Jean Kaseya, az Afrikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (Africa CDC) vezérigazgatója drámai felhívásában arra figyelmeztetett, hogy a jelenleg főként Közép- és Kelet-Afrikát sújtó ebolajárvány könnyen globális méretűvé válhat, elérve Európát és az Egyesült Királyságot is.
Példátlan földrajzi kiterjedés és a halálos áldozatok száma
A jelenlegi – a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) az ebola azonosítása óta regisztrált 17. – járványkitörést a ritkább, de rendkívül veszélyes Bundibugyo-vírustörzs okozza. A törzs ellen jelenleg sem jóváhagyott védőoltás, sem célzott gyógymód nem áll rendelkezésre, bár a klinikai vakcinatesztek már folyamatban vannak.
A helyzet drámaiságát mutatja, hogy a regisztrált esetek száma átlépte a 10 ezret, míg a halálos áldozatok száma már 5000 körül jár. Bár a megbetegedések túlnyomó többsége – több mint 10 ezer eset – a Kongói DK-ra összpontosul, a vírus már átlépte a határokat:
Kelet-Afrikában: Ugandából és Kenyából is megerősített halálesetekről jelentettek.
Nyugat-Afrikában: Nigéria fővárosában, Abujában is azonosítottak már egy Ugandából érkező fertőzöttet.
Európában: Franciaországban egy Kongóból hazatérő orvos szervezetében mutatták ki a vírust még júniusban.
A szakemberek szerint a mostani járvány példátlan jellege abban rejlik, hogy egyszerre három afrikai régiót is érint, ami könnyen felboríthatja a korábbi izolációs modelleket. Tehát már nem csak a gócpontra, Kongói DK, kell koncentrálni, hanem keleten Ugandára és Kenyára, míg nyugaton Nigériára, nem beszélve az európai esetről.
Miért veszélyesebb a Bundibugyo-vírustörzs?
Ezt először 2007–2008-ban azonosították egy ugandai járvány során, méghozzá a furcsa nevű Bundibugyo körzetben, majd a Kongói Demokratikus Köztársaságban is felbukkant. Tünetei között ott van a láz, erős hányás, hasmenés, fejfájás, ízületi fájdalmak, valamint bizonyos esetekben vérzéses tünetek is jelentkezhetnek. A fertőzés állatról (például gyümölcsevő denevérek) terjedhet emberre, emberről emberre pedig közvetlen érintkezéssel, fertőzött testnedvekkel, szennyezett felületekkel vagy nem higiénikus temetési szertartásokkal. Ellenszere jelenleg nincs.
Helyi politikai és biztonsági problémák nehezítik a járvány megállítását
Az ebola elleni védekezést nem csupán maga a rendkívül fertőző kórokozó nehezíti, hanem a térségben jelen lévő összetett politikai, biztonsági és társadalmi problémák is. A Kongói DK Ituri tartományában – ahol a járvány 2026 tavaszán kirobbant – zajló fegyveres konfliktusok szinte lehetetlenné teszik, hogy az egészségügyi dolgozók eljussanak a rászorulókhoz. Kaseya ezért egy „béke-folyosó” létrehozását szorgalmazza a harcoló felek között, hangsúlyozva, hogy a vírus nem válogat katonák, lázadók és civilek között.
Ezen felül az egészségügyi ellátórendszer belső gondokkal is küzd. Elsősorban a kevés pénz, a védőfelszerelések hiánya és a szakemberek elmaradt bére miatt több helyen leállt az ellátás. Még mindig él a helyiek körében egy igen erős bizalmatlanság a nemzetközi személyzettel szemben. A lakossági gyanakvás és a téves információk terjedése pedig akadályozza a szűrést és a biztonságos, higiénikus temetési eljárásokat.
Mostanra szinte teljesen egyfogytak a nemzetközi segélyek.
Ez pedig azt eredményezi, hogy a globális adományozói kedv csökkenése miatt a helyi szervek elszigetelten kénytelenek küzdeni az ebolával.
Hol van ilyenkor a nemzetközi közösség felelőssége?
Az Africa CDC vezetője éles párhuzamot vont a Covid–19-pandémia kezdeti szakaszával. 2020 elején – amikor már a kínai Vuhanban kitört a járvány – a legtöbb nyugati állam bízott a földrajzi távolságban és a saját egészségügyi rendszereinek az ellenállóképességében, ám hónapokkal később ezek az államok is a járvány gócpontjaivá váltak. Az ebola esetében a terjedési sebesség jelenleg ugyan még más léptékű a fertőzési módok miatt, viszont a jelenlegi globalizált légi közlekedés mellett a kockázat nem hagyható figyelmen kívül.
