Március 19-én, csütörtökön találkoztak az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői Brüsszelben, ahol az előzetes tervek szerint a februári, Alden Biesen-i informális csúcson már megkezdett munkát folytatva tárgyaltak volna a vezetők az európai versenyképességről, valamint az egységes piac további mélyítéséről.
Ugyan a téma napirendi pontként megmaradt, viszont az élet és a nemzetközi helyzet a csúcs fókuszát valamennyire átírta, és a mostani csúcs legemlékezetesebb pillanata is Orbán Viktor magyar miniszterelnök vétója lett.
Kemény kritikák össztüzében találta magát Orbán Viktor
A tagállamok vezetői még a tavalyi év végi, decemberi csúcson hozták meg a politikai döntést, hogy az államcsőddel szembenéző Ukrajnának a következő két évnyi pénzügyi szükségleteinek nagy részét a tagállamok átvállalják egy 90 milliárd eurós uniós hitel keretén belül.
Akkor ez a megoldás már eleve B tervnek minősült, mivel első számú terv a legtöbb tagállam szemében az orosz jegybank EU területén immobilizált vagyonának felhasználása lett volna, azonban mivel a leginkább érintett Belgiumot nem sikerült erről meggyőzni, így végül az eurókötvények kibocsátásában állapodtak meg a vezetők, amiből Magyarország mellett Szlovákia és a Cseh Köztársaság is kimaradt.
Ugyanakkor a Barátság kőolajvezeték január 27-i leállása óta a magyar kormány blokkolja a hitelt: annak a fedezetét ugyanis a jelenlegi többéves pénzügyi keret adná, és ennek megvalósításához a tagállamok részéről egyhangú döntés szükséges. Erre azonban a magyar kormány határozottan nemet mond, amiért jelenleg nem működik a Barátság kőolajvezeték – a magyar, valamint a szlovák olvasat szerint a vezeték üzemképes, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök politikai okokból nem indítja újra az olajszállítmányt, míg az ukránok szerint a vezetéket jelenleg nem tudják üzemeltetni egy szivattyútelepet ért támadás miatt.
A csúcsot megelőzően a magyar és a szlovák aggályokat kezelve próbálták elérni az Európai Unióban, hogy végül a magyar vétót feloldják. Még Emmanuel Macron francia elnök is a nyilvánosságban szólított fel a vezeték helyreállítására, a csúcsot megelőzően pedig António Costa Európai Tanács-elnök, valamint Ursula von der Leyen Európai Bizottság-elnök közös közleményben jelentették be, hogy megállapodtak Ukrajnával: uniós pénzből, európai technikai segítséggel állítják helyre a vezetéket, amibe a vezeték helyreállításától addig vonakodó Zelenszkij is belement. Szerda este már meg is érkezett egy uniós szakemberekből álló misszió Ukrajnába.
A vezeték azonban még továbbra sem működik, aminek a megjavítása az ukránok szerint 45 napig tart,
Orbán Viktor pedig kijelentette, amíg nincs olaj, addig nincs pénz, ezen álláspontját pedig egy másfélórás, rendkívül heves hangulatú, ám parttalan vitán is fenntartotta.
Sajtóhírek szerint a vitán keményen bírálták a magyar álláspontot, amiért egy már korábban elfogadott alkut elleneznek, amit többen is egy vörös vonal átlépéseként értelmeznek, mivel szerintük ezzel Orbán megszegte a szavát és aláássa az európai döntéshozatalt is. Sokan azzal vádolták meg emellett a magyar miniszterelnököt, hogy a vétónak a magyar választási kampányhoz van köze, és a rövidtávú politikai céljait fontosabbnak tartja a hosszútávú, kollektív európai biztonsághoz képest, de ezt a feltételezést Orbán visszautasította.
Előbbiről beszélt a csúcs után több vezető is: Macron és Friedrich Merz német kancellár is elítélte azt, amivel szerintük magyar kollégájuk nem tartotta be a szavát, és megszegte a decemberben már politikailag elfogadott alkut, de a kancellár szerint ezzel az uniós szerződésekben rögzített lojális együttműködés elvét is. A legélesebben azonban tőle szokatlanul António Costa reagált a csúcsot lezáró sajtótájékoztatóján:
António Costa szerint a magyar vétó lényegében az Európai Unió és az uniós intézmények zsarolása.
Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a vitáról úgy fogalmazott, hogy még sosem hallott ilyen durva hangvételű kritikát egy vezetőről egy EU-csúcson sem, míg az első EU-csúcsán résztvevő holland Rob Jetten úgy írta le a vitát, hogy a hangulat jeges volt, sok kínos csenddel tarkítva.
Voltak, akik azonban megértőek voltak a magyar miniszterelnök vétójával szemben: Robert Fico szlovák miniszterelnök a vitán kiállt Orbán Viktor mellett, míg Giorgia Meloni olasz kormányfő sajtóhírek szerint megérti a magyar álláspontot, miszerint a vezeték leállásával megváltozott a helyzet.
Orbán Viktor is a megváltozott helyzettel érvelt, és úgy gondolja, nem szegte meg a szavát, hanem a hitel elutasításával egy megváltozott helyzetre reagál. Hangsúlyozta, hogy a vezeték Magyarország számára létfontosságú, amit Ukrajna szerinte politikai okokból blokkol, és bírálta az uniós intézmények problémára adott lassú válaszát is. A csúcs után azt nyilatkozta, hogyha decemberben is fennállt volna az a helyzet, mint most, hogy nem jön az olaj Ukrajnán keresztül, akkor szintén ellenezte volna a hitelt. Sőt, immáron garanciát is kérne arra, hogy a jövőben se álljon le a vezeték.
A vita hevét jól mutatja, hogy
Orbán Viktor a vita egy pontján azzal vádolta meg uniós kollégáit, hogy szerinte őket jobban érdekli Ukrajna, mint Magyarország sorsa.
Sajtóhírek szerint egyébként eleinte próbálták meggyőzni a miniszterelnököt arról, hogy szavazza meg a hitelt, mivel konklúzióba bekerült volna egy olyan mondat, hogy addig nem folyósítanák Ukrajnának a hitelt, amíg az olajszállítás újra nem indul a Barátságon vezetéken, de végül maradt a vétó – Orbán szerint a tettek nagyobb súllyal bírnak, mint a szavak.
A vitát így végül érdemi eredmény nélkül zárták le: összesen 20 vezető szólalt fel azon, viszont miután látták, hogy Orbán Viktor nem fogja megváltoztatni álláspontját, emiatt abban maradtak, a témára a következő csúcson térnek majd vissza, majd az Orbán és Fico nélkül a többi 25 tagállam által elfogadott konklúzióban pedig felszólították az Európai Bizottságot, hogy addig találjon egy átmeneti megoldást.
A csúcs után Ursula von der Leyen azt mondta, hogy az EU továbbra is támogatja Ukrajnát, de egy tagállam blokkolja a hitelt. Viszont minden részletet magának megtartva hozzátette, Kijev így, vagy úgy, de megkapja majd a támogatást.
Versenyképességtől az energiaárak is elvitte az időt
A csúcs másik fő témájává a közel-keleti helyzet nyomán kialakult gazdasági bizonytalanság és energiaár-növekedés lépett elő, amire a tagállamok egy gyors, rövidtávú megoldást szeretnének találni, hiszen a Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök által Irán ellen indított háború egy, a teljes régióra átterjedő konfliktussá nőtt, és a Hormuzi-szoros lezárásával – amin a világ teljes olajkereskedelmének a 20 százaléka áthalad –, valamint a South Pars gázmező elleni támadásokkal mind az olaj, mind a gáz világpiaci ára nőtt.
Ezt többen Olaszország vezetésével – és többek között Magyarország támogatásával – az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (ETS) az ideiglenes felfüggesztésével, vagy az ETS szabályainak a lazításával próbálták volna elérni, viszont sok tagállam és az Európai Bizottság azt teljesen ellenezte, mivel azt az EU klímaváltozás elleni harcának az egyik legfontosabb eszközének tartják.
Voltak olyan tagállamok, akik az állami támogatások engedélyezése, valamint az energiaárakat terhelő adók csökkentése mellett érveltek, viszont előbbit a szerényebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező kormányok ellenezték,
mivel a félelmük szerint azzal a gazdagabb országok teljesen felülírnák az energiapiacot, miközben ők valódi segítség nélkül maradnának.
Végül abban maradtak, hogy júliusban visszatérnek az ETS revíziója során a témára, viszont Von der Leyen felvetette a tagállamoknak, hogy az ETS-ből származó bevételekből létrehoznának egy 30 milliárd eurónyi beruházásösztönző csomagot, és abból finanszíroznának a tagállamok energiainfrastruktúrájuk fejlesztését.
