Asztanában egyelőre nem tartanak attól, hogy az iráni háború közvetlenül elérné Közép-Ázsiát: a helyi lakosság zöme sokkal inkább a konfliktus gazdasági következményeiről beszél. „Irán kazahsztáni megítélése kettős képet mutat: vannak, akik elutasítják Iránt, mint radikális iszlamista rendszert, mások viszont tisztelik, mert saját függetlenségét és nemzeti érdekeit védi. Itt többségében messze közel-keleti konfliktusként tekintenek az iráni háborúra, semmint közvetlen közép-ázsiai biztonsági fenyegetésként” – magyarázta Zhanat Momynkulov, az asztanai L. N. Gumilyov Eurázsiai Nemzeti Egyetem (ENU) oktatója.
Asztanában a mindennapok zavartalanok, a városban nem volt érzékelhető háborús feszültség; a konfliktus inkább a beszélgetésekben, mintsem az utcák hangulatában jelent meg. A szakértő szerint ez alól a nyugat-kazahsztáni régiók, különösen Atirau és Mangisztau, képezhetnek kivételt a Kaszpi-tenger közelsége miatt. Ott található ugyanis az ország olajtermelésének központja, a régióban amerikai érdekeltségek is vannak – például a Tengiz olajmezőben –, amelyek miatt a térség különösen érzékeny lehet egy esetleges eszkalációra.
Világpiaci sokk és lehetőség
Az iráni háború elsősorban annak gazdasági következményei révén érheti el Kazahsztánt. Az olajárak emelkedése rövid távon Asztanának is kedvez, hiszen extra bevételeket jelent, hosszú távon azonban már inkább negatív hatású lehet: utóbbi tekintetében kereskedelmi fennakadásokkal, az exportlehetőségek szűkülésével, az ellátási láncok sérülésével, valamint többletköltségekkel kell számolnia az országnak. Ha a konfliktus elhúzódik, a szállítások leállhatnak vagy megdrágulhatnak.
Kazahsztán egyébként Iránba is exportál árut, például gabonát és mezőgazdasági termékeket. A Hormuzi-szoros lezárása szintén egyszerre jelentene világpiaci sokkot és lehetőséget: amennyiben a globális szereplők új útvonalakat keresnek, Kazahsztán tranzitországként felértékelődhetne, nőhetne a szerepe az Európa és Kína közötti szállításban.
Ez azonban inkább potenciális lehetőség, mint biztos és azonnali előny
– vélekedett a kazah szakértő.
A március 16-án, egy asztanai benzinkútnál látott árak alapján nem tűnik érdemi elmozdulás az iráni háború előtti szintekhez képest: a február 23-i, majd a március eleji asztanai adatközlések szerint a 92-es benzin 237-238 tenge (kb. 163-164 forint), a 95-ös 309-315 tenge (kb. 212-217 forint), a 98-as benzin pedig 354-365 tenge (kb. 243-251 forint), míg a dízel 327-333 tenge (kb. 225-229 forint) között mozgott literenként, vagyis a március közepi árszint nagyjából ebbe a sávba illeszkedett. (Az átválátás 1 tenge = kb. 0,69 forint) Ennek egyik oka az lehetett, hogy Kazahsztánban 2026 márciusának végéig moratórium volt érvényben a 92-es, a dízel és az LPG árának emelésére, így a konfliktus első heteiben még nem látszott látványos drágulás az asztanai kutakon.
Irán hatalmas lehetőség, ha béke van
A kazah–iráni kapcsolatok hosszú, konfliktusokkal tűzdelt évszázadokra tekintenek vissza, napjainkban azonban a bilaterális kapcsolatok meglehetősen gyengék a lehetőségekhez képest. Például régóta napirenden van, hogy a kétoldalú kereskedelmet hárommilliárd dollárra emeljék, de ez évtizedek óta nem valósul meg; a felek 2025 végén a kétmilliárd dolláros kereskedelmi forgalmat célozták meg.
A hátráltató tényezők között olyan okok jelennek meg, mint az Iránnal szemben bevezetett nyugati szankciók, a pénzügyi tranzakciók nehézségei, a biztonsági és biztosítási kockázatok, valamint az általános geopolitikai bizonytalanság. Az ENU egyetem szakértője szerint az iráni útvonalakban és az együttműködésben nagy a potenciál, de kevés a tényleges eredmény. Pedig a perzsa állam földrajzi helyzete miatt kulcsfontosságú lenne Kazahsztán számára, ugyanis tengeri kijáratot biztosítana.
