Koromi Dezső osztályvezető könnyű kézzel tette a miniszter elé a Kossuth-díj Bizottság kitüntetésre javasolt listáját. A tárcavezető szeme elé tartotta aranyozott lornyonját, azon keresztül vizslatta a névsort, majd felpillantott.
– Dilettánsok – Hangja nyugodt volt, légzése visszafogott. A papírlapra mutatott, és így szólt: – Kukába vele!
Koromi szemrebbenés nélkül elvette a lapot, visszalépett az íróasztal mellé. Várakozott. A miniszter kihúzott egy fiókot, a mélyéről kiemelt egy mappát, Koromi elé dobta.
– Ez a jó névsor. Írjátok hozzá Pallaky D. Bendegúzt is.
– A színészt?
– Van más Pallaky D. is.?
– Nincs, miniszterem, nincsen. Pallaky D., persze. Rajta lesz, ahogyan kérted.
– Fentről kérték. Mindegy is. Hívjatok fel mindenkit! A férfiak öltönyben, a nők kosztümben, és legyen világos, hogy mindenkivel kezet kell fogni. A díjátadón nem akarok meglepetéseket.
* * *
Március 15-én este Pallaky D. Bendegúz megdicsőülve lépett be a színház művészbejáróján. Mellkasát kidomborítva vonult, élvezte a feléje áradó figyelmet. Elégedettséggel töltötte el a gondolat, hogy ma este már Kossuth-díjas színművészként áll a nézők elé. Innentől kezdve minden más lesz. Interjúkat, pazar fotókat vizionált, régóta vágyott főszerepet, filmes felkéréseket, életműkötetet. Állát fölszegte, karját mereven maga elé nyújtva fogadta a gratulációkat, még Vakuráét is, pedig rajta látszott, hogy kollegiális udvariasságból teszi. Szerencsétlen, gondolta Pallaky D., ez még mindig a Jászai Mari-díjra vár, de nem kellene annyit pofázni, meg verseket szavalni mindenféle demonstráción.
A színész, a friss Kossuth-díjas az öltöző ajtajában egy pillanatra megállt, a szeme sarkából figyelte, ahogyan többen bámulják, aztán átlépett a küszöbön. Az ajtót nagyon lassan csukta be maga mögött, hátha valaki még gratulálni szeretne.
* * *
Kacagott a közönség, szívből nevetett. Pallaky D. Bendegúz úgy érezte, végre megkapja azt a figyelmet, amelyre mindig is vágyott. Könnyed vígjátékban lépett színpadra, kisujjból kirázott főszerep, de az elmúlt tizenhét előadáson összesen nem kapott ennyi nyílt színi kacajt, mint most az első öt percben. Lám, mennyit ér egy Kossuth-díj, gondolta. Pallaky D. fürdött a fényben. Arcát a reflektorok felé fordította, próbált úgy állni, hogy mindig az előnyösebb profilját lássák, öblös hangja betöltötte a teret.
Pedig ha figyel, észrevehette volna, hogy valami megváltozott. Abban a pillanatban, amint színpadra lépett. Pallaky D., ahogyan a szerepe megkívánta, szélsebesen átvágott a díszletek között – ám az árnyéka elmaradt tőle. Minden más színész rendes árnyékot vetett, csak a friss Kossuth-díjas árnyéka rakoncátlankodott. Egyszer leszakadt, elszakadt a színész korpuszától, máskor meg máshová vetült. A közönség ezen szívből kacagott, éteri trükknek vélte.
A nézők ujjongtak, amikor Pallaky D. a feje fölé emelte karját, mire a színész árnyéka oldalra tárt karral terült el a színpadon. Amikor Pallaky D. leült, árnyéka széles terpeszállásba meredt mögötte. Ha Pallaky D. ivott, árnyéka a hasát domborította, ha Pallaky D. ugrált, az árnyéka orra bukott mögötte, és amikor Pallaky D. a nagymonológját szavalta, árnyéka cigánykereket hányt.
