A Defence, Security and Resilience Bank (DSRB), magyarul Védelmi, Biztonsági és Rugalmassági Bank egy új, nemzetközi pénzintézet lenne, amelynek célja, hogy megkönnyítse a hadiipari és biztonsági beruházások finanszírozását. A tervek szerint az alapító országok közösen biztosítanák a bank pénzügyi hátterét, amely így kedvező feltételekkel vonhatna be pénzt a nemzetközi piacokról. Ebből hiteleket nyújthatna, illetve garanciákat vállalhatna a vállalatok és az államok beruházásaihoz. Erre azért lehet szükség, mert egy új fegyvergyár, dróngyártó üzem vagy katonai célokra is használható vasútvonal megépítése hatalmas összegeket igényel, miközben a hagyományos bankok sokszor túl kockázatosnak tartják az ilyen beruházások finanszírozását.

A DSRB ezt a kockázatot osztaná meg a hitelezőkkel, hogy olyan fejlesztések is megvalósulhassanak, amelyekhez ma nehéz vagy túl drága hitelt szerezni. Az intézmény nem egyszerűen pénzt adna a hadiiparnak, megpróbálná elérni, hogy a tervezett katonai fejlesztések mögött valóban rendelkezésre álljon a szükséges finanszírozás. Mindez Magyarország számára is különösen fontos, hiszen a kormánynak úgy kell mérsékelnie a költségvetési hiányt, hogy közben a hazánkat is tagjai között tudó szövetségi rendszerek egyre nagyobb védelmi kiadásokat várnak el.

Átformálhatja a hadiipar finanszírozását

Egy százmillió eurós magyar hadiipari beruházás finanszírozásán tíz év alatt akár 25 millió eurót is meg lehetne takarítani. Legalábbis egy olyan pénzügyi modell szerint, amely az új nemzetközi védelmi bank lehetséges működését vizsgálja. A számítás nem ajánlat, és nem is ígéret. A bank még nem működik, nincs végleges díjszabása, és azt sem tudni, milyen hitelminősítéssel léphet majd a nemzetközi tőkepiacokra. A becslés mégis megmutatja, miért lehet jelentősége annak az intézménynek, amelynek létrehozásáról jelenleg nemzetközi tárgyalások zajlanak.

A tét ugyanis nem pusztán az olcsóbb hitel. Az is eldőlhet, mely országok vállalatai jutnak hozzá a védelmi beruházások finanszírozásához, kik építhetnek új gyárakat, és mely beszállítók kapcsolódhatnak be a következő évtized katonai megrendeléseibe. Erről beszélt egy háttérbeszélgetésen az Indexnek Antal Ferenc, a Halftermayer & Partners védelmi ipari és kritikus infrastruktúrákkal foglalkozó szakértője, aki a kezdeményezés magyar gazdasági és finanszírozási következményeit vizsgálta. Ugyanis az európai védelmi beruházások egyik legnagyobb akadálya nem feltétlenül a rendelkezésre álló források mennyisége.

A kormányok évekre előre terveznek katonai beszerzéseket. A gyártóknak azonban már jóval a megrendelések teljesítése előtt gépeket kell vásárolniuk, kapacitást bővíteniük és készleteket felhalmozniuk. A bankok eközben a megtérülést, a hitelkockázatot, az exportengedélyeket és a szerződések bizonytalanságait vizsgálják. Ez a három szempont pedig gyakran nem találkozik. „Egy stratégiailag fontos gyár vagy beszállító nem válik automatikusan bankképes beruházássá pusztán azért, mert a NATO-országok többet kívánnak költeni” – fogalmazott válaszában Antal.

Így működhet a formálódó nemzetközi védelmi bank

A DSRB éppen ezt az ellentmondást próbálná feloldani. A tervek szerint az alapító államok tőkét biztosítanának a banknak, amely saját nevében, például kötvénykibocsátással vonna be pénzt a nemzetközi piacokról. Ezt hosszú lejáratú hiteleken, garanciákon és más pénzintézetekkel közös finanszírozási konstrukciókon keresztül juttatná el a beruházásokhoz. 

A rendszer lényege a kockázat megosztása. Egy kereskedelmi bank olyan vállalatnak is nyújthatna hosszabb futamidejű vagy nagyobb összegű hitelt, amelynek finanszírozását önállóan túl kockázatosnak tartaná.

