Katasztrofális állapotban van a 120 ezer tonnás amerikai atomtemető, már szivárog belőle a radioaktív anyag

Az Egyesült Államok a hidegháború idején rengeteg kísérleti atomrobbantást végzett a Marshall-szigetek környékén. Ezek közül az egyik volt az 1958-as, amikor 18 kilotonnás nukleáris robbantást hajtott végre Amerika. A Kaktusz-tesztként ismert robbantás egy hatalmas krátert hagyott maga után.

Az USA összesen 67 robbantást hajtott végre a környéken, ami óriási mennyiségű radioaktív törmeléket és talajt eredményezett. A szakemberek úgy döntöttek, hogy ezt egy atomtemetőben helyezik el a Marshall-szigetek Enewetak atolljának egyik szigetére, a Runit-szigetre. Hogy ne legyen ártalmas a környezetre, betonnal keverték össze, majd egy hatalmas betonkupolát építettek köré.

A szakemberek régóta kongatják már a vészharangot, hogy ez a temető a globális felmelegedés miatt veszélybe került, és hamarosan radioaktív anyag szivároghat ki belőle. A témáról mi is írtunk még 2019 végén:

Az ausztrál ABC beszámolója szerint a kupolát egykor ideiglenes megoldásként építették meg. A talajvíz azonban már betört az egyébként szigetelés nélküli belsejébe, ami már okozott szivárgást is, most pedig félő, hogy a kupola felsőbb rétegei sem maradnak már sokáig a víz felszíne felett.

Ken Buesseler, az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet tudósa még 2020-ban nyilatkozott arról, hogy a szivárgás mértéke jelenleg kicsi, amíg pedig a plutónium a kupola alatt marad, nem jelent jelentős új sugárzásforrást a Csendes-óceán számára.

Ivana Nikolic-Hughes, a Columbia Egyetem tudósa, aki részt vesz a Marshall-szigetek radioaktív szennyezésének monitorozásában, nemrég arról beszélt, hogy amikor 2018-ban talajmintát vett a területen, saját szemével is látta a repedéseket. A vizsgálatok során megnövekedett sugárzási szintet és öt radionuklid jelentős mennyiségét találta a szigeten a kupolán kívül vett talajmintákban. Azt egyelőre nem tudni, hogy ez már a szivárgás eredménye-e, vagy annak hozadéka, hogy a robbantások utáni takarítás nem volt megfelelő.

Akárhogy is, a plutónium-239 izotóp jelenléte – amely a nukleáris fegyverek egyik alkotóeleme, és több mint 24 000 évig jelent sugárveszélyt, – komoly aggodalmakra ad okot azzal kapcsolatban, hogy a sziget valójában mennyire sebezhető az éghajlatváltozás hatásai miatt.

A szakember úgy nyilatkozott: a tengerszint emelkedése és a viharok erősödése mind aggodalomra ad okot.

Amerikai Energiaügyi Minisztérium

Mivel a környéken – nagyjából 32 km-re – egy körülbelül 300 fős közösség is él, a radioaktív anyagok szivárgása potenciálisan pusztító hatású lehet.

A Runit-sziget nagyjából 2 méterrel fekszik a tengerszint felett, így már 1 méteres emelkedés is pusztító hatással lehet a környezetre. Márpedig a klímaváltozás jelenlegi ütemét figyelembe véve a tudósok 2100-ra épp egy ilyen mértékű emelkedést prognosztizálnak.

Hogy mi lesz az atomtemető sorsa, jelenleg nem tudni. Lépnie az Egyesült Államok kormányának kellene, méghozzá addig, amíg nem lesz késő. A világpolitika jelenlegi alakulását látva azonban egyelőre nehéz elképzelni, hogy az amerikai kormányzat számára a prioritási lista tetején van a Runit-kupola ügye.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.