A járvány megfékezéséhez szükséges 3 milliárd dolláros nemzetközi alapból jelenleg több mint 2 milliárd dollár még mindig hiányzik.
Az afrikai államok által felajánlott 120 millió dollár mellett a döntő hányadot a nemzetközi donoroknak – az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és az Európai Uniónak – kellene biztosítaniuk.
A geopolitikai tanulság egyértelmű, hiszen a megelőzésre szánt milliárdok elspórolása a jövőben több tízmilliárd dolláros gazdasági kárt és felbecsülhetetlen emberi veszteséget eredményezhet. A regionális és globális biztonság nem választható el az afrikai egészségügyi infrastruktúra stabilitásától.
Miben más ez, mint az utolsó nagy ebolajárvány?
A történelem legnagyobb és legtöbb halálos áldozatot követelő ebolajárványa 2014 és 2016 között pusztított. Guinea, Libéria és Sierra Leone térségében több mint 28 000 embert fertőzött meg, és több mint 11 ezer áldozatot követelt. A tíz évvel ezelőtti kitörést a legismertebb variáns, a Zaire-ebolavírus okozta, szemben a mostani, Bundibugyo-változattal. 2014-ben Nyugat-Afrikában fertőzött, jelenleg leginkább Közép-Afrikát sújtja.
Végül sikeresen fejlesztettek ki a járvány alatt egy hatékony oltást (Ervebo), ez azonban csak a Zaire-törzs ellen véd, míg a mostani, Bundibugyo-törzs ellen nincs jóváhagyott vakcina vagy gyógyszer. Más gondok is vannak az új variánssal. Nevezetesen, hogy míg egy évtizede a Zaire lassabban indult be, végül hatalmas tömegeket ért el, addig a mostani az ebola történetének leggyorsabban terjedő járványa lett.
Magasabb a halálozási arány a 2026-os esetében, míg 2014–2016-ban a fertőzöttek 40 százaléka halt meg, addig ez az arány idén eléri 48-49 százalékot, vagyis gyakorlatilag minden második beteg meghal.
Lépéselőnybe került az ebola
A gond már az elején a késői felismerés volt. A vírus hónapokig észrevétlenül terjedt a helyi bányászvárosokban, mielőtt hivatalosan azonosították volna, így a hatóságok komoly lépéshátrányból indultak. Ahogy azt írtuk, míg a Zaire-törzs ellen van kifejlesztett vakcina, addig a Bundibugyo esetében még csak a klinikai tesztek fázisában járnak a kísérleti oltások.
A mostani járvány kongói gócpontja – Ituri tartományban – gyakorlatilag folyamatosan aktív, fegyveres konfliktus kellős közepén található. A lázadó és egymással a terület ellenőrzéséért harcoló csoportok lehetetlenné teszik, hogy a nemzetközi segélyszervezetek és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkatársai, egészségügyi szakemberei bemerészkedjenek a térségbe. Mivel ha bemennének, akkor fizikai veszélynek tennék ki magukat, így viszont esély sincs a kontaktuskutatásra és a betegek elkülönítésére.
Utazási korlátozások Ugandában
A kelet-afrikai államban azért korlátozták az utazást, mert Nigéria és Kenya első betege egyaránt Ugandán keresztül, az entebbei nemzetközi repülőtéren át utazott még október 3-án. Éppen ezért az ország megerősíti határellenőrzéseit a vírus terjedésének megfékezésére, és az egészségügyi minisztérium szerint mostantól a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságból hazatérő ugandai állampolgároknak saját költségükön 21 napos karantént kell vállalniuk.
Bárki, aki a Kongói DK-ban járt, nem utazhat át Ugandán, még charterjáratokkal sem. Az új szabályok szerint a nem létfontosságú céllal utazó kongói állampolgárokat saját költségükön visszafordítják a legközelebbi határátkelőnél, az illegálisan belépők ellen pedig eljárást indítanak – közölte az ugandai szaktárca.
(Borítókép: Védőfelszerelést viselő dolgozók látogatnak meg egy beteget az ebolakezelő központ elkülönítő részlegén a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Monigiban 2026. június 2-án. Fotó: Daniel Buuma / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!