Ehhez azonban a DSRB garanciáinak jogilag érvényesíthetőnek, megfelelő tőkével fedezettnek és bankfelügyeleti szempontból elismerhetőnek kell lenniük. Önmagában egy nemzetközi intézmény részvétele nem garantál kedvezőbb hitelt. A szakértők szerint a DSRB másik fontos szerepe a tudás átadása lehet. A fejlettebb védelmi ipari és pénzügyi piacok tapasztalatai segíthetnék azokat az országokat, ahol a bankok még kevésbé ismerik a hadiipari projektek sajátos kockázatait.

De lépjünk egyel hátrébb. Fontos részlet, hogy a DSRB létrehozása 2026-ban jutott el a politikai előkészítés meghatározó szakaszába. Márciusban tizennyolc ország képviselői találkoztak Montréalban. Április végére lezárultak az alapító okirat szövegéről folytatott tárgyalások, Kanada pedig támogatást kapott a leendő székhely befogadására. Így július 7-én Kanada mellett Albánia, Belgium, Görögország, Lettország, Luxemburg, Románia, Törökország és Ukrajna közös nyilatkozatban fejezte ki szándékát a bank létrehozására. A politikai cél a 2027-es indulás.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szükséges feltételek már rendelkezésre állnak. Hátravan többek között a nemzeti ratifikáció, a tőkejegyzések véglegesítése, a kockázatkezelési és beszerzési szabályok kidolgozása, a vezetés és az operatív rendszer felállítása, valamint a hitelminősítés megszerzése. A nyilvánosan emlegetett, akár 135 milliárd dolláros finanszírozási kapacitás ezért egyelőre többéves célkitűzés. Nem rendelkezésre álló pénzösszeg, nem jóváhagyott állami tőke és különösen nem Magyarországnak elkülönített forrás.

A megvalósulás egyik kulcsa az lesz, sikerül-e elegendő, megfelelő hitelképességű államot bevonni.

A nagyobb gazdaságok részvétele erősíthetné a bank pénzügyi hátterét, azonban nem helyettesítheti a szigorú kockázatkezelést. A DSRB lehetséges gazdasági előnye a finanszírozási számításokban válik igazán kézzelfoghatóvá. A Halftermayer & Partners tanulmányában alkalmazott modellt, 100 millió eurós, 10 éves finanszírozási összegre vetítve jól szemléltethető, hogyan változhatnak a költségek különböző hitelminősítési és garanciavállalási feltételek mellett.

Milliókat spórolhatnának a magyar cégek, de a kimaradásnak is ára lehet

Az első modellben a magyar állami finanszírozás 5,20 százalékos referenciaértékével szemben egy AA minősítésű finanszírozás 4, egy AAA minősítésű 3,60 százalékos költséggel szerepel. Ez évente 1,2-1,6 millió eurós, 10 év alatt 12-16 millió eurós elméleti különbséget jelentene, ha az előny teljesen megjelenne a hitelfelvevőnél. A második számítás egy kockázatosabb vállalati hitelt vizsgál. A kiinduló 7,50 százalékos finanszírozási költség teljes körű, bankfelügyeletileg elismert garancia mellett – a feltételezett évi 1 százalékos garanciadíjjal együtt – 5-5,25 százalékra mérséklődhetne. 

Ez 10 év alatt 22,5-25 millió eurós megtakarítást eredményezne.

A számítások egyszerűsített, a teljes tőkeösszeg lejáratkori visszafizetésével számoló modellek. Nem tartalmaznak minden lehetséges tranzakciós, árfolyam- és egyéb költséget, és nem veszik figyelembe a pénz időértékét sem. „A tanulmány nem ígér konkrét kamatszintet. Azt mutatja meg, hogyan változhatnak a finanszírozás gazdasági feltételei különböző hitelminősítési és garanciavállalási feltételezések mellett” – hangsúlyozta Antal Ferenc, aki szerint a lényeg az, hogy

megfelelő konstrukció esetén 1-2,5 százalékpontos finanszírozási előny képzelhető el. Hogy ebből mennyi valósul meg, azt a bank tényleges forrásköltsége, a garanciadíjak és az egyes beruházások kockázata dönti majd el.