Momynkulov azt is felvázolta, miként nézne ki az iráni háború Kazahsztán szempontjából kedvező forgatókönyve. A szakértő szerint egy iráni rendszerváltás megnyithatná az utat a szankciók enyhítéséhez, a tranzitútvonalak használatához, valamint Irán integrációjához a nemzetközi logisztikai láncokba. Ebben a forgatókönyvben pedig Kazahsztán és az egész közép-ázsiai régió jobban bekapcsolódhatna a globális ellátási láncokba.
Irán stabil és nyitott állapotban hatalmas lehetőség, válságban viszont inkább akadály és kockázat
– tette hozzá.
Kazahsztán számára a kereskedelmi útvonalak diverzifikálása stratégiai prioritás, azonban egyik sem kiforrott, teljesen működőképes rendszer. Momynkulov az alternatív megoldások között említette az Oroszországon keresztül futó irányokat, a Kaszpi-tengeren át vezető útvonalat, a Pakisztán felé vezető korridorokat, valamint az Afganisztánon áthaladó vasúti és tranzitprojekteket. Az ötödik nagy kereskedelmi útvonal pedig az Európa és Ázsia között hidat képező Middle Corridor, amely körül továbbra is sok a politikai és pénzügyi bizonytalanság, de támogatottsága egyre növekszik.
A politika óvatos, a lakosság kevésbé
Bár Kazahsztán diplomáciáját az óvatosság jellemzi, most mégis egyértelműbbnek tűnt a szokásosnál. Momynkulov példaként megemlítette, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev elnök nem nyilvánított személyes részvétet Ali Hámenei iráni ajatollah halálakor, ugyanakkor alacsonyabb szinteken megjelent a hivatalos gesztus, köztük a Szenátus vezetője és a külügyminisztérium részéről, valamint a nagykövetségek szintjén.
Mindeközben a kazah államfő elítélte a civil létesítmények elleni támadásokat az arab országokban, és felvette a kapcsolatot több öböl menti állam vezetőjével, köztük Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel – ami Momynkulov szerint arra utal, hogy Asztana ebben a helyzetben inkább az arab államok álláspontjához közelített, mint Iránéhoz. Ennek azonban a lakosság egy része nem örül: egyes csoportok az arab világgal szembeni bizalmatlanság és a szalafizmussal szembeni ellenérzés miatt inkább Iránhoz közelebb álló álláspontot képviselnek.
Mi áll Kazahsztán óvatossága mögött? Az ország földrajzi helyzete miatt eleve több erőközpont között egyensúlyoz: Oroszország, Kína, Irán, Afganisztán, tágabb értelemben pedig a Nyugat és a Közel-Kelet között, ami multivektorális külpolitikára készteti Asztanát. „Ez nem teljes semlegesség, hanem aktív egyensúlyozás” – hangsúlyozta az ENU oktatója. Szintén az egyensúlypolitika elvét erősíti, hogy Tokajev igyekszik szoros kapcsolatokat ápolni az Egyesült Államokkal is: korábban Donald Trump amerikai elnök személyesen fogadta Washingtonban, továbbá a kazah államfő tagja a 2026. január 22-én megalakult Béketanácsnak is, amelybe a közép-ázsiai országok közül Kazahsztán mellett csak Üzbegisztán kapott meghívást.
Afganisztán a legnagyobb bizonytalansági tényező
Kazahsztánnak az iráni háború esetleges eszkalációja mellett Afganisztánra is nagy figyelmet kell fordítania, hiszen a legnagyobb kockázati tényező Közép-Ázsia számára. Momynkulov nehezen kiszámítható partnerként látja a második tálib kormányt, amely „ha egyik nap beleegyezik valamibe, másnap már másként cselekedhet” – ennek nyomán az Afganisztánon áthaladó projekteket rövid távon nem tartja megvalósíthatónak. Ezeknek a projekteknek a megvalósíthatóságát tovább gyengítik az Afganisztánban működő szélsőséges csoportok (különösen a Pakisztánt támadó TTP, valamint a kínai vendégmunkásokat célba vevő ISIS-K), a proxyháborús lehetőségek és a külső befolyásolási kísérletek. A szakértő nem tartja kizártnak azt sem, hogy a nagyhatalmak – akár Oroszország – Afganisztánt nyomásgyakorlásra használhatják Közép-Ázsia ellen.
Asztanából nézve az iráni háború ma még nem közvetlen katonai fenyegetés, hanem gazdasági és geopolitikai próbatétel. Kazahsztán rövid távon nyerhet az olaj drágulásán, de egy elhúzódó konfliktus végül sokkal inkább szűkítheti, mint bővítheti a mozgásterét. A kérdés már nem az, elér-e a háború Közép-Ázsiáig, hanem az, hogy hatásai meddig gyűrűznek tovább.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Asztanai látkép. Fotó: Dócza Edith Krisztina)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!