Miguel Díaz-Canel, a kubai elnök megerősítette, hogy tárgyalások folynak amerikai tisztségviselőkkel Trump nyomásgyakorlása miatt. Ám a kubaiak szerint Havanna politikai rendszerének megváltoztatása nincs napirenden, inkább igyekszik kimozogni a Fehér Házból érkező rezsimváltás fenyegetését − írja a Politico.
Lianys Torres Rivera, Kuba amerikai nagykövete kijelentette, hogy
Kuba politikai rendszerének megváltoztatása szóba sem jöhet,
a tárgyalások arról szólnak, hogy közös megoldásokat találjanak a két ország nézeteltéréseiről. Nincs szó belügyekről: az alkotmányos rendszert és a politikai modellt − melyet a kubaiak építettek fel − meg akarják őrizni.
A fenyegetések egyre súlyosabbak,
Trump többször is utalt arra, hogy az iráni háború és Venezuela elfoglalása után a kubai rezsimváltás lehet a következő célpontja.
Az amerikai elnök szerint Havannának nincs pénze, barátságosan át tudná venni a hatalmat fölöttük.
Kuba gazdasága azután került padlóra, miután a Trump-kormányzat januárban egy villámakcióval elfogta Nicolás Madurót, az autoriter venezuelai vezetőt, majd New Yorkba vitték, ahol kábítószer-terrorizmussal vádolták meg. Az USA ezután leállította a venezuelai olajszállításokat, amelyek kulcsfontosságúak voltak a kubai gazdaság működéséhez.
Az ország közlekedési, egészségügyi és oktatási rendszere megbénult. A Trump-adminisztráció álláspontja szerint Kubának külső segítségre van szüksége.
Amerikai oldalról Marco Rubio külügyminiszter felelős a tárgyalásokért, aki mindig is támogatta a kubai rezsimváltást, mert kubai emigráns szülők gyermeke. Rubio fő tárgyalópartnere Raúl Rodríguez Castro volt – a kubai de facto vezető és volt elnök, Raúl Castro unokája.
A karibi szigetország továbbra is megoldásokat keres az együttműködésre. Legutóbb azt ígérték, hogy a Vatikánnal egyeztetve 51 politikai foglyot szabadon engednek. A kubai elnök szerint országa hajlandó ezt végrehajtani a két állam politikai rendszerének egyenlősége, tisztelete és szuverenitása figyelembevételével.
Végjátszma Kubában
A kelet-európai rendszerváltást követően, vagyis az elmúlt 35 évben a szigetország leginkább csak vegetált. Korábbi erős szövetségesei, az egykori szocialista államok leállították támogatását, csak kereskedelmi alapon folyt az együttműködés. A Szovjetunió megszűnése után sem lett könnyebb a helyzet.
Bár Oroszország és Kína mindvégig stratégiai partnerként tekintett a Floridához roppant közeli szigetre, strukturális átalakításra nem adtak pénzt. Hitelt és támogatást csak annyit kapott a Castro-rendszer, amellyel éppen csak a víz felett tudta tartani a fejét. A Venezuelai Bolivari Köztársaság, amely szocialista fordulatot hajtott végre Hugo Chavez, majd pedig utódja, Nicolás Madura alatt, testvérországként tekintett Kubára.
Maduro elnöksége (2013–2026) alatt a venezuelai kőolaj jelentette a biztonságot, hogy a szigetország működtetni tudja erőműveit és azokon keresztül a gazdaságát. Amióta ezt a köldökzsinórt az amerikaiak elvágták, gyakorlatilag megpecsételődött Kuba sorsa, és tényleg csak idő kérdése, mikor adja fel. Egyre hosszabb időszakokon át nincs áramellátás, akadozik az élelmiszer-ellátás, és az üzemanyag-tartalékok is kifogyóban. A társadalmi elégedetlenség pedig egyre nő, de még nem érte el a belső robbanáshoz szükséges szintet, valószínűleg Washington éppen ezért vár még a közvetlen fellépéssel.
(Borítókép: Kuba elnöke, Miguel Díaz‑Canel (középen) részt vesz az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása elleni antiimperialista tüntetésen az amerikai nagykövetség előtt 2026. január 16-án Havannában. Fotó: Yamil Lage / Pool / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!