Előbb-utóbb minden hollywoodi férfisztár életében elérkezik a pillanat, hogy egy űrhajón találja magát. Olykor a női sztárok életében is elérkezik, de mintha még mindig a férfiak lennének többségben.
Ejnye, Hollywood!
A Hail Mary-küldetés Ryan Gosling-nak immár a harmadik űrjárgányos filmje, ami jól mutatja a 45 éves színész piacképességét. Az örök kukacoskodók kedvéért: nemcsak Az első embert vettük ide, hanem – némi leegyszerűsítéssel – a Szárnyas fejvadász folytatását is. Jó, legyen az eredmény akkor két és fél. A lényeg, hogy Gosling már jó ideje olyan színésznek számít, akire érdemes egy nagyszabású sci-fi díszleteit rákölteni.
Gosling eddig sem csupán egy volt a legénységet alkotó arcok sorában, hanem maga volt az arc. A tényező, aki olyan korosztályokat is bevisz a moziba, amelyeket Harrison Ford (lásd Blade Runner 2.) már nem ér el. De most érkeztünk el oda, hogy csakis ő tölti ki az űrt, egyáltalán nem átvitt értelemben. Ennél följebb iparági szemmel nézve nincs is.
Egy sztár, egy űrhajó. Egy egy misszió, ami nem egy meglazult csavar megerősítése a beláthatatlan messzeségben, hanem – igen, az emberiség megmentése. A jó öreg világvége elodázása. Igazi sztárfeladat. Még csak március van, de máris veszélyben a földi élet. Kihalóban a Nap, valamit tenni kell. A jó hír, hogy Ryan Gosling, vagyis az általa játszott tudós férfiú egyáltalán nem áll készen a feladatra. Ez azért jó, mert miközben az emberiség léte a tét, sokat lehet a százmillió dolláros díszletek között hülyéskedni. Az ilyesmit szaknyelven úgy hívják: humor.

Amit Ryan Gosling magával visz az űrhajóra, ahová nem jószántából, hanem némi mesterkedés árán kerül, az egy sokszor kipróbált Gosling-brand: a színész jól ismert jópofa énje. A rokonszenves lúzer, a bicikliző kockafej a szomszédból, akinek nem nagyon akaródzik a világmegmentés, de aztán másképp alakulnak a dolgok.
Ismerős, nem?
Mindannyian ismerünk kedves nördöket az emeletről, akik némi noszogatásra megmentik az emberiséget. Jó, talán mégsem ismerünk ilyen arcokat, de ez nem is akkora baj, senki nem állított olyat, hogy A Hail Mary-küldetés szociodráma lenne, betekintés a szomszédban élő kockák fejébe. Nem, ez az az eset, amikor Hollywood nagyszabású vágybeteljesítő üzemmódban nyomja: Ryan Goslinghoz csomagolt világvégével, űrexpedícióval és a Pataky Attila által biztosra vett földönkívüli élet egyik bájos reprezentánsával.
Andy Weirrel egyszer már jól járt Hollywood, a sci-fiben utazó szerző, aki nemcsak a fi-re, de a sci-re is hangsúlyt fektet, egy jóemlékű szuperprodukcióval már dicsekedhet. A marsi című regényéből Ridley Scott készített filmet, amelyben Matt Damon sikerrel növeszt krumplit a Marson. A leleményes űrhajótörött története nagyot ment. A legjobb filmnek járó Golden Globe-ot is elnyerte – a vígjáték és musical kategóriában. Ki mondta, hogy a díjátadóknak nincs humoruk?

Innen többé-kevésbé egyenes út vezetett oda, hogy Ryan Gosling tök egyedül térjen magához egy űrhajón és elmerengjen rajta, hogy mi lesz a vacsora és miért halott a legénység két másik tagja. Amikor A marsiból készült Ridley Scott-film átlépte Amerikában a 200 millió dolláros bevételi határt, Hollywood rajzolt egy smilie-t Andy Weir neve mellé. Most már csak meg kellett írnia A Hail Mary-küldetés című regényt, a Phil Lord és Christopher Miller rendezőpárosnak pedig filmet kellett készíteni belőle. Tiszta sor.
Lord és Miller két dologról is híresek. Az egyik, hogy Oscart nyertek a Pókember – Irány a Pókverzum című, meglepően kreatív animációs filmjükért, a másik pedig hogy páros lábbal rúgták ki őket a Solo: Egy Star Wars-történet rendezői székeiből. Állítólag azért, mert nem vették elég komolyan a franchise játékszabályait. Ez a komolytalanság pedig nagyon jól áll Ryan Goslingnak.
Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, milyen lett volna a Lord-Miller duó Han Solo-filmje, de az biztos, hogy A Hail Mary-küldetés legjobb része a főhős űrbeli bénázása. Afelől semmi kétség, hogy meg fogja menteni a világot, vagy legalábbis minden tőle telhetőt megtesz érte. Isten ments, nem állítjuk, hogy ez történik (de az ellenkezőjét sem), csak annyit mondunk, hogy ebben a műfajban és ilyen költségek mellett nem szokás kinyírni sem az emberiséget, sem Ryan Goslingot.
Az emberiséget egyébként az Oscar-díjra jelölt német színésznő, Sandra Hüller jeleníti meg, ő a világvége elodázását célzó földi műveletek szigorú irányítója. Megfontolt, komoly, de kapható egy kis karaokéra – ennyi a szerep. Az a fajta hollywoodi meló, amivel frissen felfedezett európai tehetségeket kínálnak meg a presztízsre hajtó szuperprodukciók. Egy kis európai touch mindig jól mutat a kirakatban.

Sandra Hüller és Ryan Gosling
InterCom
Ha nem Hüllert alkalmazzák, hanem csak egy korrekt karakterszínészt, akkor sem szenved kárt a produkció, mert ha jól számoltunk, itt csak két szerep van. Az űrhajósé és földönkívüli bajtársáé, akivel odafent akad össze. Az idegen lény sem úri passzióból utazgat az űrben; ha a nyelvük nem is, a missziójuk megegyezik.
A Rocky-ra keresztelt szaktárs minden bizonnyal új löketet ad a plüssfigura-gyártásnak. Úgy fest, mint Rubik Ernő egy korai, sziklás külsejű játékprototípusa, ami végül nem került tömeggyártásra. Amúgy pedig ő a földi kockafej mellett az égi kockafej. Két szórakozott professzor találkozik az űrben – így kezdődik a vicc. Az egyik csetlik, a másik botlik, és ez igen jó móka.
Burleszk az űrben, több mint 200 millió dollárból?
Túl szép, hogy igaz legyen. Phil Lord és Christopher Miller nem is bírja abbahagyni. Tudják ők is, hogy nem lehet örökké viccelődni, ez rendben is van, ha ekkora a tét, a heroikus küzdelem benne van a jegy árában. Ráadásul nem egy, hanem két bolygó jövője a tét. Meg az, hogy mennyit bír el a humor és a pátosz jóféle keveréke. Számításaink szerint úgy 100 perc a grandiózus látványba csomagolt heroikus cukiság élettartama. És biztosan nem 156. Pedig ennyi a rendezőpáros filmjének hossza.
Sokat elmond a blockbusterek jelen állásáról, hogy A Hail Mary-küldetés, bár csaknem egy teljes órányi fölösleget cipel magán, így is könnyedén veri a mezőnyt. Bérelt helye van a legjobb vígjáték vagy zenés filmek idei kategóriájában.