A közönség dőlt a nevetéstől, Pallaky D. szárnyalt a boldogságtól. Soha nem érezte magát ilyen erőben, színészi életpályája csúcsán táncolt, énekelt, majd amikor az előadás véget ért, meg sem várta a tapsrendet, kilépett a közönség elé. Tenyerét a térdére tette, úgy hajolt előre, mélyre, majd a karját is kitárta. Nem vette észre, hogy az árnyéka eközben mozdulatlan maradt. Akkor sem követte a színészt, miután Pallaky D. visszalépett a színészek közé.
Így esett meg, hogy minden színész árnyéka ott volt, ahol lennie kellett, csak Pallaky D. árnyéka nyújtózott a színész orra előtt, emberforma, sötét foltként a színpadon. A friss Kossuth-díjas mindebből semmit nem érzékelt. Imádta, hogy a közönség nevetve tapsolt, s miután elvonult az öltözőbe, fel sem tűnt neki, hogy az árnyéka nem követte. Ott maradt a díszletek között. Egyedül és árván. Egykor Pallaky D. Bendegúz árnyéka volt, többé már nem tartozott hozzá. A gondnok nem sokkal éjfél előtt érkezett, lekapcsolta a villanyt. A színész árnyékát felitta a színpad éjfekete csöndje.
Miami, Amerikai Egyesült Államok. Egy ember és a fák árnyékai az utcán (Fotó:
mark peterson / Getty Images Hungary)
Andalúzia, Spanyolország, 1988. Egy nő az árnyékban ül, mellette a ruhák a napon száradnak (Fotó:
Jns / Getty Images Hungary)
Berlin, Németország, 1997. március. A lovas szobor árnyéka a berlini Altes Museum lépcsőjére vetül (Fotó:
ullstein bild / Getty Images Hungary)
Oberwiesenthal, Németország. Egy férfi árnyéka a sífelvonón (Fotó:
Frank Peters / Getty Images Hungary)
Havanna, Kuba, 1999. június. Egy kubai férfi a napsütésben (Fotó:
Mikki Ansin / Getty Images Hungary)
Egy fa árnyéka (Fotó:
Francois LE DIASCORN / Getty Images Hungary)
Laguna Beach, Amerikai Egyesült Államok. Szörfdeszkákra vetülő emberek árnyékai (Fotó:
Al Schaben / Getty Images Hungary)
1970. Egy orrszarvú áll egy füves területen, háta árnyékfoltokkal tarkított (Fotó:
Ernst Haas / Getty Images Hungary)
Los Angeles, Amerikai Egyesült Államok. Egy forró nap a Sherman Wayen (Fotó:
Richard Derk / Getty Images Hungary)
Port Hueneme, Amerikai Egyesült Államok. Három fiatal élvezi a napsütést a parton (Fotó:
Spencer Weiner / Getty Images Hungary)
Vercors, Franciaország. Egy juhnyáj vándorlása (Fotó:
Francois LE DIASCORN / Getty Images Hungary)
Velence, Olaszország. Kerekes kocsit húzó árus a Rialto piacon (Fotó:
Christopher Pillitz / Getty Images Hungary)
Egy ház falára vetülő árnyék (Fotó:
Molteni Motta / Getty Images Hungary)
Horug, Tádzsikisztán. Egy napfényes utca Horugban (Fotó:
Richard Wayman / Getty Images Hungary)
Bloomington, Amerikai Egyesült Államok, 1974. Villanyoszlop árnyéka vetül a Showers Brothers Furniture Company egyetlen megmaradt épületére (Fotó:
Patrick Partington / Getty Images Hungary)
Bagan, Mianmar. Egy buddhista apáca árnyéka (Fotó:
Francois LE DIASCORN / Getty Images Hungary)
Portugália. Egy német juhászkutya a tengerparton figyeli a saját árnyékát (Fotó:
Francois LE DIASCORN / Getty Images Hungary)
Es Cubells, Ibiza, 1999. Fátyolos nő egy templomban (Fotó:
Leelu / Getty Images Hungary)
Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok. Egy nyuszinak öltözött kisgyerek csokit gyűjt (Fotó:
Alex Garcia / Getty Images Hungary)
Earth Centre, South Yorkshire, Egyesült Királyság. Az üvegen átsütő nap fénye színesre festette a teret (Fotó:
Api / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!