resident Evil 4 volt.
A 2005-ös játék a váll fölötti kameranézetével és a dinamikus harcrendszer bevezetésével rengeteg modern akciójátékra hatott. Természetesen erre vártak legjobban a rajongók, a japán kiadó pedig közel húsz év után el is hozta nekik az újrázást. Ezúttal a remake célja azonban nem csak az volt, hogy új grafikát adjon a klasszikusnak, hanem sokkal inkább újragondolta az egész élményt. Az eredeti játék távlatból inkább B kategóriás horrorfilmekre emlékeztetett, a remake viszont sokkal komorabb és realisztikusabb tónust kapott. A sztori ismét Leon S. Kennedy küldetését követi, aki egy elszigetelt spanyol faluba érkezik, hogy megmentse az amerikai elnök lányát, Ashley Grahamet. Fejlesztettek a harcrendszeren, kibővítették a pályákat, okosabb ellenfeleket adtak, így egyszerre ismerős és teljesen friss élményt kölcsönöztek a játéknak. A cél nem az volt, hogy az eredeti játékot változtatás nélkül újra kiadják, hanem hogy megőrizzék a legendás pillanatokat, miközben modern tempót és hangulatot adnak neki.
Az új korszak hajnalán
Elképesztő várakozás előzte meg a Resident Evil Requiemet, amelyről előzetesen is úgy hírlett, hogy radikálisan új irányt ad a modernizált sorozatnak. Az igazság nem is áll messze a valóságtól, a készítők ezúttal minden eddig bemutatott puskaporukat ellőtték, ilyen mesés tűzijátékot pedig már rég láthattak a széria rajongói. Kezdetnek továbbfejlesztették a RE Engine motort, így a fotórealisztika olyan szintjét kezdték el sorolni, ami már zavarba ejtő, mégsem tudtunk betelni vele. A modern fény- és árnyékkezelés terén már sok újdonságot láthattunk, de lassan tényleg nehéz lesz szavakban visszaadni, milyen részletességgel képesek a fejlesztők emelni a tétet. Legyünk egy elhagyatott hotelben, esős utcákon vagy steril laboratóriumi környezetben, a baljósan villogó riasztófények vagy a félhomály, amiben egy öngyújtóval kell botorkáljunk, mind magával ragadóak.
Ahogy azt az előzetesekben már felfedték, ezúttal a veterán ügynöknek számító Leon S. Kennedyt, valamint az FBI félénk hírszerzőjét, Grace Ashfordot kell irányítanunk. Kalandunk elején rögtön eldönthetjük, hogy az eredetileg felajánlott (Grace) belső, illetve külső nézetet (Leon) preferáljuk, vagy kedvünk szerint variáljuk azt mindkét karakternek. Ami döbbenetes, hogy néhány fontosabb jelenet kivételével mind a kettő nézet teljes értékű élményt kínál, vagyis átvezető videókban sem vált át külső kamerára a játék. Példaként, ha beleesünk egy vízzel teli medencébe, akkor a karakterünk szemszögéből látjuk, ahogy alámerülünk, majd felúszunk a felszínre. Azt ugyan szokni kell a szemnek, hogy hol külső, hol belső nézetre váltunk, ahogy a két hősünk között váltakozik a történet, ám ezen túl lehet lendülni. Értelemszerűen Leon kapta a több akciójelenetet, így neki a váll fölötti nézet optimális, míg a lopakodós, rémek elől bujkálós részekben Grace bővelkedik.
Arra, mondjuk, kíváncsiak lennénk, hogy Leon sztoriját hányan fogják kivinni belső nézetben, nekik előre is emeljük a kalapunkat.
Olyan érzésünk volt a közel 10-14 órás Requiem végére, hogy a készítők fogták, és az összes addig megjelent epizódból összeszedték a legjobb elemeket, és patikamérlegre téve összegyúrták őket egyetlen nagy kalanddá. Ennél jobb ajánlólevél nagy valószínűséggel nem is kell. A Resident Evil az elmúlt évtizedben több különböző játékmeneti stílust is kipróbált, és mindegyikben sikerült kiemelkedőt alkotnia, amit előszeretettel vonultat fel a kilencedik részben. Mindenkinek kedvezni szerettek volna a capcomosok, de nem estek abba a hibába, hogy ehelyett senkinek sem sikerül maradandó élményt nyújtani – ahogy az más kiadóknál gyakran lenni szokott. Egyszerre támaszkodik a régi és új vonalas megoldásokra, miközben nagyban épít a nosztalgiafaktorra, ami tényleg szemet gyönyörködtető mutatvány. Sokan pedig már jogosan azon töprengenek, hogy mit hoz a jövő a franchise életében. Vajon egy újabb sikeres remake várhat a fanokra, vagy jöhet végre a jubileumi, tizedik felvonás a Resident Evilben? Nos, ennél rosszabb dilemmát senkinek sem kívánunk az életben.
A Resident Evil Requiem PlayStation 5-re, Xbox Series X/S-re, Nintendo Switch 2-re, valamint PC-re is megjelent. Mi a Sony konzolján teszteltük a cikk elkészültéhez – a tesztkódot a Genega Hungary biztosította lapunknak. A játékból dobozos kiadás is elérhető.
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!