Emellett a csúcsot lezáró konklúzióban a tagállamok felszólították az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki gyors és célzott megoldásokat a megugró fosszilisenergia- és áramárak csökkentésére, miközben a tagállamok vezetői hitet tettek további energiainfrastruktúra-beruházásokra és azok modernizálására.
A kialakult helyzet okára, a közel-keleti háborúra is kitértek – sajtóhírek szerint Merz legnagyobb bánatára, aki csalódott, hogy a versenyképesség helyett a háború sok időt vett el az amúgy is zsúfolt programból.
A közel-keleti helyzet kapcsán a konklúzióban többek között deeszkalációra szólították fel a feleket és az azonnali tárgyalások megkezdését javasolták,
miközben arra kérték a háborúzó országokat, hogy ne támadják az energiainfrastruktúrákat. Emellett Izraeltől azt kérték, hogy juttassa el a Gázai övezetbe az onnan hiányzó segélyszállítmányokat. Továbbá a tagállamok úgy határoztak, hogy nem szélesítik ki az Aspides misszió hatáskörét, ami kapcsán Kaja Kallas nem mindennapi érvvel állt elő.
A Közel-Keletről, valamint a multilaterális világról és a nemzetközi jogon alapuló világrendről részint egy közös munkaebéd során tárgyaltak az ENSZ főtitkárával, António Guterres-sel is, amit a Politiconak egy diplomata teljesen felesleges napirendi pontként jellemzett – elvégre egy héttel ezelőtt épp Ursula von der Leyen mondta azt a tagállamok nagyköveteinek, hogy az EU nem lehet a régi, nemzetközi jogon alapuló világ őrzője, és alkalmazkodnia kellene ehhez az új valósághoz.
Tovább mélyítenék az egységes piacot
Mindenesetre így is sok időt szenteltek a tagállamok vezetői a versenyképességre, ami eleve a gerincét jelentette a mostani találkozónak a többi téma ellenére. Azonban jól mutatja a csúcs zsúfoltságát, hogy az arról való egyeztetést a tervezetthez képest végül két és félórával később tudták csak megkezdeni.
A lehetőségekhez képest minél több időt kívántak szánni a témának a tagállamok vezetői: részint emiatt a következő, 2028-tól hatályba lépő, még jelenleg is komoly szakpolitikai vitákat képző többéves pénzügyi keretről (MFF) – ez az uniós költségvetés elnevezése – szóló eszmecserét egyszerűen áttolták a következő, áprilisi informális csúcsra, és az EU védelmi beruházásairól szóló napirendi pontot is gyorsan átbeszélték.
A tagállamok egyetértettek abban, hogy az európai versenyképesség érdekében le kell bontani a még meglévő nemzeti akadályokat az egységes piacon belül,
valamint, hogy az Európai Bizottság dolgozza ki az egységes piac további elmélyítését célzó Egy Európa, egy piac tervet. A már meglévő tervekről – például a nemrég prezentált EU Inc-ről – a tagállamok a mihamarabbi, legkésőbb 2027 eleji elfogadására tettek ígéretet, és ezenkívül a konklúzióban azt is rögzítették, hogy a bürokratikus terheket csökkenteni kívánó, különböző egyszerűsítési omnibusz-csomagokat is idén végéig el kell fogadni.
De a végkövetkeztetés ezen részeiben ezenkívül további más, részletes gazdasági és energiaügyi reformok is szerepelnek.
A csúcson még szó esett a migrációról is, ami kapcsán az előzetesen letárgyalt konklúziótervezeten valamelyest változtattak a tagállamok vezetői, és szigorítottak azon.
Például felszólították az Európai Bizottságot, hogy monitorozza a közel-keleti helyzetet, és használjon fel minden rendelkezésére álló eszközt, hogy a 2015-öshöz hasonló menekültválság ne történhessen meg ismét.
Von der Leyen erről a csúcsot követő sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy 2015-höz képest immáron jóval felkészültebbek.
Ugyanakkor a csúcs így is a magyar vétótól maradt emlékezetes: ugyan sikerült a tagállamoknak egy sor bürokratikus, az európai versenyképességet javítani kívánó javaslatban megegyezni, de a történelemkönyvekben e csúcsról az marad meg, hogy a vezetők egy része szerint egy tagállam átlépett egy korábban elképzelhetetlennek tűnő vörös vonalat, amikor blokkol egy már megegyezett, az európai biztonság szempontjából fontos alku végrehajtását.
(Borítókép: Orbán Viktor 2026. március 19-én. Fotó: Simon Wohlfahrt / Bloomberg / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!