Irán hónapokra blokkolhatja az olaj és gáz kiáramlását a Hormuzi-szorosból, amiből akár globális recesszió és komoly infláció is lehet.
Pénz és tőkepiaci befektetőként megtanultam, hogy mindig legyen B tervem. Sőt, ha lehet C és D is. Ha gondolok valamit a világról, a várható eseményekről, és benyitok egy pozíciót, gyakran tévedek – mint oly sok más ember. Ezt tudván fel kell készülni, hogy mit teszek, ha nincs igazam? Mikor zárom le a rossz pozíciót? Ki tudok-e egyáltalán szállni belőle és milyen feltételekkel?
Mit teszek, ha másként alakulnak az események, mint vártam? Bármilyen döntésnél fel kell készülni különböző kimenetekre, és reagálni kell.
Donald Trump viszont (tőkepiaci hasonlattal élve) benyitott egy gigantikus pozíciót, amiből, ha akarna sem biztos, hogy ki tudna szállni. Azt gondolta, hogy rárúgja az ajtót a korhadt iráni rezsimre*, az pedig összeomlik és big beautiful peace! Pedig a történelem tele van hasonló hibákkal: ugyanezt hitte Hitler a Szovjetunióról 1941-ben vagy Putyin Ukrajnáról 2022-ben.
B terv híján pedig borzasztó katasztrófák jöttek ezután.
Irán hónapokra blokkolhatja az olaj és gáz kiáramlását
Donald Trump iráni kalandja hatalmas veszélybe sodorta a világgazdaságot: kiderült, hogy az iráni rezsim nem omlik össze, és akár nagyon sokáig is képes lehet megzavarni az energiahordozók és más termékek kiáramlását az Öböl térségéből. Márpedig, ha tudunk valamit az árupiaci termékekről az az, hogy gyakran nagyon rugalmatlan a keresletük: ha szükség van rájuk, szinte bármekkora árat megadnak értük – nem véletlen kerülhet egy vekni kenyér egy aranyórába háború idején.
Az olaj és földgáz rendkívül fontos a világgazdaság számára: zöld átmenet ide vagy oda, az emberiség elsődleges energiaigényének 80+%-a még mindig fosszilis energiahordozókból jön (lásd első ábra). A fosszilis energiahordozók nem csak a szállítmányozásban, de számtalan ipari folyamat során, a mezőgazdaságban, a fűtésben is elengedhetetlenek, és keresletüket lecsökkenteni nem könnyű: csak nagy áremelkedés hatására hajlandóak kevesebbet fogyasztani az emberek/cégek.
A több mint 100 millió hordós napi olajfelhasználásból csak kb. 14-15 milliót érint a Hormuzi-szoros lezárása, de ez is bőven elég ahhoz, hogy óriási áremelkedést okozzon: még akkor is, ha az államok felszabadítják a stratégiai tartalékokat, és az arab országok az export egy részét átirányítják vezetékekre.
A háború kezdetén a piacok úgy vélték, hogy egy pár napos/hetes fennakadás után minden visszatér a régi kerékvágásba, és most kezdenek csak rájönni (lásd második ábra, 2026 decemberi lejáratú WTI olaj árfolyama, ami a lejáratából adódóan már nem a rövid, hanem a középtávú hatásokat árazza), hogy nem feltétlenül csak az agresszoron (USA, Izrael) múlik, hogy meddig tart a fennakadás: az irániak hónapokra blokkolhatják az olaj és gáz kiáramlását, ezért van a 2026 decemberi ár bőven a fölött, amit bármikor láttunk az ukrán-orosz háború során!
Amennyiben ez bekövetkezik, akkor az olaj- és gázárak brutálisan emelkedhetnek. Nem tudjuk, hogy ez így lesz-e, simán lehet, hogy a konfliktus pár napon belül megoldódik, de arra is van – méghozzá nem kicsi – esély, hogy tartós problémák jönnek.
A megugró olajárak pedig mindenre hatnak: a szállítmányozáson keresztül megemelik mindennek az árát; az olajáraktól függenek az élelmiszerárak is és számos ipari termék ára.
Akár globális recesszió és komoly infláció is lehet
Ilyen helyzetben a gazdaságpolitikusok nehéz döntés előtt állhatnak, hiszen egyszerre lehetnek inflációs és recessziós jelek is, márpedig ezek más-más fajta választ igényelnek. Jól hangzik, hogy mivel ez egy egyszeri inflációs sokk, ezért „átnézhetnek” rajta a jegybankok, de a 70-es évek és 2022 tapasztalata azt mutatja, hogy a reálgazdasági és politikai hatások hosszú időn át tovagyűrűzhetnek.
Ráadásul ez a sokk olyan helyzetben érte a piacokat, amikor elég nagy volt az elbizakodottság, elég magas volt a kockázatvállalás szintje: nem a félelem, hanem inkább a mohóság vezérelte a befektetőket – ezért is lehet ebből könnyen nagyobb pánik is akár.
A lényeg tehát: a támadók úgy mentek bele a háborúba, hogy nem számoltak azzal, hogy mekkora világgazdasági sokkhatást válthat ki cselekedetük, és most már az események nincsenek teljes mértékben irányításuk alatt. Nincs ember a Földön, aki meg tudná mondani, hogy meddig tart az olajembargó, de rossz esetben, aminek valószínűleg van néhány tíz százalék esélye, komoly reálgazdasági és tőzsdei mélyrepülést is okozhat a legújabb Öböl-háború, legrosszabb esetbe globális recesszió és komoly inflációs megugrás lehet belőle. Egyetértek Pletser Tamással (aki ezeknek a piacoknak nálam sokkal komolyabb szakértője), hogy ebből lehet komoly baj. Érdemes elolvasni, amit ír.
Szerencsére erre a helyzetre is vannak megszívlelendő tőzsdei mondások:
Reménykedj a legjobbakban, de készülj a legrosszabbra! De: a reménykedés önmagában nem stratégia!
Forrás: Zsiday.hu
*a korhadt iráni rezsimről jut eszembe Omar Khajjam híres négysorosa Szabó Lőrinc fantasztikus tolmácsolásában:
Rozzant szeráj a Föld; és jajszavát
az éji szél süvölti rajta át
ki tudja, hány szultán nyitotta ki
és csukta már be korhadt ajtaját!”