Hemsworth filmje olyan nagy klasszikusokat idéz meg, mint a Szemtől szemben, és ennél nagyobb dicséretet nem is kaphat!
Nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon vágytam egy jó kis bankrablós ún. heist movie-ra, ahol profi rablók hajtanak végre vakmerő akciókat, hogy aztán szintén profi rendőrök vegyék őket üldözőbe. Mint Michael Mann klasszikusában, az oly sokat emlegetett Szemtől szemben-ben (1995), és abszolút biztos vagyok benne, hogy pont az a film volt a minta A bűn útja rendezője számára. És még néhány másik, de ezzel semmi baj nincsen,
Forrás: InterCom
A film rögtön egy szinte tökéletes rablással kezdődik, bár a célpont nem egy bank, hanem egy értékes gyémántszállítmány. Hősünk (Chris Hemsworth) igazi profi – a profi szó sokszor fog itt elhangozni –, aki mindent tud a célpontról, előrelát majdnem mindent, gyors, hatékony, határozott, de nem alkalmaz erőszakot, még akkor sem, amikor az egyik kísérő váratlanul rálő. Villámgyorsan felszívódik, a rendőrség pedig tehetetlen. Hamarosan kiderül, hogy nem ez volt az akciója, és van egy nyomozó (Mark Ruffalo), aki rendszert lát a különböző Los Angeles környéki rablásokban, hiszen mind a Csendes-óceán partján futó 101-es út mentén történt.
Forrás: InterCom
Rablónk ugyan egyedül dolgozik, de vannak kapcsolatai: egy hacker, aki az infókat szerzi és egy orgazda (Nick Nolte), aki elpasszolja a cuccot, és akivel hősünk összerúgja a port – egy új akciót ugyanis túl veszélyesnek tart, fél attól, hogy valaki megsérülhet.
Az neki már nem férne bele.
Itt lép a képbe egy fiatal, ambiciózus és gátlástalan rabló (Barry Keoghan), aki a helyére pályázik, miközben hősünk saját rablását tervezi. Amihez szüksége van egy kiábrándult, főnökei által kihasznált biztosítási ügynöknőre (Halle Berry), akin keresztül megszerezheti eddigi legnagyobb zsákmányát. Nem sejti azonban, hogy mind a felbőszült orgazda és a neki dolgozó másik rabló, mind az elszánt nyomozó egyre közelebb jár hozzá.
Forrás: InterCom
Mi pedig közelebb jutunk hőseinkhez, mert Bart Layton író-rendezőt legalább annyira vagy talán még jobban érdeklik a karakterek, mint az akció. Megtudjuk, miért van egyedül a rabló és mire vágyik, megismerjük a frissen elvált, „életközépi” válságban lévő zsarut és a magát mellőzöttnek érző biztosítós nőt. Elkerülhetetlen, hogy útjaik újra és újra keresztezzék egymást, a kérdés csak az, mi lesz a végeredmény.
És Layton nem sieti el a dolgot, ami jó, mert ez egy old school film,
ami hirdeti is magáról, hogy szeretne elegáns, patinás old school darab lenni. Nem is véletlenül jár hősünk egy pont olyan vintage Ford Mustanggal, amivel Steve McQueen is járt, akinek még a neve is elhangzik itt néhány filmcímmel együtt. A főhajtás egyben profizmus is: itt mindent másodpercre kiszámoltak az alkotók, mindegyik karakter útját lépésről lépésre vonalzóval megrajzolták. Ami szintén jó, de nem minden szempontból.
Forrás: InterCom
A szakmai profizmus – ami kellemes meglepetés egy olyan rendezőtől, aki eddig főleg dokumentumfilmeket készített –, ugyanakkor a kockázatvállalás hiányát is jelenti.
Mark Ruffalo sokadszorra játssza a tisztességes, gyűrött zsarut, ahogy korunk egyik legidegesítőbb fiatal színésze, Barry Keoghan is újra egy kiszámíthatatlan csodabogár.
Harry Berry megint egy egzotikus MILF, Hemsworth pedig karizmatikus rosszfiú, de az ő karaktere azért valamivel kidolgozottabb. Az első akció után például azt látjuk, amit ritkán szoktunk: még tombol az adrenalin és a feszültség a rablóban, akinek percek kellenek ahhoz, hogy megnyugodjon. Ez ügyes adalék a figurához. Akinek komoly kapcsolódási problémái vannak, és hamarosan az is kiderül, miért. ezért jár némi pluszpont, hogy aztán a rendező szembemenjen pont ezzel a karakterépítéssel, amikor a főhős, akinek a nevét sem tudjuk, hirtelen átmegy jéghideg manipulátor üzemmódba.
Forrás: InterCom
Akadnak más pontok is, ahol a film nem következetes vagy ahol kikezdhető a logikája – az elején például még számítanak a biztonsági kamerák, aztán már nem –, de ez még így is a legprofibban összerakott bankrablós heist film, amit az elmúlt években láttunk. Igen, leegyszerűsített karakterekről van szó, de ezek egyben alapkarakterek, archetípusok is egyben, olyan figurák, akik nélkül ez a műfaj nem is létezhet, jól „mozognak” itt a vásznon, a köztük lefolytatott játszma pedig végig izgalmas marad.
Forrás: InterCom
Értékelés: 8/10
„Az év első remek filmje” – ezek az első reakciók Chris Hemsworth új thrillerjére
Bár a film még nem került mozikba, a kritikusok, akik láthatták, megosztották róla a véleményüket, ami egybehangzóan pozitív!