A Hamnet előtt sokan nem ismerték Jessie Buckley-t, és ez nem véletlen: a színésznő fiatalon megtanulta, hogy a saját útját kell járnia: a személyes brandépítés helyett kis színházakban játszott, de tehetsége mégis kiviláglott. A vidéki Írországból induló színésznő története a megfelelési kényszerektől és a 2000-es évekbeli valóságshow-k kegyetlenségén át vezetett az Oscar-díjat érő katartikus főszerepig, amelyben a művészete és a magánélete végérvényesen összefonódott. Januárban a British Vogue-nak adott hosszú interjút a színésznő, azt szemlézzük.
–
Jessie Buckley az ír Killarney városában, County Kerry varázslatos tájain született egy igazi művészcsaládba: költő apja gyakran szavalt verseket a tengerparton, anyja operaénekes és énektanár volt. „A gazdagságunk abból fakadt, hogy a világban, a természetben voltunk” – mondta januárban Jessie Buckley. Szabad, kreatív légkörben cseperedett egészen addig, míg tizenegy évesen a bentlakásos Ursuline lányiskolába nem került, ahol életében először szembesült a társadalomnak való megfelelés kényszerével.
Bár zongorát és hárfát tanult, és musicalekben is játszott, kiderült, hogy „rossz” tanuló, és nehezen viselte a kötöttségeket: éjszakánként ellopta a zeneterem kulcsát, hogy hajnalban egyedül játszhasson, megkönnyebbülésként.
„Hirtelen az lett fontos, hogy milyen árucikkeid vannak, hogy Buffalo cipőt hordasz és önbarnítót használsz – mindkettőt csináltam –, ez volt a belépőd a világba” – reflektál kamaszéveire a színésznő.
„Amikor 12 évesen egy kis hölggyé válsz, sok mindent mondanak, például, hogy kicsinek kell lenned minden értelemben. Legyél óvatos, ne legyél túl okos, de legyél rendezett”
– fogalmazott Buckley, akit már akkor nagyon felháborított ez a hozzáállás, de kitörés helyett összeomlott, depresszióval és evészavarral küzdött tiniként.
„Amikor mindenhonnan azt kapod, hogy valami olyan irányba kellene formálódnod, ami számodra nem természetes, ezt az üzenetet internalizálod, és ez önpusztítóvá válik. Amint ezt felismertem, arra tettem fel az életem, hogy kiszakadjak ebből a rossz tanításból, és az olyan történetekből, amik valójában nem szolgálnak engem, hogy megtaláljam a saját életem. Tudod, miről beszélek, ugye?”
– magyarázza a színésznő.
Buckley útja a vidéki Írországból a 2026-os Oscar-gáláig önmagában is megérne egy filmet. 2007-ben, miután befejezte az iskolát, még mindig depresszióval küzdött, és nem igazán tudta, mihez kezdjen magával. Az iskolába, ahová jelentkezett, nem vették fel, ezután Londonba repült, ahol a BBC nyílt meghallgatást tartott az I’d Do Anything című valóságshow-hoz, amelyben a West End készülő előadásába, az Oliver! című musicalbe keresték a két főszereplőt. Bár a műsorban egész sokáig jutott, a szerepet végül nem ő kapta.
„Visszatekintve azt érzem: »Istenem, mennyire bátor voltál«. Nem tudom, meglenne-e most bennem ez a bátorság. És nem tudom, mennyire volt ez ártatlanság vagy tudatlanság” – fogalmaz Buckley, aki szerint rengeteg testszégyenítést és kioktatást kapott arról, hogyan kell nőiesebbnek lennie, miközben épp csak „belenőtt a testébe”.
„Nagyon remélem, hogy egy 15, 17, bármilyen korú nőnek soha nem kell ilyen brutális élményeken keresztülmennie, mint ami abban a műsorban történt. De akkor még nem értettem, nem ismertem fel, csak éreztem, hogy ez milyen nehéz”
– gondolt vissza arra az időszakra, amely végső soron ráébresztette, hogy a saját útját kell járnia: klubokban énekelt, kisebb színházakban játszott – köztük több Shakespeare-darabban is –, különböző sorozatokban kapott kisebb szerepeket, és saját brandépítés helyett a munkára koncentrált. Tehetsége mégis sokaknak szemet szúrt, köztük Chloé Zhao rendezőnek, aki a Hamnetre készülve úgy érezte, egyetlen színész játszhatja el Agnest, Shakespeare feleségét: Jessie Buckley.
A színésznő egy coloradói filmfesztiválon állt példaképei között, amikor a rendező egyszer csak odalépett hozzá, „én meg csak álltam ott, hogy mi a fene?” – idézte fel. A Hamnet története a kevés fennmaradt történelmi tényből indul ki, majd azt képzeli el, hogyan alakította a fiuk halála Shakespeare egyik legnagyobb művét, a Hamletet, miközben Agnes alakját egyfajta gyógyító, ösztönös erejű nőként rajzolja meg – Rezek Bori kritikáját a filmről itt olvashatod.
Megváltoztatta az életét
A szerepre Buckley fizikai síkon is készült: már a forgatás előtt egy műterhes hasat kért, hogy „érezze a súlyát”, és ezzel együtt élte a karakter mindennapjait. A férje csak nézte: „A feleségem megőrült? Megőrült?” – idézi párja gondolatait. De Agnes nemcsak színészi feladat volt, hanem személyes fordulópont is.
„Az, hogy eljátszottam valakit, aki elveszít egy gyereket, mély szükségletet indított el bennem… hogy megtaláljam a sajátomat”
– vallotta be a színésznő. A forgatás 2024 szeptemberében ért véget, Buckley néhány nappal később teherbe esett, így a film és a saját élete szinte összefonódott. Már várandósan látta az első vágást, majd újszülött kislányával tért vissza egy vetítésre – „az volt az első alkalom, hogy elhagytam a házat” – mondta.
Ez az élmény nemcsak az anyasághoz, hanem önmagához való viszonyát is alapjaiban alakította át. Ahogy fogalmaz:
„Egy barátom azt mondta: ne felejtsd el, hogy te is valami új vagy, amikor anya leszel. Nagyon sok figyelem jut erre a kisbabára, de közben a világhoz való viszonyod is új, a kapcsolatod a pároddal is új, a munkádhoz való viszonyod is új. Nem tudom, mi lesz a következő történet, amit el kell mondanom, mert ami történt, az földrengésszerű”
– nyilatkozta januárban az azóta már Oscar-díjassá vált Jessie Buckley.
A kiemelt kép forrása: Getty Images/ Jamie McCarthy/ Staff
Nőnapra extra hónapokat adunk a WMN-tagsághoz
A WMN 11 éve dolgozik azon, hogy a nők hangja ne csak egy napig hallatszódjon. Ha fontos, hogy ez a tér megmaradjon, most van itt az ideje csatlakozni. Ez nem csak tartalom. Ez egy döntés arról, hogy te is része akarsz lenni a történetnek.
Ha most leszel tagunk, az éves tagsághoz +3 hónapot adunk ajándékba, a havi tagságnál pedig az első hónapod ingyenes.