Miután Donald Trump, JD Vance, Hegseth hadügyminiszter és társaik egy éve ott alázzák Európát, ahol érik, folytatnak ellene vámháborút, fenyegetnek európai országokhoz tartozó területek elfoglalásával, ostorozzák az általuk gyűlölt nemzetközi együttműködéseket és tolják az EU gyengítésén dolgozó pártokat a Fidesztől az AfD-ig, Trump most az európai országok segítségét kéri, szokás szerint erőből
– és megdöbbenve konstatálja, hogy azt nem igazán akarják megadni neki.
Azt, hogy az európai vezetők Kelet-Ázsiához hasonlóan nem szeretnének részt venni az amerikai-izraeli erők Irán elleni, homályos célú és legalább annyira bizonytalan kimenetelű háborújában, az amerikai elnök mély csalódással vette tudomásul – miután fenyegetőzve közölte, hogy „nagyon rossz lenne a NATO jövője szempontjából”, ha az európai országok nem csatlakoznának a Hormuzi-szoros megnyitására irányuló erőfeszítésekhez.
Fotó:
NATHAN HOWARD/Getty Images via AFP
Európa a nyomásgyakorlás ellenére elutasította idáig az amerikai kérést. Friedrich Merz német kancellár arról beszélt, hogy „a NATO egy védelmi szövetség, nem pedig intervencionista – és pontosan ezért nincs itt helye a NATO-nak.” Az ő védelmi minisztere, Boris Pistorius ezt azzal egészítette ki:
„Ez nem a mi háborúnk, nem mi kezdtük”.
A franciák sem sokkal nyitottabbak az ötletre: bár Macron elnök diplomatikusan azt mondja, hogy vizsgálják a szoros biztosításában való részvétel lehetőségeit, korábbi szavaiból kiderült, hogy ezt alapvetően ő is csak a háború utáni időszakban tartja elképzelhetőnek. Trump náluk is jobban zokon vette a hagyományosan a legközelebbi szövetségesének számító britek rezignáltságát: London „nem fog belekeveredni a szélesebb körű háborúba” – szögezte le Keir Starmer miniszterelnök. Kaja Kallas és az EU-s vezetők azzal próbáltak kibújni az amerikai szorításból, hogy hadihajók helyett a Vörös-tengeri uniós védelmi misszió kiterjesztését ajánlják fel a Perzsa-öbölre – de az európai külügyminiszterek hétfőn ezt is elutasították.
Az amerikai elnök saját állítása szerint már legalább hat országot kért meg Nagy-Britanniától, Francia- és Németországtól Japánig, Dél-Koreáig, de még a hidegháborús főellenség Kínáig is, hogy küldjenek hadihajókat és aknamentesítőket a Közel-Keletre, és segítsenek az amerikai erőknek újra megnyitni a Hormuzi-szorost.
Elszorítani az ütőeret
A Perzsa-öböl nem egész negyven kilométer széles kijáratát Irán az izraeli és amerikai támadásokra válaszul zárta le, amivel azon nyomban megbénította a világ energiakereskedelmének az ötödét. A nyersolajnak és az LNG-nek egyaránt nagyjából a húsz százaléka ezzel nem tud kijutni a világpiacra. Ez idáig 40 százalékkal lőtte ki az olaj árát, és a piac rendkívül ideges, minden megszólalás nagyot lendít az árakon, felfelé és lefelé egyaránt.
A Hormuzi-szoros március eleji tankerforgalma a háború miatt leálló közlekedéssel.
Fotó:
JAKUB PORZYCKI/NurPhoto via AFP
Ha a helyzet tartósan így marad, magyarul, ha a háborúnak és a blokádnak nem vetnek nagyon gyorsan véget, az nemcsak az öbölállamokra jár katasztrofális hatással, de az egész világgazdaságra – olyan recesszióval, amibe sokan fognak belebukni kisemberektől a vezetőkig.
Csatlakozz
a Körhöz, és olvass tovább!
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják
el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Megnézem a csomagokat
Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!
Ez a cikk a
The Eastern Frontier Initiative (TEFI)
projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független
kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI
célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A
444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a
gyűjtőoldalunkon.
Partnerek
Gazeta Wyborcza
(Lengyelország),
SME
(Szlovákia),
Bellingcat
(Hollandia),
PressOne
(Románia),
Delfi
(Észtország),
Delfi
(Lettország),
Delfi
(Litvánia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt
szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem
feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és
Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az
Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.