Forradalmi nap a mai, 63 éve jelent meg a The Beatles első nagylemeze, a Please Please Me. A stúdióalbumot a Parlaphone kiadó jegyzi az Egyesült Királyságban és a nagy sikerű azonos című kislemez után adták ki. 14 dal, amiből 8 Lennon-McCartney szerzemény. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez a nap mindent megváltoztatott a zenében.
A liverpooli zsenik 1963 és 1970 között 13 albumot dobtak piacra, de a lemezek története nem egyszerű, mert több is Amerikában látott először napvilágot. Ezek hangminősége rosszabb és a dalok is eltérnek a brit kiadásoktól. A briteknél az első négy album mono és sztereó változata is megjelent, bár a sztereó lejátszók még ritkaságnak számítottak, ezért George Martin és a zenekar a mono keverésekkel többet dolgozott. A Capitol sok dalukat újrakeverte, hogy sztereóban szóljon, jobb fülben a basszus, a balban a többi, de ez érthető módon nem tetszett a hallgatóknak. Ami egyöntetű siker volt amerikai kiadásban, az a Rubber Soul, ami mérföldkőnek bizonyult új dalaikkal (nem már megjelent kislemezekkel), új hangszerekkel (szitár, harmónium), új basszussal. Művészi platformként tekintettek rá, és ez folytatódik a következő lemezeken is, a Revolveren, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Banden.
A boldogságról énekeltek
Miben rejlik a siker, ami a mai napig töretlen? Mert nem nőtt fel még nemzedék a 60-as évek óta, ami nem esett át a The Beatles-lázon, ha máshogy nem, úgy, hogy a The Beatles ellenében ment vagy hallgatott The Rolling Stones-t, de már így is kikupálta magát a gombafejűekből. Szerencséjük is volt persze, akkor léptek elő, amikor generációjuk épp átformálta a világot, de volt benne rengeteg tehetség, igazi karakterek, kreativitás, eredetiség, stílus. De ők voltak az egyik első „stúdiózenekar” is, forradalmasították a felvételi technikát.
De a páratlan, hisztériává fajuló siker Amerika leigázásával is magyarázható, mert miután Kennedyt lelőtték 1963 novemberében, az emberek a szomorúság és a gyász burka alá szorultak, nem tértek magukhoz a sokkból – mígnem landolt a The Beatles, ez a helyes négy angol fiú, akik 1964 februárjában a reményről, a boldogságról énekeltek.
Amerikát megvették és a világ követte őket. A fiataloknak könnyű volt azonosulni velük, a háború utáni baby boom generáció a 60-as évek elején közösséget is akart és elkülönülni nyakkendős, élére vasalt nadrágos konzervatív szüleiktől. Az egész ellenkultúra mozgalmat a negyvenes években született fiatalok hajtották. A The Beatles pedig vezette őket, mert mesterei voltak az amerikai zenei stílusok (Elvis, Bob Dylan, Chubby Checker, Buddy Holly, Fats Domino) átformálásának, modernizálásának, stílust mutattak és szeretetet árasztottak. A dalaik ráadásul rezonáltak a fiatalok vágyaival, érdeklődésével a 60-as években: a háborúellenességgel, szexuális forradalommal, pszichedelikus drogok iránti érdeklődéssel.
Tesztelje kvízünkkel, mennyit tud a legnagyobb hatású liverpooli négyesfogatról.
(Borítókép: A Beatles fellépése, 1963 körül. Balról jobbra: Paul McCartney, Ringo Starr, George Harrison és John Lennon. Fotó: King Collection / Avalon / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!