A kongói közegészségügyi intézet legfrissebb jelentése szerint már 10 060 fertőzöttet és 4887 halálos áldozatot tartanak nyilván. A ritka Bundibugyo-ebolavírus törzse által okozott járványt május közepén jelentették be, és azóta a Kongói Demokratikus Köztársaság történetének legkiterjedtebb és legsúlyosabb ebolakitörésévé vált, felülmúlva a 2018 és 2020 közötti hullámot is. Ezzel a történelem második legnagyobb ebolajárványáról beszélhetünk, melynél súlyosabb kizárólag a 2014 és 2016 közötti nyugat-afrikai járvány volt, amely több mint 28 600 fertőzést és több mint 11 000 halálos áldozatot követelt Guineában, Libériában és Sierra Leonéban.
A vírus határokon átnyúló terjedése komoly nemzetközi aggodalmat vált ki. Kenya a hónap elején jelentette be az első betegét, miután egy Kongóból, Ugandán keresztül érkező férfi Nairobiban életét vesztette, azóta pedig már kilenc megbetegedést regisztráltak az országban.
A múlt héten Nigéria vált a negyedik olyan afrikai állammá, ahol kimutatták a kórokozót.
A nigériai eset különösen aggasztó, mivel a fertőzött egy svájci diplomata felesége, aki maga nem járt a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az egészségügyi hatóságok még vizsgálják a fertőzés pontos körülményeit és helyszínét, a svájci kormány feltételezése szerint a nő valószínűleg Ugandában kaphatta el a vírust. A beteget és férjét hétfőn Svájcba szállították kórházi kezelésre.
Uganda májusban és júniusban húsz fertőzöttet jelentett – akik többsége Kongóból érkezett –, ám az Egészségügyi Világszervezet (WHO) augusztusban ebolamentesnek nyilvánította az országot. Az ugandai egészségügyi miniszter vasárnap bejelentette, hogy a Kongóból hazatérő ugandai állampolgárokat 21 napos karantén alá helyezik.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szorosan figyelemmel kíséri az ebola terjedését. Legutóbbi, pénteki értékelésükben azt írták:
A jelenlegi és a korábbi afrikai ebolajárványok tapasztalatai alapján az várható, hogy az Európába behozott esetek továbbra is ritka jelenségek maradnak, és főként kezelés céljából történő orvosi evakuálásokra korlátozódnak.
Az EU-n belüli tartós terjedés esélyét nagyon alacsonynak értékelik, hiszen úgy gondolják, hogy az eseteket haladéktalanul azonosítják majd és elkülönítik.
A drámai terjedés háttere: hat hétnyi vakfolt és intenzív regionális mobilitás
A mostanra 10 ezer igazolt eset fölé nőtt kongói Ebola-járvány egyik kulcstényezője már a kitörés legelső heteiben kirajzolódott: a The Lancet Infectious Diseases folyóiratban közölt modellezés szerint az április elejére becsült első eset és a május közepi hivatalos riasztás között mintegy hat hét telt el. Ez az időszak lehetőséget adott arra, hogy a fertőzési láncolatok érdemi észlelés és kontroll nélkül megerősödjenek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén.
A tanulmány már a korai szakaszban azokat a sebezhetőségeket emelte ki, amelyek később a regionális kockázat szempontjából is meghatározóvá váltak: a formális és informális határátkelőkön zajló mindennapos kereskedelmi és lakossági mozgást, az egészségügyi intézmények fertőzésmegelőzési hiányosságait, valamint a gyors határon átnyúló koordináció szükségességét. A modell különösen Ugandát és Dél-Szudánt sorolta a magas kockázatú országok közé, előbbinél 94,2, utóbbinál 69,3 százalékra becsülve legalább egy behurcolt eset valószínűségét. A mostani fejlemények fényében a Lancet-tanulmány jelentősége éppen abban áll, hogy hónapokkal korábban jelezte: a járvány megfékezése nemcsak a kongói gócpontokban, hanem a határ menti felügyeletben, a kontaktkutatásban és a regionális gyorsreagálásban dőlhet el.
Forrás: Reuters és Portfolio
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images