Hajszárítás
Fontos megjegyzés: Az anyag címét nem a szerző adta, hanem én, engem lehet miatta ütni. Ha én is írom ezt a tesztet, akkor az lett volna, hogy „Tincs, ami nincs”, de szerencsére a szeresztőség hajügyben legfelkészültebb szerzője az alkotó, szóval innentől ez egy igen alapos és edukatív anyag lesz, át is adom a szót. – Bog
Hirdetés
A hajszárítás sem olyan egyszerű, mint amilyennek egyesek gondolnák. Mármint nem mostanság lett komplikált és kényes művelet, hanem úgy általában és mindig is az volt, az esetlegesen bekövetkező károkat pedig kijavítani, már ha egyáltalán lehetséges, akár évekbe is telhet. A károk pedig nem csak júzer error okán következhetnek be, a legszkillesebb versenyzőt is diszkvalifikálhatja egy vacak célhardver. Tehát édeskevés, hogy (ideális esetben) tudjuk, mit és hogyan kéne csinálni, ha mondjuk a hajszárító maga egy kupac gőzölgő talajjavító.
És akkor arról még egy fél szó nem esett, hogy nem mindenki tud vagy akar értékes erőforrásokat allokálni a szaktudás elsajátítására, csak szeretné egyszerűen, gyorsan és hatékonyan abszolválni a feladatot, lehetőleg esztétikus végeredménnyel. Meg persze az sem árt, ha az ez az egész procedúra egészségügyi szempontból fenntartható, hajat szárítani ugyanis nem csak egyszer kell egy galaktikus évben. Ja, meg a rengeteg egyéb minden, ami még a kívánt eredmény eléréséhez potenciálisan nélkülözhetetlen. Kivéve – spoiler – ha van egy nagyon pro hajszárítónk… Azzal, még, ha nem is olcsó, összességében elég sokat lehet spórolni, és nem csak időben.
A legjobb persze, ha hagyjuk magától megszáradni a hajunkat, mindenféle abúzust mellőzve, ahogy egyébként egészen a 20. századig ez, nyilván technológiai korlátok miatt, magától értetődően történt. Pech, hogy akkortájt a hosszú, picit korábban az extrém hosszú haj volt a divat, a nők így (igen, akkoriban még csak ők) egész napokat töltöttek a kandalló mellett, mire teljesen megszáradt a hajuk. Nem is volt gyakori a művelet, főleg a hűvösebb időjárásra hajlamos éghajlatokon.
Az első, egyébként full analóg hajszárítóra 1888-ig kellett várni, pontosan addig, amíg Alexandre-Ferdinand Godefroy, francia fodrászmester össze nem haxolta a gáztűzhelyet egy szkafander szerű megoldással. A forró levegő egy csövön keresztül érkezett a burába, amit a vendég fejére húztak. Kicsit kevesebb, mint 25 évvel később, hogy, hogy nem, Amerikában jelent meg az első, már hordozható és elektromos hajszárító. Ez egy fémből készült, hengeres szerkezet volt fűtőszállal, a légáramot pedig mechanikus ventilátor biztosította, amit kurblival lehetett beröffenteni. (A nagymamámnak egyébként még volt ilyen, egyszer kénytelen voltam használni, brutális holmi, pusztulat nehéz, eleve a csévéléstől is leszakad az ember karja, a levegő pedig tűzforró, cserébe gyenge áramú.)

Gabriel M. Kazanjian fentebb hivatkozott, Emerson Electric néven 1920-tól kereskedelmi forgalomban is elérhető szabadama viszont nem igazán terjedt el a maga 2 kilogrammos tömegével és az áramütés potenciális veszélyével. A mechanikus légáram viszont elég nagy áttörés volt a passzív hőközlés után. Volt még pár próbálkozás a műfajban, a fa és bakelit anyaghasználat javított valamit a helyzeten, de az ’50-’60-as évekig maradt a szalon vagy a birkatürelem. Egy érdekességet még érdemes itt érintőlegesen megemlíteni: a meleg levegős hajformázók ősét, a Thermicont.
A Dreame-nek is van ilyen termékvonala amúgy és esélyes, hogy azt is ki tudjuk majd próbálni. Szóval a Thermicon technikailag egy analóg, passzív meleglevegős kvázi-hajkefe volt kerámiából, amibe forrásban lévő vizet kellett tölteni és húzkodni a hajon. És akkor most érezzük át, mennyivel jobb nekünk manapság, még akár egy alsópolcos, hajszerkezet-gyilkoló, hangos és trágya megjelenésű, de modern haj-szárí-tó-val, ami így, vagy úgy, de üzembiztosan lehetővé teszi, hogy az ojmjakoni hölgyeknek se kelljen kivenni hét szabadságot, ha tiszta és egészséges hajra vágynak.
A Dreame Pilot pedig, a hasonló képeségekkel rendelkező prémium konkurensekkel egyetemben, ennek az evolúciós görbének mondhatni az aktuális legvége. A hajszárítók csúcsragadozója, a styling Michelangeloja, a forma, a funkció és a felhasználói élmény Szentháromsága. És igen. Kísértetiesen hasonlít a lakossági felhasználásra szánt prémium hajformázó eszközök piacának legmeghatározóbb, legnagyobb presztízsű és nyilván legdrágább brandjének ikonikus modelljére. Mondjuk ennek az is lehet az oka, hogy a szóban forgó gyártóra és termékére nem véletlenül érvényesek a fenti jelzők, de úgy tűnik, lehet ezt még jobban csinálni. De legalábbis egy fél lépéssel előrébb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!