Ahogy említettük, Magyarország egyelőre nem szerepel a DSRB létrehozását nyilvánosan támogató kilenc ország között. A szomszédos Románia viszont igen. A különbség jelentősége túlmutathat a finanszírozáson.

A jelenlegi elképzelések szerint a tagállamoknak szerepük lehet a bank irányításában, a hitel- és garanciatermékek kialakításában, valamint a beszerzési és jogosultsági szabályok meghatározásában. A szavazati jogok várhatóan a tőkerészvételhez kapcsolódnának, de a pontos arányok és döntési küszöbök még nem véglegesek. A korán csatlakozó országok így nagyobb lehetőséget kaphatnak arra, hogy saját gazdasági érdekeiket is megjelenítsék az intézmény kialakításakor.

A kimaradás ugyanakkor nem feltétlenül jelentené valamennyi magyar vállalat automatikus kizárását. Egy nemzetközi fővállalkozó beszállítójaként vagy kapcsolt vállalkozáson keresztül később is megnyílhatnak finanszírozási csatornák. Van azonban egy lényeges feltétel. Ha a tagállami beszerzési jogosultság tervezett elve megmarad, a kizárólag nem tagországban működő beszállítók érdemi korlátozásokkal találkozhatnak. A magyar döntés tehát nem csupán arról szólhat, érdemes-e tőkét befizetni egy nemzetközi bankba. Arról is, hogy a hazai vállalatok milyen feltételekkel férhetnek hozzá a jövő védelmi ipari megrendeléseihez.

Mit nyerhet Magyarország az új védelmi bankkal?

A DSRB tervezett tőkeszerkezete 20 százalék befizetett és 80 százalék lehívható tőkéből állna. A befizetett rész költségvetési forrást igényelne. A lehívható tőke ezzel szemben olyan állami kötelezettségvállalás, amelyet nem kell az alapításkor átutalni, de meghatározott feltételek esetén később lehet, hogy teljesíteni kell. Ez erősítheti a bank hitelezőinek biztonságát és hitelminősítését, de kockázatot jelenthet a tagállamok számára. „A lehívható tőkét nem szabad ingyenes tőkeként bemutatni” – mondta Antal. Magyarország lehetséges befizetésére nem jelenthető ki most megbízható szám. Nem végleges a tagországok közötti tőkeelosztás, a befizetési ütemezés, a lehívás mechanizmusa és a szavazati rendszer sem.

Az sem állítható automatikusan, hogy a bank saját kötvényadóssága vagy az állami garanciavállalás minden esetben költségvetésileg semleges lenne. Az államadósságra és az uniós statisztikai elszámolásra gyakorolt hatást konstrukciónként kell megvizsgálni. Ezért a magyar részvétel gazdasági mérlegéhez nem elegendő a várható kamatmegtakarítást kiszámítani. A befizetett tőke, a lehetséges későbbi kötelezettségek és a vállalatok előtt megnyíló piacok értékét együtt kell értékelni.

A DSRB magyarországi hatása elsősorban azon múlhat, milyen beruházások jutnak finanszírozáshoz. A szakértők szerint a védelmi járműipar, a precíziós gépgyártás, az elektronika, a szenzorok, a kommunikációs rendszerek, a lőszergyártás, a dróntechnológia és a kiberbiztonság egyaránt lehetséges terület. Hasonlóan fontosak lehetnek a kettős, katonai és polgári felhasználású infrastruktúrák: vasutak, hidak, logisztikai központok, energetikai rendszerek és kritikus digitális hálózatok. 

A legnagyobb finanszírozási hiány azoknál a kisebb beszállítóknál jelentkezik, amelyek már rendelkeznek megrendelésekkel, de nem tudják saját mérlegükből előteremteni a gyártás felfuttatásához szükséges pénzt.

Egy magyar másod- vagy harmadik szintű hadiipari beszállító többéves szerződéshez kapcsolódóan új gyártósort építene. A beruházás gazdaságilag indokolható, de a hosszú engedélyezési és minősítési folyamat, a kevés nagy vevő és a készletfinanszírozási igény miatt a kereskedelmi bank csak korlátozott hitelt biztosítana. A DSRB garanciája ebben az esetben megváltoztathatná a finanszírozó döntését. A gazdasági eredmény azonban nem mérhető kizárólag a kihelyezett hitelek összegével.

