Nem teketóriázik sokat A Hail Mary-küldetés, Ryan Gosling a hazai mozikban március 19-én bemutatott újdonsága rögtön a mélyvízbe, pontosabban inkább a mélyűrbe ejti főszereplőjét. Dr. Rylan Grace (Gosling) mesterséges kómából ébred fel, jókora bozontja és hatalmas szakálla, valamint a minden testüregéből kilógó csövek jelzik, hogy nem kis utat tett meg eddig. Azt viszont nem tudja hősünk, pontosan mi újság, jó pár perc kell neki, mire összerakja, hogy civilben ő csak egy fizikatanár, akiből valahogy asztronauta lett, és azért küldték egy másik csillagrendszerbe, mert a Nap haldoklik, és ha nem talál ezen az öngyilkos misszión megoldást, akkor úgy 30 éven belül a Föld népességének legalább a fele pusztulni fog.
Baljósan hangzik az alapvetés, és elsőre meg is riasztja Grace-t a dolog, ám A Hail Mary-küldetés, melynek alapját Andy Weir azonos című regénye adja, a lehető legtávolabb áll a búskomorságtól. Épp ellenkezőleg, ez egy bevallottan és ellentmondást nem tűrően optimista film, amely nem kevesebbet tűz ki célul, mint hogy egy két és fél órás, abszolút a szórakoztatást célzó űrkalanddal egy kicsit elhitesse velünk, nézőkkel, hogy
a tudomány is lehet menő és feszültséggel teli.
Ami magát az adaptálást illeti, a jól összeszokott rendezőpáros, a korábban a The Lego Movie-t és a Spider-Verse-filmsorozatot elhozó Phil Lord és Christopher Miller egészen tartották magukat a könyvhöz. Konkrétan a játékidő nagy részében annyit látunk, hogy mindenféle kutatásokat végeznek a karakterek, néha a levegőbe bokszolnak, hogy „Heuréka, megtaláltam!” – a mi agytekervényeinknek meg ahhoz képest, hogy egy tipikusnak tűnő amerikai blockbusterről van szó, jócskán kell forogniuk és dolgozniuk. A Hail Mary-küldetés azonban kicsit sem megszokott nagyköltségvetésű film, ebbe főleg Ryan Gosling néha ügyetlen, szociális fóbiás okostojásának köszönhetően sokkal több lélek szorult, mint mondjuk az ugyancsak Weir-regényen alapuló, szerintem abszolút túlértékelt A marsiba.
Máshol és máskor elég rosszul tud állni filmeknek, amikor csapongó a történetvezetésük, előre-hátra ugrálunk az időben, jelen esetben viszont épp ez adja meg A Hail Mary-küldetés erősségét. Mármint, tényleg olyan érzés a filmet nézni, mintha mi magunk rakosgatnánk össze a képet építőelemenként. Én személy szerint sose értettem a fizikához, kémiához és egyéb reál tárgyakhoz, de ezúttal, még ha csak a nagyvászon előtt ülve is, megláttam egy pillanatra, hogy mások miért a tudományokban teljesednek ki. Tényleg egy baromi logikusan összerakott, hihető cselekménye van A Hail Mary-küldetésnek, kezdve azzal, hogy miért hűlnek ki a csillagok, egészen odáig, hogy miképp válik képessé az emberiség a fénysebesség közeli tempóra, amikor az űrutazásról van szó.
Gosling karizmája ide bőven elég, és el is viszi a filmet, mind összezavarodott asztronautaként, mind pedig egy, az emberi léptékhez képest kezelhetetlenül nagy slamasztikába került tanárként hihető, szerethető, lehet érte izgulni ezerrel. Néha még azt is megengedi magának a film, hogy látványos legyen, amikor kilépünk a kémcsövek és a rideg kutatószobák közül a csillagok közé, azok a snittek eszméletlenül látványosak, és nem utolsó sorban színesek. Manapság Hollywoodban minden olyan fakó, sötét, nem ártana, ha a fényképezést tekintve visszatalálnának az alkotók a színekhez. Legalább az olyan előremutató, optimista sztoriknál, mint ez.
Nem túl nagy spoiler, mert a trailerek is lelőtték, hogy Grace a magányos küldetésén egy új barátra lel, egy űrlény személyében, aki hasonló okokból jött épp ugyanoda kutatni, mint hősünk. Az ő bolygója is pusztul, és elküldték csapatával együtt kivizsgálni, hogy az az egy csillag, ami még biztonságban van, vajon miért nem indult a kihűlés útjára, mint a többi. A karakter, mármint az űrlény közel sem kidolgozott, lényegében egy pókszerű kavics, lábakkal. Mégis, az ember szívébe úgy belopja magát, hogy az valami hihetetlen. A film összes megrendítő pillanata e köré a barátság köré lett írva, a forgatókönyvet jegyző Drew Goddard nem tudta úgy igazán érzékeltetni a Föld drámáját, még úgy se, hogy mostanában művészfilmes közegekben felkapott, blockbusterekben szinte soha nem látható színésznőt, Sandra Hüllert is rávették valahogy, hogy csatlakozzon a szereplőgárdához. Jó, Hüllernek azért összejön legalább egy olyan jelenet, amikor elmorzsol az ember pár könnycseppet, de a „közeleg a tragédia” és nem biztos, hogy elkerülhető érzést tényleg Grace és a Rockynak keresztelt idegen lény kapcsán kapjuk meg.
A nagy baj, hogy bármennyire jó, okos blockbusterről van szó, A Hail Mary-küldetésre egy kicsit rátelepszik ez a Grace-Rocky-szál, már az első kapcsolatfelvétel elnyújtott, és ahogy haladunk előre, úgy inkább az érzelmi hullámvölgyek csúcspontjait próbálják megütni a készítők ahelyett, hogy tartanák magukat ahhoz, aminek ez a film indult: jól felépített, logikus, de azért érzelmes hardcore science fictionnek.
Amikor még a humorizálás, a néha kínos poénok vannak terítéken, azok még nem nyomják el a tudományos-kutatós snitteket, de abban a pillanatban, hogy a könnycsavarás a szemünkből a cél, Grace sima asztronautává butul, a kutató énje meg jóformán a kukában végzi.
Nagyon meglepő, hogy Andy Weir könyvének befejezése, bármennyire is disney-s, a szó lehető legrosszabb értelmében, mert hát nyálas, hihetetlen és eltúlzott, mesébe illő, mégis jól csapódott le az olvasókban. Itt, a filmverziónál Goddard nem merte meglépni, hogy változtasson egy drasztikusat, pedig lett volna értelme. Elvégre, a feldolgozás igenis eltérhet az eredetitől, nem akkora bűn átírni, csak valahogy a mondandót meg kellett volna tartani.
Nekem a végével egy 9/10-es filmet rontottak le, nem is kicsit.
Ha az utolsó öt perce nem lenne, A Hail Mary-küldetést instant klasszikusnak mondanám, egy olyan sci-finek, ami irányt mutathat az utána érkezőknek, egy olyan okos blockbusternek, ami a ChatGPT-gyanús nagyköltségvetésű hollywoodi filmeknek, és az AI-őrült alkotóknak fityiszt mutat. De így csak egy simán jó, emlékezetes sci-fi lett a vége, amit őszintén sajnálok. Nem letagadva, hogy megvannak a tagadhatatlan erényei Gosling új sci-fijének, és a felejthetetlen pillanatai is.
7,7/10
A Hail Mary-küldetés jelenleg is megtekinthető a magyar mozik kínálatában.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!