Négy év után a Netflixen tér vissza a Peaky Blinders sorozat hőse, hogy szembenézzen a nácikkal és saját éjsötét örökségével.
A 2013-ban indult Birmingham bandája hamar közönségkedvenc lett, hála a remek témaválasztásnak, a sorozat hangulatának, valamint a showrunner Steven Knight kiváló történetmesélésének. És persze a nagyszerű színészgárdának, amely élén Cillian Murphy állt, a Peaky Blinders banda könyörtelen, hihetetlenül intelligens vezére, Tommy Shelby szerepében. A széria végül hat évadot élt meg, 2022-ben zárult le azzal, hogy saját halandóságával szembesülő, rengeteg szerettét elveszítő, a múltja által által gyötört Tommy belelovagol az ismeretlenbe, hátat fordítva addigi bűnös életének. Ahogy azt már akkor sejteni lehetett, mégsem zárult le teljesen a Shelby család története, és most egész estés film formátumban térnek vissza, az angol történelem egyik nagy fordulópontjára időzítve.
Forrás: Netflix
Bár a Shelby család fiktív – még ha vannak is valós előképei –, az angol történelem mindig is a cselekmény szerves része volt, pláne úgy, hogy Shelby fivérek az I. világháború legvéresebb csatáinak túlélői voltak. Az IRA militánsai, a kommunisták, az orosz emigránsok, Oswald Mosley és az ő brit fasiszta pártja, Winston Churchill alakja mind megjelentek, többnyire ellenségként, néha kényszerű szövetségesként, és most itt vannak a németek.
Ők az angol nagyvárosokat, köztük Birminghamet terrorbombázzák, de vannak más terveik is.
A Birmingham bandája: A halhatatlan férfi kezdetén a Peaky Blinderst immár Tommy elsőszülött, ám törvénytelen fia, Duke Shelby (Barry Keoghan) vezeti, ugyanolyan szenvtelen, hidegen számítóan, mint annak idején apja tette, ám benne jóval kevesebb az erkölcsi tartás.
Forrás: Netflix
A Peaky Blinders készítői magasról tettek a történelemre
A sorozat alaptétele, hogy a Shelby fivérek az I. világháború poklában váltak szenvtelen gyilkosokká, de sehogy nem sikerült eltalálni a háború részleteit.
Ezt használja ki egy brit fasiszta (Tim Roth), aki a németek „ördögi” tervét akarja végrehajtani: több millió fontnyi hamis pénzzel elárasztani a piacot, és azzal kényszeríteni térdre az országot. Duke, aki úgy érzi, nem tartozik semmivel ennek a társadalomnak, igent mond, csakhogy ezzel kénytelen egyben a családjával is szembefordulni. Az évek óta elvonultan élő Tommy Shelby pedig kénytelen visszatérni egykori hőstettei és bűnei helyszínére, szembenézni a szellemeivel és elsőszülött fiával.
Epikus leszámolás ígérkezik, gondolhatnád, kedves olvasó,
de sajnos tévedsz. Igaz, sejteni lehetett, hogy ez az utánlövés csak egy utolsó tiszteletadás lesz, nem óriási tűzijáték.
Forrás: Netflix
A showrunner Steven Knight minden munkája a mítoszteremtésről szólt – akárcsak Knight összes többi sorozata, például az Engedetlen hősök, az Ezer bokszütés vagy A Guinness család –, Thomas Shelby és az ír-roma Peaky Blinders mítosza pedig itt már adott volt. Ami ugyebár dilemma egy írónak, mit kezdjen saját teremtményével, adjon hozzá, elvegyen, milyen akadályok elé állítsa, de főleg arra kell vigyáznia, hogy mindez ÖNAZONOS legyen. Ami egy csapdahelyzet, mert így az alkotók – Knight és a rendező Tom Harper – többet foglalkoznak Tommy Shelby szobrának fényesítésével, mint magával a történettel, és ez meg is bosszulja magát. Elkezdenék felépíteni Duke alakját, de ezt csak az apjával való összehasonlításban képesek, majd elkezdik szőni a cselekményt, de újra és újra visszatérnek ahhoz, mitől is szenved főhősünk.
Forrás: Netflix
És ez a sztori sajnos gyengus. Tim Roth életében talán először játszik igazán rosszul, mert nincs is mit eljátszania. Egy velejéig romlott brit fasiszta, aki eladta a lelkét a náciknak, minden árnyalat és finomság nélkül, aminek mellesleg egy az egyben Az elveszett frigyláda fosztogatói utánhallása van. Ahogy annak is, hogy a liverpooli kikötőben egy gonosz mesterterven dolgozó német katonák húzzák meg magukat.
Az egész estés Peaky Blinders-film csakis akkor jó, amikor az apró részletekkel foglalkozik,
amikor nem akar emelkedett vagy túl csavaros lenni. Tommy visszatérése a régi kocsmájába ilyen példa: egy nagypofájú kötekedőt rendez le, és itt láthatjuk igazán azt is, hogy Cillian Murphy milyen hihetetlenül jó, ha tényleg testhezálló az, amit csinálnia kell.
Forrás: Netflix
Kár, hogy a játékidő nagy részében csak annyit kell eljátszania, hogy gyötri a nagy löttyös világfájdalom, ami akkor is sok lenne, ha nem tudnánk, hogy a sorozat utolsó évadában is pont ezt tette, csak ott még történtek izgalmas dolgok is.
Igaz, akkor még voltak fontos mellékszereplők, itt nincsenek.
A sorozat megannyi emlékezetes gonoszához képest Tim Roth egy karikatúrát játszik, korunk egyik legtehetségesebb – és egyben legirritálóbb – fiatal színésze, Barry Keoghan pedig valakinek a gyengébb utánzatát kell alakítania. Rajtuk kívül csak Rebecca Fergusont érdemes megemlíteni, aki rejtelmes cigányasszonyként egy próféciát hivatott beteljesíteni, a többiek csupán epizodisták, még akkor is, ha olyan emblematikus karakterek, mint hősünk leghűségesebb embere, Johnny Dogs (Packy Lee) vagy Hayden Stagg (Stephen Graham), a liverpooli dokkok királya.
Forrás: Netflix
Sokat elmond a filmről, hogy ezek a figurák, akik a sorozatban annyira emlékezetesek voltak, itt bizony nem kelnek életre, ahogy Thomas Shelybe már meglévő mítoszához sem sikerült egy morzsányit sem hozzáadni. Kár volt megcsinálni a filmet? Nem, mert még így is érdemes egy kicsit újra megmártózni ebben a sötét és izgalmas világban. Persze lehetett volna jobban megcsinálni, százszor jobban – de értem, miért akarták elkészíteni, miért volt olyan nehéz Thomas Shelbyt elengedni.
Értékelés: 6/10