Antal Ferenc korábbi, a NATO ötszázalékos vállalásának gazdasági hatásait vizsgáló tanulmányára építve arra figyelmeztet, hogy azonos nagyságú védelmi kiadás egészen eltérő növekedési eredményt hozhat. A döntő kérdés az, mennyi hozzáadott érték marad Magyarországon. Ez mérhető a hazai beszállítók arányával, a létrejövő magas képzettséget igénylő munkahelyekkel, a kutatás-fejlesztési kapacitásokkal, a Magyarországon megtartott technológiával, a szellemi tulajdonnal és az exportbevételekkel. Nem feltétlenül az a cél, hogy minden katonai terméket itthon gyártsanak. Nagyobb gazdasági értéke lehet annak, ha egy magyar vállalat tartós, exportképes beszállítói pozíciót szerez egy nemzetközi programban.

Még csak formálódik az új védelmi bank, de Magyarországnak már most fel kell készülnie

A tervezett banknak már működő finanszírozási rendszerek mellett kellene helyet találnia. Az Európai Unió SAFE eszköze 150 milliárd eurós hitelkeretet biztosít a közös védelmi beszerzések támogatására. Az Európai Beruházási Bank szintén bővítette biztonsági és védelmi finanszírozását, többek között kereskedelmi bankokon keresztül, miközben a fegyverek és lőszerek közvetlen finanszírozása továbbra is kívül esik a tevékenységén. A DSRB lehetséges előnye a szélesebb szövetségesi földrajzi kör, a kifejezetten védelmi célú finanszírozási mandátum, valamint az állami és vállalati hitelezés és a garanciák összekapcsolása lehet.

Ez azonban csak akkor jelent valódi új értéket, ha nem egyszerűen más intézmények helyett hitelez, hanem olyan beruházásokat tesz finanszírozhatóvá, amelyek egyébként nem jutnának elegendő forráshoz. A legnagyobb bizonytalanságot a bank jövőbeli hitelminősítése jelenti. Az AAA-besorolás egyelőre cél, nem megszerzett minősítés. Ha az intézmény csak AA vagy ennél alacsonyabb besorolást kap, szűkülhet a kamatelőnye. Kockázatot jelenthet a vártnál kisebb tagság, a magas garanciadíj, a kevés megfelelő beruházás és az is, ha a védelmi megrendelési hullám gyengül. 

Egy 15–20 évre tervezett gyártókapacitásnak akkor is életképesnek kell maradnia, ha megváltoznak a katonai technológiák vagy a kormányzati beszerzési prioritások.

Antal három területet emelt ki, amelyek a következő 6–12 hónapban meghatározók lehetnek Magyarország számára. Az első a DSRB és a többi finanszírozási lehetőség összehasonlítása, különös tekintettel a tagság költségeire, a költségvetési hatásokra és a várható magyar beruházásokra. A második a bankrendszer felkészülése. A védelmi vállalatok finanszírozásához speciális exportellenőrzési, szankciós, ügyfél-átvilágítási és kockázatkezelési ismeretek szükségesek.

A harmadik a beruházások előkészítése. A többéves megrendeléssel, hiteles pénzáramlási tervvel, szükséges engedélyekkel és exportlehetőséggel rendelkező projekteknek lényegesen jobb esélyük lehet finanszírozáshoz jutni. A részvételről szóló döntés természetesen a magyar döntéshozók hatásköre; elemzésünk kizárólag a lehetséges gazdasági, finanszírozási és iparpolitikai hatásokat vizsgálja. A válaszokból ugyanakkor egyértelműen kirajzolódik a választás gazdasági súlya.

A DSRB ma még nem működő bank. Nincs garantált olcsó hitele, végleges tagállami köre vagy biztosan rendelkezésre álló 135 milliárd dollárja. A szabályok kialakítása azonban már zajlik. Magyarország számára ezért a kérdés nem egyszerűen az, hogy csatlakozzon-e egy új pénzügyi intézményhez. Hanem az, hogy mire a következő évtized védelmi beruházásainak finanszírozási feltételei megszületnek, a magyar bankok és vállalatok készen állnak-e arra, hogy éljenek velük.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Andreea Campeanu / Getty Images)

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!

Index.hu logo

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!